Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni egy olyan filmművészeti alkotásról, amely hangulatával, zenéjével, valamint képi világával olyan kifinomultan és elegánsan tárja elénk a világ egyik legismertebb festőjének, Vincent van Gogh életének utolsó éveit, amihez foghatót jó esetben 5-10 évente láthatunk. Ám minden bizonnyal eme pozitívumok közel sem nyújtanának akkora élményt, ha nem korunk egyik legsokoldalúbb színésze, Willem Dafoe bújt volna a posztimpresszionista festőzseni bőrébe - ennek eredményeként pedig nyugodt szívvel leszögezhetjük, hogy valóban páratlan remekműről van szó.
Van Gogh az örökkévalóság kapujában feliratos előzetes (12)
Vincent van Gogh életének fontos éveit töltötte a franciaországi Arles és Auvers-sur-Oise városokban, amelyek színei, miliője festészetére is nagy hatással v...
A történet kezdetén 1888-at írunk, Van Gogh ekkoriban ismerkedik meg egy másik tehetséges és népszerű festővel, Paul Gaugainnel, akinek tanácsára a nyüzsgő Párizsból délre, Arles városába költözik. Még két termékeny év áll előtte, ezalatt az idő alatt tehetősebb bátyja, Theo anyagi támogatása felbecsülhetetlen jelentőséggel bír, a legenda szerint ugyanis élete során mindössze egyetlenegy festményt sikerült eladnia. Van Gogh életrajzának leghitelesebb dokumentumaként a fivérével írt levelezéseit tartják számon, ám halálának és közismert füllevágásának körülményei a mai napig tisztázatlanok.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire tökéletes választás volt Dafoe a főszerepre - minő furcsa véletlen, hogy Van Goghnak is Willem a középső neve -, az idén 65 éves színészóriás mintha erre az alakításra született volna. Fizimiskája tökéletesen alkalmassá teszi a meg nem értett zseni megformálására: zárkózott, elhanyagolt és őrült karaktere ugyan nehezen létesít kapcsolatot az emberekkel, olykor pedig furcsán, vagy félreérthetően viselkedik közöttük, a film egyáltalán nem egy ön- és közveszélyes mániákusként állítja be őt. Folyamatosan vívódik és erős benne a küldetéstudat, hogy a festményein keresztül a saját szemével láttassa a világot az emberekkel. Ténykedése, zavart elmeállapota és viselkedése az egyház figyelmét is felkelti, de többek között a pappal (Mads Mikkelsen) való beszélgetése is rámutat arra, hogy egyáltalán nem képzeli felsőbbrendűnek magát, sokkal inkább egy olyasvalakinek, aki rossz korba született és akinek különös látásmódja befogadására és megértésre még nem készült fel a közönség. Van Gogh apja lelkész volt, ő maga is foglalkozott teológiai tanulmányokkal, ismeri a Szentírást és nagyjából tisztában van szerepével és helyével a világban. Hisz abban, hogy a jövőnek fest és ez okoz benne frusztrációt, hiszen a mában kell élnie és boldogulnia mindennemű anyagi és erkölcsi elismerés nélkül.
Tulajdonképpen a film egyfajta bolyongás Van Gogh elméjében, melynek lényege a folyamatos vívódás és útkeresés. Egy roppant különleges, vibráló atmoszférájú moziélmény, művészetkedvelőknek különösen ajánlott!
A Van Gogh az örökkévalóság kapujában című filmet október 4-9. között az AGORA Savaria Filmszínház kínálatában tekintheti meg a közönség.
- Szponzorált tartalmat olvastál! -
Fotó: imdB