Egy teljesen épségben maradt kiskutya holttestére találtak a kutatók Szibériában. A négylábú holtteste belefagyott a permafrosztba, ezért szinte el sem kezdődött a bomlási folyamat, olyan, mintha csak néhány napja lenne halott.
A kiskutya tetemét Dogorra keresztelték a kutatók, ami angolul nagyjából annyit jelent 'kutya, vagy', ugyanis az állat kutatói, Love Dalén és Dave Stanton nem tudták eldönteni, hogy kutyát, vagy farkast találtak. A kutatásuk nagyban erre a talányra is irányult, hiszen Dogor 18 ezer éve pusztult el, pont abban az időszakban, amikor az emberek megszelídítették a farkasokat, és kialakultak az emberek mellett élő kutyák.
Dalén a kutyáról azt mondta, hogy tényleg olyan, mintha csak most pusztult volna el, amikor kiemelték a permafrosztból olyan érzés volt, mintha egy élő kiskutyát emeltek volna fel, hiszen Dogor szinte a teljes testtömegét megőrizte a fagyos talajban. A kutató azt is elmondta, hogy először fel sem fogták, hogy milyen értékes holttestre bukkantak, hiszen a permafrosztban néhány évtizedes tetemek is találhatók. A későbbi vizsgálatok után jöttek csak rá, hogy Dogor minden eddigi kutya maradványánál régebbről származik.
A két kutató ezután Dogor génjeit kezdte vizsgálni, legnagyobb meglepetésükre azonban a tetem a modern farkas, a jégkorszaki farkas és a modern kutya génjeit is magában hordozza, így nem tudják eldönteni, hogy pontosan hova is sorolják. Ha a kutatás későbbi szakaszában mégis kiderül, hogy a kutyákhoz tartozik, akkor könnyen lehet, hogy megtalálták az ember legősibb legjobb barátját.
Stanton már arról mesélt az angol lapoknak, hogy a kutyákat az emberek olyan farkasokból nevelték ki, amelyek már rég kihaltak, ez még jobban nehezíti a munkájukat. A kutató azt is elmondta, hogy éppen ezért azt sem tudják behatárolni, hogy mikor és hol szelídítették meg az első farkasokat az emberek, de talán Dogor vizsgálatával erre a titokra is fény derül.
(Metro)
