Pár nap múlva, június 4-én emlékezünk a 100 évvel ezelőtt aláírt trianoni békediktátumra. Az amúgy nem mindennapi – száz év nagyon kerek és nagyon nagy idő – eseményt feltűnő csend kíséri. Amit csak részben lehet a járvánnyal indokolni. Ám ennél is érdekesebb, hogy Vas megyében igazából 2023-ban jön el a kerek évforduló.
Így van még elég idő felkészülni, s talán az adományok révén tervezett „polgári" emlékmű is elkészülhet a jubileumra. Az időeltolódás azt is jelzi, hogy a trianoni határok érvényesítése még a nagyhatalmaknak sem ment könnyen. Főleg nem a nyugat-magyarországi részen, ahol egymást érték a tiltakozó akciók.
Szentpéterfa 14 hónapos osztrák uralom után, utolsó faluként került vissza 1923-ban az anyaországhoz
Szerencsére váratlanul nagy támogatónk akadt az USA mellett, mégpedig a nem sokkal korábbi halálos ellenség, Olaszország. Nem barátságból, hanem kőkemény hatalmi számításból. A formálódó Csehszlovákia, Benessel az élen, szláv korridort tervezett. Mégpedig a mai Burgenlandon átvezetve. Ha megvalósul, nincs magyar államiság. Az olaszokat nem ez, hanem az zavarta, hogy Benesék Pozsonyból ily módon kijuthattak Zágrábig, a határaikhoz. Ez pedig alapos ok volt a pálfordulásra.
A szláv korridor megakadályozásában kezükre játszott Sopron. A papíron már elcsatolt várost ugyanis nem lehetett - a földrajzi viszonyok miatt - kihagyni a korridorból. Az olaszok ezért erősen szorgalmazni kezdték Sopron kiszakítását Burgenlandból, ennek érdekében kierőszakolták a népszavazást. Fényes magyar győzelem született, amely, a történtek fényében, az olaszoknak (érdekeik mentén) nagyban köszönhető.
Így érünk el Vas megyébe, ahol különösen bonyolult helyzet alakult ki a diktátum aláírása után egy évvel, azaz 1921-ben. Ausztria, ráadásul vesztesként, irreális terveket dédelgetett. Államhatárukat közvetlenül Szombathely alatt húzták volna meg, a terv heves ellenállást váltott ki.
Időközben színre lépett a „Rongyos Gárda", a fehérterrorban vezető szerepet vitt Prónay és Héjjas különítményes tisztek fegyveres osztaga. Az alakulat civilekkel egészült ki. Többször összecsaptak az osztrák csendőrökkel, például Felsőcsatár térségében, megfutamítva őket. Prónay odáig jutott hadi sikereivel, hogy Felsőőrön (Oberwart) kikiáltotta a Független Lajtabánságot, ezzel még Horthyt is zsarolva.
Támad a Rongyos Gárda
A fegyveres fellépésnek is köszönhetően a területet megszállva tartó antant tárgyalni kezdett. A lakossági ellenállás és a felkelés láttán a Népszövetség 1922. szeptember 17-én 10 községet visszaítélt. Nyolc pinkavölgyit teljes terjedelemben, ezek: Nagynarda, Kisnarda, Alsócsatár, Felsőcsatár, Magyarkeresztes, Nemetkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti. Ugyanígy Pinkamindszent, Felsőrönök, Rábafüzes és Felsőszölnök határának azon részeit, amelyet a békeszerződés korábban Ausztriának ítélt. És még két falut kaptunk vissza, Rőtfalvát és Rendeket.
Csakhogy ezzel még nem volt vége a trianoni határtologatásnak. A pinkavölgyi községek közül 8 igazából csak 14 hónapos osztrák uralom után, azaz 1923. január 10-én került ismét az anyaországhoz. Amint azt a téma kutatója, Rózsahegyi István egy tanulmányában leírja, négy helyen rendeztek a visszacsatolás alkalmával ünnepséget.
A térképen jól látható a tervezett, Pozsony-Sopron-Zágráb szláv korridor
„Érdekes eseménye volt a Pornóapátiban rendezett ünnepségnek. Hogy azon az üldöztetés ellenére részt vett a még megszállás alatt lévő Szentpéterfa horvát nemzetiségű küldöttsége. A delegáció vezetője felszólalt és méltatta az anyaországhoz való visszatérés jelentőségét... Nem került átadásra Rőtfalva és Rendek. A két kormány megegyezett, hogy a későbbiek során elcserélik a még osztrák fennhatóság alatt maradt Szentpéterfa és Ólmod községekért".
Ez a döntés tette lehetővé a jelenlegi, immáron végleges nyugati határvonal kialakítását. Ólmod visszacsatolására 1923. március 8-án, Szentpéterfáéra pedig március 9-én került sor. Tehát Vas megyében Trianon jubileumi évfordulója valóban 2023-ban esedékes.
Természetesen a hivatalos, 100. évforduló sincs elfeledve. Több szombathelyi civil szervezet jelezte, hogy június 4-én megtartják hagyományos megemlékezésüket a felsőcsatári Vasfüggönymúzeum kápolnájánál. Mégpedig vezetőik révén, mellőzve a szintén hagyományos kulturális rendezvényt. A folyamatosság így a járványidőszak ellenére is megmarad.
