Az összekapaszkodásra, és a közös felkiáltásra Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi unitárius lelkész szólította fel az összegyűlteket. Az ökumenikus istentiszteletre egy civilekből és önkormányzati vezetőkből álló kezdeményező bizottság hívta mindazokat, akikben megütközést keltett, hogy az első világháborús sírkertben a Kárpátok keleti oldalán fekvő Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki, amelyben - részben magyar katonák sírjaira - ismeretlen román katonák beton keresztjeit állította fel.
Korábban az RMDSZ csíki képviselői a beton keresztek mellé ágakból állítottak kereszteket, amelyekre felírták az ott nyugvó magyar katonák neveit. A szertartás ideje alatt huszár hagyományőrzők álltak díszőrséget a meggyalázott magyar sírok mellett.
Az istentiszteleten római katolikus papok, református, unitárius, valamint magyar és német evangélikus lelkészek szóltak az egybegyűltekhez. Böjte Csaba ferences szerzetes elmondta, azért imádkozik, hogy Bukarestben legyenek olyan bölcs vezetők akik belátják, hogy mindenkire szükség van ebben az országban. Olyanok, akik nem akarják elüldözni innen az embereket, hanem vonzóvá próbálják tenni számukra az országot.
Az összegyűltek petíciót fogadtak el, amelyet a román állam vezetőinek, valamint Hargita és Bákó megye prefektusának címeztek. Ebben leszögezték: a temető önkényes átalakítása több mint kegyeletsértés, ez összesíti azokat a sérelmeket, amelyek a Romániában élő magyarságot napról-napra érik. Követelték a kegyeletsértő tevékenység nyomán kialakult összes törvénytelenség kivizsgálását és a törvényszegők megbüntetését, a temető haladéktalan visszaállítását az eredeti állapotába, a települések és a megyék közötti határviták azonnali rendezését, a magyarsággyalázó és történelemhamisító folyamat azonnali megállítását és nyilvános bocsánatkérést a meggyalázott temetőben nyugvó katonák hozzátartozóitól és a sértett nemzetektől. A rendezvény a magyar és a székely himnusz éneklésével ért véget.
Az erdélyi magyarság április végén szembesült azzal, hogy Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki az első világháborús osztrák-magyar sírkertben, melyen félszáz beton keresztet és egy emlékművet állított fel, ezek felavatását május 17-re hirdette meg. Constantin Toma polgármester pénteken bejelentette, hogy elhalasztják a román emlékmű felavatását. Az úzvölgyi katonatemetőt Hargita megye legnagyobb és legjelentősebb első világháborús emlékhelyeként tartják számon. A temetőben 1994-ben második világháborús emlékművet is állítottak, melynél évről-évre augusztus 26-án tartanak nagyszabású megemlékezést.
A Csíkszentmárton község leltárában szereplő temetőt az elmúlt években az önkormányzat forrásaiból, a magyar Honvédelmi Minisztérium és magánszemélyek adományaiból újították fel. A bekerített, székelykapuval ellátott emlékhelyen mintegy hatszáz fakeresztet állítottak. A román katonákra emlékeztető kereszteket részben a temető sétányára, részben a még meg nem jelölt magyar katonasírokra állították.
Úzvölgye közigazgatásilag a 33 kilométerre fekvő Csíkszentmártonhoz tartozik, de a 25 kilométerre fekvő Dormánfalvához esik közelebb. A településről 2017-ben költözött el az utolsó lakos.
