Szalai Kriszta, a kilencgyermekes család megmentője: Nagyon kemény feladat volt feldolgozni a gyűlölködő kommenteket

VPP
2019. május 29. szerda, 17:59
Szalai Kriszta színésznő - aki visszatérő vendég szombathelyi Weöres Sándor Színház színpadán is - a tökéletes példa rá, hogy csodák márpedig léteznek.

Ő szervezte meg azt a gyűjtést, amely egy kilenc gyermekes, zsámboki családot mentett meg az utcára kerüléstől.

 

Április 30-án járt le a téli hónapokra hozott kilakoltatási moratórium. Akkor még úgy tűnt, hogy a Fazekas család május ötödikén az utcára kerül. Orbán Viktorhoz is eljutott a hírük, egészen pontosan segítségért fordultak a miniszterelnökhoz, aki erre kitartást és minden jót kívánt nekik. Ekkor bukkant fel Kriszta, aki végül 12.9 millió forintnál állította le a gyűjtést. Óriási szerencsével talált egy felújítandó házat és sikerült a kilencgyermekes édesanya adósságának kivásárlása érdekében is pozitívan tárgyalnia. 

 

null

null

 

 

Kriszta a tökéletes példája annak, mennyire fontos és erős fegyver lehet a civilek összefogása, a köz ereje olyankor, amikor a mindenkori kormány egyszerűen otthagyja az állampolgárokat az “út szélén”. Közel harminc éve foglalkozik a rászorulók segítésével, erre áldozza a szabadidejét, civilként folyamatosan küzd a hányattatott sorsú emberek, gyermekek megsegítéséért, felzárkóztatásáért. Étel-és ruhaosztást szervez, több napra leköltözött telefon és pénz nélkül a hajléktalanok közé, hogy átélje, amit ők és aztán egy előadás formájában tudja visszaadni, hogyan is élnek ezek az emberek. Nemrég pedig egy különleges, érzékenyítő színházi projekttel jelentkezett és nyert a Kétfarkú Kutyapárt “közpénztékozló” pályázatán, amely lehetőséget teremt három, nem könnyű helyzetben lévő társadalmi csoportnak (hajléktalanok, sérültek és fiatal színészek) egymástól tanulni.

 

Hatalmas teljesítményt sikerült elérned azzal, hogy egy héten belül ennyi pénzt sikerült összegyűjteni és nem utolsó sorban példát mutatni az embereknek, hogy igenis a legkilátástalanabb helyzetből is lehet kiút. Hogy sikerült ilyen gyorsan ennyi embert mozgósítani, ennyi pénzt összegyűjteni? Mennyi energiába telt a gyűjtés megszervezése?
 


Az a legfantasztikusabb az egészben, hogy a mozgósítás nekem nem került sok energiámba. Csütörtök este kiírtam és én voltam a legjobban megdöbbenve, hogy egy nap alatt, péntek estére 2 millió hétszázezer forint, hétfőn reggelre pedig már tízmillió volt a számlán.

 

Aznap reggel örömtől zokogva ébredtem.

 

Nem konkrétan most kellett minden energiámat befektetnem, hanem az elmúlt harminc évben és ezalatt az idő alatt az emberek megismertek és kialakult velem szemben a bizalom, hiteles lettem a szemükben, mert tudják, hogy végigviszem, amit ígérek. Talán ennek köszönhető, hogy ilyen gyorsan ekkora dolgot sikerült véghez vinni. Azt, hogy kiírom a gyűjtést, öt perc alatt döntöttem el, de ezek után már teljesen biztossá vált, hogy bármi történjék, nekem végig kell csinálnom a történetet, a gyűjtéstől a ház vásárláson keresztül egészen a felújításig. 

 

(Kriszta nem egyszer szervezett már ételosztást)



Jelenleg hol tart a dolog? Mit sikerült ebből a pénzből összehozni?



Amikor láttam, hogy már tízmillió összejött és jön a sok kételkedés az anya hitele miatt, azonnal elkezdtem azon dolgozni, hogy hitelmentesíteni tudjuk. Róla tudni kell, hogy elvált a nyolc gyermeke agresszív, alkoholista apjától, aki éveken át bántalmazta és bár valóban együtt vették fel a hitelt, de az asszony magára maradt gyerektartás nélkül, kezesként egyedül a nyolc gyerekkel. Szerencsére a tárgyalások jól sültek e, úgyhogy a hitel-kérdés is megoldódott. Ezután kezdtem el házat keresni, amit végül a tizedik napon sikerült találni, bár nagyon nehéz volt, hiszen a CSOK miatt vidéken is brutálisan felmentek a lakásárak. Több szempontot is figyelembe kellett venni: legyen munkahely az új férjnek és a legidősebb gyereknek, legyen a környéken speciális iskola és hasonlók, de szerencsére egy angyali csodának köszönhetően sikerült mindent összehozni.

 

Kriszta Szalai

Aztán jött az örömzokogás.

 


Folyamatosan követem az oldaladat és az üggyel kapcsolatos kommenteket, ahol kapsz hideget-meleget. Rengetegen vetik fel a kérdést, minek vállal valaki ennyi gyereket, aki rossz anyagi helyzetben van és ugyanennyien róják fel neked, hogy ezzel olajat öntesz a tűzre és csak megerősíted ezekben az emberekben azt, hogy felesleges dolgozni, mert más úgyis megoldja helyettük a problémákat. Hogy éled meg ezeket a “támadásokat”? Mik a tapasztalataid, észérvekkel meg lehet győzni ezeket az embereket?

 

Nagyon kemény feladat volt feldolgozni a gyűlölködő hozzászólásokat.

 

Ezeket az embereket nem lehet meggyőzni. Megdöbbentett, hogy a kiírásomat egy óra alatt több, mint ezren osztották meg és még többen kommenteltek alá, egyszerűen kezelhetetlen volt. Az egész hétvégémet erre szántam és be kell valljam, a végén már fájdalomcsillapítót kellett szednem, annyira fájt a fejem. Megértem őket, hogy nincs bizalmuk, de amikor nők arról írnak, hogy elköttetésre adnak, másra nem és, hogy nem érdemli meg a segítséget, aki ennyi gyereket szül...elmondhatatlan. Szomorú ez az egész helyzet, pláne mikor a kormány arra buzdít, hogy szüljenek a nők minél többet, közben pedig magukra hagyják őket az “út szélén.” Szerencsére aztán csodálatos válaszok érkeztek ezekre a hozzászólásokra, amik visszaadták a hitemet. Ezek az emberek bíztak bennem, hogy végig fogom csinálni és hogy minden minden egyes forintról beszámolok, ami így is történt.

 

 

Magyarországon napjainkban rengeteg család van hasonló helyzetben és te magad is posztoltad, hogy a gyűjtés óta elképesztő mennyiségű levelet kaptál sanyarú sorsú emberektől, akiket a kilakoltatás fenyeget. Azt is láttam, hogy nincs megállás, máris belevágtál egy másik család kisegítésébe. Nem tartasz tőle, hogy ezek után mindenki hozzád fog fordulni segítségért? Van-e ezzel kapcsolatos terved a jövőre nézve?

 

Tegnap átutaltunk 500 ezer forintot annak a várpalotai családnak, ahol az egyik kisfiú balesetet szenvedett. Erről is kitettem a számlakivonatot az átutalásról, hogy az emberek láthassák, hogy jó helyre kerül a pénzük. Ezt az ügyet még mindenképp végig viszem.

 

Egyébként az eset után rögtön rám ömlött többszáz segélykérő levél, az elején még fogalmam sem volt, ezekre mit válaszoljak. Sok erőt és kitartást, ahogy azt a miniszterelnökünktől (pontosabban a miniszterelnöktől, mert hogy az enyém nem az, az is biztos) és csapatától tanulhattam? Nem. Erre fel kiírtam a miniszterelnöki hivatal e-mail címét, hogy kapják meg ők is ezeket a történeteket és nézzük meg, mit válaszolnak. Ha hivatalom lenne, vezető pozícióban lennék, akkor ezen dolgoznék, hogy kitaláljam, hogy lehetne segíteni, hisz rengeteg embert össze lehet kapcsolni, de jelenleg így, mint magánember,akinek temérdek más dolga is van, sajnos nem tudom bevállalni ezt a több száz, több ezer élettörténetet. Az elmúlt két hétben napi húsz órám ment rá, hogy ezzel foglalkozzak, ezt sajnos nem tudom megtenni minden egyes nap. Az jelenleg a legfontosabb, hogy mi emberek kapaszkodjunk össze. 

 

Éppen erről a “felhívásodról” tenném fel a következő kérdést, amit a gyűjtés után, a rengeteg segélykiáltás hatására indítottál. Ebben egészen pontosan arra kérted a lakhatási problémával küzdő embereket, családokat, hogy minél többen küldjék el a történetüket Orbán Viktor miniszterelnök e-mail címére, a miniszterelnok@mk.gov.hu-ra ezzel elárasztva a postafiókját. Azt is kérted, hogy számoljanak be a válaszokról. Ezzel kapcsolatban van valami fejlemény? Valóban mentek el üzenetek és érkezett válasz bárkinek is?



Sokan küldtek üzenetet a miniszterelnöknek, de tudomásom szerint eddig még egyikre sem érkezett válasz, ami elég sok mindent elárul. Körülbelül százezer ember feje felett lebeg a kilakoltatás fenyegetése, úgyhogy kitaláltam, hogy csinálni fogunk ezzel kapcsolatban egy figyelemfelkeltő akciót, melynek keretében ágyakat hordunk az utcára, mely úgy gondolom egy elég erős üzenet, aztán meglátjuk mi lesz belőle. 

 


Fel kell hívni az emberek figyelmét ezekre a súlyos problémákra, hisz az ország nagy része manapság már nem mer kiállni magáért. A tüntetésekbe, sétálgatásokba már belefáradtak a magyarok, elvégre nem is lettek jól megszervezve, összefogva, nem lett meghatározva, hogy pontosan mi is a cél, holott ez lenne a legfontosabb.

 

Jelenleg Magyarországon hatalmas szakadék tátong az emberek között. Egyre több az irigység, a gyűlölet, a széthúzás, a depresszió. Te, mint az utóbbi idők egyik legsikeresebb közösségi összefogásának zászlóvivője, az eddigi tapasztalataidból kiindulva  ha megtehetnéd, mit üzennél a reményvesztett embereknek, akik nem látják a kiutat? Azoknak akik nem hiszik el, hogy lehet jobb?


Ha én kilátástalannak látom a pillanatnyi helyzetem, elkezdek másokra figyelni. Engem ez feldob, energetizál. Ilyenkor megnézek egy-két igaz történetre épülő filmet, ezekből erőt merítek, elmegyek futni és át is rendeződnek a gondolataim. Nagyon erős hitet, tenni vágyást, szeretetet és összekapaszkodást kívánok nekünk!


 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás