Akár egy igazi gyerek, 12 év alatt felnőve a totyogóból vált Szombathely sportéletének egyik meghatározó szereplőjévé a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia. Az egyesület - az NB1-es csapattal együtt - 28 gárdát versenyeztet különböző korosztályos bajnokságokban. Jelenleg 496 igazolt sportolót irányítanak az edzők. Az egyesület „apjával”, Pődör Zoltán ügyvezető-elnökkel beszélgettünk.
Ha már az egyesületet egy mára már felnőtt gyerekhez hasonlítottam, akkor így is folytatom. Mik voltak az első lépések?
Kapcsolatom a sportág szervezésével 2003-ban kezdődött, amikor Horváth János testnevelő tanár megkeresett, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség megbízásából gyártsak szivacskézilabdákat. A következő években gyártóként és szponzorként folyamatos támogatója voltam a magyar kézilabda utánpótlásnak. Annyira megfertőzött az egész attitűd, hogy 2003-ban megalakítottuk a Student Comfort Kézilabda Utánpótlás Központot, ebből lett aztán névváltozással a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia.
Innen nőtte ki magát a mai közel 500 fős bázis?
Gyakorlatilag igen, ezek voltak az első lépcsőfokok. A nagyobbik lányom, Rebeka is sokszor elkísért az MKSZ szervezte gyerekversenyekre, az ottani hangulat teljesen megfertőzőt mind a kettőnket. A 2008-as klub alakítás is ennek volt a következménye, merthogy elkezdtünk mi magunk is versenyeket szervezni. Az évek alatt ebből fejlődött ki a mostani forma.
Mindjárt visszatérek a klubtörténetére, de ha már említetted az egyik lányodat, Rebekát, akkor ejtsünk szót a másikról is, Blankáról.
Rendkívül büszke vagyok mindkét lányomra. Mind a ketten az egyesületben kézilabdáznak. Rebekát nemrég egy független szakportál az őszi szezon NB1-es felfedezettjének választotta. Blanka pedig szinte állandó tagja a korosztályos válogatottnak. Talán ez is mutatja azt a szakmai munkát, ami minket jellemzett az elmúlt években.
2008-ban kezdődött minden, de hol jött el az a pont, amikor azt lehetett látni, hogy több lesz ez egy utánpótlás egyesületnél?
Szükséges azt leszögezni, hogy nem mi kezdtünk el kézilabdával foglalkozni a városban. Az újkori kézilabda a ’90-es években indult el Szombathelyen. A gyerekkel a sportiskola, a felnőttekkel pedig az egyetemi csapat foglalkozott. Ebbe a rendszerbe csatlakoztunk mi bele. A 2008/2009-es bajnoki szezonban indult el a Student Comfort Kézilabda Utánpótlás Központ. Vas megye egész területéről érkeztek hozzánk gyerekek, mindössze 30-40 fő volt akkor a taglétszámunk. Kizárólag utánpótlás-nevelés volt a fő célunk.
2010-ben már mi nyertük meg Szegeden a gyermekbajnokság döntőjét, ami óriási siker volt. 2011-ben pedig annyi gyerekünk “nőtt fel”, hogy egy új és átfogóbb rendszerben kellett gondolkodnunk. Akkor ültünk le a sportiskola akkori szakosztályvezetőjével - aki egyébként azóta már nálunk edző -, Debreceni Györggyel, hogy hogyan tudnánk egy egymásra épülő rendszert kialakítani a szervezeteink között. Elkezdtük az egészen kicsikkel mi, aztán ahogy nőttek a gyerekek, mentek át a sportiskolába.
Csakhogy rövid időn belül egy újabb problémával találkozunk. Nem nagyon tudtuk egy idő után „továbbléptetni” a játékosokat. Az volt a probléma, hogy nem volt itt helyben olyan felnőtt csapat, ahová a lányok mehettek volna a továbbfejlődésük érdekében.
Ekkor jött a képbe a Haladás?
Németh Zsolttal és Rácz Gáborral, a Sportiskola akkori vezetőivel leültünk és elkezdtünk ötletelni. Ekkor kezdett beérni egy igen tehetséges, 1995-1996-os születésű korosztály. Ennek a generációnak volt a tagja például Császár Zsófia és Mórocz Alexandra is, és még sorolhatnánk a többieket. Mivel azt szerettük volna, hogy az ikonok, a tehetségek ne menjenek el máshova játszani, lépnünk kellett. Így aztán szóba került igen, ahogy már mondtad, a Haladás. A klubnál tárt karokkal vártak minket. Adott volt minden. Közel 100 éves sportélet, edzéshelyszín és a többi szakosztály is támogatta, hogy „behozzunk” egy olyan sportágat, ami addig még sosem volt az egyesület életében.
Így történt, hogy a 2011/2012-es szezonban először indított kézilabda csapatot a Haladás VSE az NB II-es bajnokságban.
Meddig működött ez modell?
2015-ig. Összesen 4 szezont játszottunk Haladás-mezben. NB II-ben indultunk, NB I/B harmadik helyéig jutottunk. Az ifivel megnyertük a bajnokságot. Szép időszak volt. Én nemcsak szakosztályvezető, de ügyvezető-elnök is lettem. Aztán sok minden változott. Kezdtek kiütközni az egymásra épülő rendszer hibái.
De hiszen minden korosztály a helyén volt, a kicsik a Studentben, a serdülők a Sportiskolában, a legnagyobbak pedig a Haladásban.
És pont ez volt az Achilles-sarka az egésznek. Ha volt egy, mondjuk 10 éves tehetséges gyerekem, és a 12 évesekkel akartam játszatni, hogy fejlődjön, nem tudtam megtenni, mert egyesületet kellett volna váltania. Nem tudtuk megoldani az egyesületek közötti átjárást. Leültünk, megbeszéltük a közösségben együtt, hogy mit tegyünk. Így jutottunk arra a döntésre, hogy a Student Comfort lesz a legmegfelelőbb választás minden szempontból. Vagyis az addig három helyen folyó szakmai munkát egy kézbe fogtuk össze.
Ezzel pedig megoldódott a korosztályváltás is.
Pontosan. De vállalnunk kellett azt is, hogy a 100 éve jól csengő Haladás nevet lecseréljük egy olyanra, amit a nulláról kell felépíteni. Nem volt könnyű döntés elölről kezdeni mindent, de vállaltuk közösen. Ez lett végül névváltozással a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia.
A mai napig érezhető a feszültség köztetek és a Haladás között.
Szerintem nincs semmilyen feszültség, normális, korrekt a viszony köztünk és a Haladás között. Kölcsönösen segítjük és tiszteljük egymás munkáját, készek vagyunk mindenben együttműködni a Haladással, ez másként nem is mehetne, hiszen többek között közösen használjuk a Rohonci úti létesítményt.
Továbbá a Haladás saját döntése volt tavaly, hogy megszüntette a női kézilabda szakágát, ezzel is erősítette, hogy egységben legyen Szombathelyen a női kézilabda, illetve elismerve azt, hogy 2015-ben, amikor kiváltunk a HVSE-ből, szakmailag jó döntést hoztunk.
A munkátoknak köszönhetően ismét van NB1-es női kézilabda csapata Szombathelynek. Szinte hihetetlen, hogy rendszeresen előjön, hogy teremgondokkal küzdötök.
Azért lekopogom, jó pár hónapja, hogy rendeződött a felnőtt csapat helyzete, és a Haladás Sportkomplexumban edzési lehetőségünk van, a mérkőzéseinket pedig méltó helyszínen, az Aréna Savariában játsszuk, - sajnos most nézők nélkül.
Most, hogy az állam veszi át az épület üzemeltetését is, nyugodtan dőlhetünk hátra, mivel a városvezetés gondoskodott egy számunkra rendkívül előnyös szerződésről.
Persze, nyilván a legideálisabb az lenne, ha saját munkacsarnokunk lenne, mert a kézi specialitása, a wax-használat, ami megnehezíti más sportágakkal való együttélést, valamint a sportok városában nagy az igény mind a versenysport, mind a szabadidősport részéről további edzéslehetőségekre. Nem mellékesen a 28 csapat és a 496 játékosunk edzéseit is könnyebb lenne logisztikailag egy saját munkacsarnokban levezényelni.
Edzősködsz, vezeted az egyesületet is, menedzseled is. Meddig bírod még?
Amikor befejeztem a Kereskedelmi Főiskolát - innen a gazdasági véna - akkor én egyből vállalkozni kezdtem. Ezek a vállalkozásaim a mai napig működnek és versenyképesek.
2010-ben szükségszerű volt elkezdenem az edzősködést, azóta a hobbimmá vált. Azért kezdtem el, hogy belülről lássam a folyamatokat, és tudjam azt, hogy miért dolgozunk hosszútávon.
A klub ahogy nő és egyre profibbá válik, egyre több energiát kell belefektetnem, hogy még jobban működjön és még több sikert hozzunk Szombathelynek.
Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy jelen helyzetben nemcsak a kézilabdában, hanem az egész szombathelyi sportban összefogásra van szükség, hiszen a pandémia alatt és után is szükség lesz a helyi példaképekre, hogy újra tudjuk építeni Szombathely sportját.