1990. március 15., amikor meghajoltak a zászlók Szombathelyen

Egy év után már támadták egymást a rendszerváltók.

Két szabad márciusi ünnep is úgy zajlott, hogy jogilag kommunista diktatúra, más néven néphatalom, forradalmi munkás-paraszt hatalom volt. 1989-ben még nagy volt a tétje, 1990-re viszont lényegében eldőltek a dolgok. Majd jött az első szabad országgyűlési választás, 1990 március 25-én. Az addig egységesnek tűnő ellenzék, alig egy év után, egymást kezdte el támadni.

Az 1989-es első szabad március 15-ei ünnepségre jól felkészült az akkor még több-kevésbé egységes ellenzék és készült rá a hatalom is. A hatalom, amely foszladozott és az MSZMP feloszlatása után önmaga átmentésére koncentrált. A titkosszolgálatokra várt a feladat, hogy átvigyék a tevét a tű fokán. Szombathelyen, a Köztársaság téren szervezték meg az alternatívok az ünnepet, a kijelölt szónok dr. Gyurácz Ferenc irodalmár volt. Az addig nem nagyon ismert ellenzékit a Magyar Demokrata Fórum hozta képbe, majd a szabaddemokratákkal (SZDSZ), a civilekkel (Éhen Gyula Kör) és a Fidesszel közösen kérték fel. Gyurácz némi hezitálás után elvállalta a feladatot, mint később kiderült, ezzel a döntésével (helyi) történelmi szerepbe került.

Az 1989-es esemény az első spontán tömegmegmozdulás volt a változások mellett. Vagy legalább is annak tűnt. Senki homlokára nem volt kiírva, hogy szabadulna Kádártól, a langyos gulyáskommunizmustól és új világot akar. A beszéd alatti reakcióból azonban jól leszűrhető volt részint a szónok, részint a mondandója iránti szimpátia. A hatalom öklei (rendőrség, munkásőrség, ifjúgárdisták) nem avatkoztak közbe, bár erre több ellenzéki vezető is számított. Gyurácz beszédében összefogottan és hatásosan szólt a változások szükségességéről, történelmi keretbe ágyazva azt. Külön is kiemelte a sajtószabadság fontosságát és azt, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a demokrácia alapja. A magyarság kihangsúlyozása a történelmi sorfordulók kapcsán nagy ovációt váltott ki és lényegében előre vetítette a perspektívákat.

Az 1990-es március 15-ei ünnepséget már egy egymással viaskodó ellenzék ünnepelte. Kívülről nem látszott a belső közelem, de a titkosszolgálatok által beépített emberek (valamennyi pártban, szervezetben) eredményesen bomlasztottak. A legnagyobb egységet az SZDSZ mutatta, de a kezdeti, harcos antikommunizmusuk hamar elpárolgott. A 30 évvel ezelőtti ünnep előzményeként került sor a Március 15. téren levő Lenin szobor letakarására az Éhen Gyula Kör által. A performansz bejött, nagy figyelmet kapott a hazai és a nemzetközi médiában és persze a városban is. Sokan ekkor hitték el, hogy tényleg lehet változás. Ugyanakkor ez az akció még jobban megosztotta az ellenzék sorait.

Erről kevés dokumentum maradt fent, ezek egyike az ekkoriban született Vörös alkony című riportkönyv (Kozma Gábor, 1991, Savaria Tourist). „1990 januárjára légüres tér alakult ki a helyi politikában, az addigi képviselők súlytalanná váltak. Az Éhen Gyula Kör közölte, hogy letakarja a Lenin szobrot, ha azt a városi tanács az ünnepig nem távolítja el. Ez ráirányított a figyelmet a tanácsra, munkájára. A városi tanács tagjai mereven elzárkóztak, maradt Lenin... A köt tagjai letakarták a szobrot, Forradalom van!, kiabálták a téren gyülekezők. A legtöbben helyeselték az akciót, de a sajtó szobordöntögetést, pánikkeltést emlegetett. Az MDF helytelenített, az SZDSZ távol maradt, így tett a Fidesz is.

Végül egy áprilisi napon eltűnt a diktatúra látható jelképe. De a mélyrétegekben más folyamatok indultak be. Elkezdődött a régi rendszer híveinek tömeges dezertálása az új rendbe. Százával alakultak kft-ék, vegyesvállalatok, naponta robbant ki gazdasági simli, átmentés. Összekeveredtek a frontvonalak. A veszekedők lekommunistázták egymást, többen kötelet emlegettek. A tavaszi szabad választásokra plakátháború alakult ki, gyűlölet terjedt és kölcsönös vádaskodások kaptak teret. Hova tűnt a nem régi, békés egyetértés! Hova tűnt a nemzetért való, közös együttműködés magasztos gondolata!"

Az 1990-es márciusi ünnepen még nem látszódtak a politikai szakadások. A Gyurácz-beszédet nem lehetett überolni, ezt hamar beláttak a szervezők. A felvonulást, színpadias elemekkel tűzdelve, megejtették, a szónoklatokra az MMIK előtti Petőfi szobornál került sor. Ekkor meghajoltak a nemzeti lobogók, tisztelegve a magyar hősök előtt. Tekintélyes, de az 1989-est meg sem közelítő tömeg volt a téren, ahol az MDF vitte a prímet. Tíz nap sem volt hátra a választásokig és ez érződött mind a hangulaton, mind a programon. Szép tavaszi napsütésben kis műsor hangzott el, szónoklatok, koszorúzás és bónuszként átvonulás a Március 15 térre, megnézendő a letakart Lenint.

A kerek évfordulók tekintetében 2000 következett, majd 2010. Egyik sem hagyott mély nyomot. Az utóbbi jelentőségét az adta, hogy nem sokkal a választások előtt került rá sor. Amikor a Fidesz elsöprő és besöprő győzelmet aratott. Az ekkori ünnepen egy meghasonlott szocialista párt, bomló szabaddemokraták és eltűnő demokrata fórumosok emlékezhettek a régi igazságra. Miszerint a politikai szerencse is forgandó és a hátsó udvarból előre törők diktálnak. Ki beszélt ekkor már Petőfiről! Legfeljebb a szóvirágok és a politikai haszon szintjén. És már senki sem emlegette Kossuthot, sem Széchenyit, sem Deákot. A forradalmat végképp eltüsszentették.

Új vezér született.

történelem rendszerváltás 1990 március 15