Der Spiegel Szombathelyről: kisvárosi küzdelem a hatalommal

Hosszabb tényfeltáró riport jelent meg a vezető német hetilap, a Der Spiegel december végi számában. A lap újságírói tavaly márciustól követték végig a szombathelyi eseményeket, az Ugytudjuk.hu munkatársai voltak a német kollégák helyi segítségei. Az Im Labor des Populisten (A populista laboratóriumában) című írás Szombathely közéleti változásai tükrében mutatja be az Orbán-rendszert, Molnár Miklós volt alpolgármester politikai küzdelmeit állítva a középpontba.

Ez az az újság, amely nem hiányozhat egyetlen uniós ország vezetőjének asztalról sem. Mégpedig tradíciója, szakmai hitelessége, széleskörű kapcsolatrendszere miatt. A lapot 1947-ben alapították, több mint 700 ezer példányban kerül standokra. A lap két munkatársa, Timofey Neshitov és Jan Puhl akkor figyelt fel a vasi városra, amikor a rabszolgatörvény önkormányzati vitájában megfordult a széljárás. Az addig a fideszes többséggel szavazó alpolgármester, Molnár Miklós új fejezetet nyitott a helyi politikában. A Spiegel riporterei fél éven át többször jártak a városban, ott voltak az önkormányzati választáson is.

Az alábbiakban szemlézzük a Der Spiegel 5 oldalas cikkét.

A szerzők szerint a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor olyan populista kísérleti laborrá változtatta az országot, amelyben „a társadalomnak néppé kell válnia". Illiberalizmusa válasz „Merkelre és Macronra". Kísérletéhez a pénzt az Európai Unió szállította. Vidéken különösen erős a populista hatalom, a kiskirályságok, a falkaszellem, a hűbéresség háromszögében. Szombathely, amely közelebb van Bécshez, mint Budapesthez, az átlagnál jobban él. A szerzők mégis „szomorkás kilátástalanságot" érzékeltek találkozásaik során. Majd bemutatták Molnár Miklóst, aki 27 évesen már nagyvállalatot vezetett (Styl). Később beutazta a világot, gyűjtötte a tapasztalatokat, felhasználandó városa javára.

A cikk részletesen szól az orbáni rendszer működéséről. Kitér olyan sajátosságaira, mint a „lopakodó pályán" meghonosított autoriter hatalomgyakorlás, a nemzeti burzsoázia kiépítése, az állami intézmények kiüresítése. Miként szállhat ezzel szembe egy kisváros, egy kisember? Idézik Molnárt, akinek a 90-es években még tetszett Orbán politikája, támogatta. Bejutva a helyi testületbe, egyre inkább meghatározó politikussá válva, a Fidesszel szövetségben dolgozott. Bár a pártba nem lépett be, de elfogadva a támogatást, a polgármesteri címért is indult. Csupán pár száz szavazattal maradt le. Kapcsolata a párttal az említett rabszolgatörvény-vitáig tartott.

A cikk számos kitérőt tesz német olvasóinak tájékoztatására. A többi között felidézi a stadion beruházásokat. „Szombathelyen is épült egy, mert Orbán így döntött. Molnár már az elején megvalósíthatósági tanulmányt kért, de lesöpörték az asztalról. Most viszont azzal szembesülnek a szombathelyiek, hogy évente 1 millió euróba kerül a fenntartás, a csapat meg egyre lejjebb csúszik a bajnokságban". Ugyanakkor megjegyzik, hogy az „uram-bátyám gazdaság" éves szinten több mint 4 százalékkal nőtt, míg a német az 1 százalékot sem érte el. Ez sokaknak tetszik, elfedi a demokratikus működés, intézményrendszer szüntelen csorbítását.

A cikkben leírást kapunk a szombathelyi kampányról, a Molnárral szemben alkalmazott, lejárató módszerekről is. „A 80 ezer lakosú városban 27 ezer embert hívott fel a robot azzal a szöveggel, hogy >Jó napot kívánok, Molnár Miklós áruló.<". A negatív kampány a politikus családját is elérte, de miután nem sikerült megtörniük, az „Orbán-rendszer kirostálta Molnár Miklóst". Érdekes jelenet, ahogy leírják találkozásukat Molnár fő ellenfelével, Hende Csaba országgyűlési képviselővel, a parlament alelnökével, annak hivatali szobájában. „Az irodában két zászló áll. Az egyik, a nemzeti lobogó, az íróasztala mögött van. A másikat, az uniós zászlót az ablakfüggöny mögé rejtették." (...) "Ha Szombathely bábszínház lenne, Hende lenne a marionettfigurák bábmestere. Molnár pedig egy báb, olyan, amelyik egyszer csak magától kezd el táncolni".

A riport végén a szerzők azt fejtegetik, hogy miként állítható meg a populista kísérlet?  „Jelenleg nincs ellene hatékony uniós mechanizmus. Úgy tűnik tehát, hogy az Európa Unió szintjén ez nem megy. De vajon sikerülhet az olyan embereknek, mint Molnár?" - teszik fel a kérdést. „A példa azt mutatja, hogy helyben lehet a fék" – vonják le a következtetést. Utalnak az ellenzéki összefogásra, az önkormányzati választáson elért ellenzéki sikerekre. A választás napján elmentek a szombathelyi huszár laktanyába, az Őrvidék házba. „Keki színű kempingnadrágos férfi dől a falnak. Az első számokat hallva azt motyogja maga elé: >Ez katasztrófa.< (...) Egy nő meg azt mondja: Csak hadd nyerjenek a szocik, Viktor majd elzárja nekik a pénzcsapokat."

„A helyi múzeum a Fideszes önkormányzat idején igényelt 30 milliós támogatást, a mostani önkormányzatnak át is utaltak – 2 milliót" – zárul a Der Spiegel cikke.