Most került a mozikba a Nincs parancs! című, több mint 1 órás dokumentumfilm, ami a kommunista államhatárok 1989-es gyors összeomlására fókuszál. Izgalmas téma. Főleg, hogy egy ideje megjelentek a kisajátítók, a mindig mindent átértelmezők.
Nem csupán aforizma, hogy leggyorsabban a múlt változik. Főleg Kelet-Európában, ahol a társadalmi szerkezet többnyire csak nyomokban tartalmaz demokráciát a mai napig. A rendszerváltás igazi esélyt adott a kibontakozásra, de ez 30 év távlatából úgy tűnik, nem jött össze. Szalay Péter rendező a Nincs parancs! című dokumentumában már-már izzadva kerüli az aktuálpolitikai felütéseket, de ennek ára van. Az, hogy a történetnek nincs igazi fókusza, a szálak kuszálódnak, bár a végére sikerül egyensúlyra jutni.
5
A helyzet objektíve 1989-ben az volt, hogy a két nagyhatalom vezére, az amerikai Ronald Reagan elnök és a szovjet Mihail Gorbacsov megállapodott az európai érdekszféra békés újrafelosztásában. Ez érintette az addigi, több mint ezer kilométeres Vasfüggöny rendszert (a Baltikumtól az Adriáig), ami a megállapodás hatására szinte hónapok alatt összeomlott. A film egy különös párhuzam kapcsán utal erre. Jelesül az NDK-s határőr alezredes, Harald Jager és a magyar Bella Árpád történetével. Egyikük a berlini falat védte szinte napra pontosan addig, amíg magyar kollégája a nyugati határszakaszt.
És ami a történelembe emeli őket az az, hogy egyikük sem lövetett. Igaz, erre nem volt az adott helyzetre parancsuk, de ha azt vesszük, hogy parancs híján mindig az előző parancs a mérvadó, akkor lövetni kellett volna. Bella a soproni piknik idején került szorult helyzetbe, amikor is 700 keletnémet rohamozta meg a pár órára megnyílt határátkelőt. Jager pedig a falnál volt, amikor több tízezres tömeg közeledett...
5
Horn Gyula külügyminiszter 1989 szeptember 11-én bejelentette, hogy Magyarország megnyitja a határt Ausztria felé, így szinte azonnal 50-70 ezer keletnémet áramlott nyugatra. Az eufória képei megrázók, felemelők. Horn Gyula máig a németek első számú kedvence, az ő nevét skandálták akkor is, amikor a kelet-berlini tömeg átáramlott a tiltott városrészbe.
A magyarok hálából kaptak egy 1 milliárd márkás segélyt (ma euróban lenne ugyanennyi), amit Németh Miklós miniszterelnök visszautasított. Nagykövetségünk pedig Berlin legfrekventáltabb helyére, az USA és Kína szomszédságába költözhetett és itt van a mai napig.
5
A film ott kelt hiányérzetet, hogy Jager és Bella valóban történelmi tette mellé nem teszi oda a hátteret. Azt, hogy akkor már nagy valószínűséggel parancsra sem lőtt volna senki. Arról sem esik szó, amit a soproni piknik előtt napokkal a nyugati országrészen lakók láttak, tapasztaltak. Miszerint csak a Határőrségnek nem tűnt fel a sok száz vonuló Trabant... Ehhez képest állt fel az öt fős (!) határőrség a nyitott kapunál. Ez máig megválaszolásra váró szituáció. Kár, hogy a film is adós marad vele.
Az NDK, pontosabban Berlin helyzete azonban más, itt benne volt a pakliban az erőszak is. A határtörés előtt nem sokkal még kattogtak az automata gépfegyverek. De a tömeg megindulása egyszerűen kiiktatta a sortüzet. Amit aztán nem is adott parancsba Jager alezredes, ezzel ő is a történelembe lőtte magát.
5
Szalay filmjének igazán drámai vonulata a soproni piknik után két nappal, egy dulakodás során lelőtt keletnémet menekült, Kurt-Werner Schultz története. Zsiránál vesztette életét, miután családja már osztrák területre ért. Megszólal az özvegy, ma is elcsukló hangon, de megbocsátva. Látjuk az egykori sorkatonát is, aki harminc év után sem tudta túltenni magát a történteken. Ez a film legerősebb vonulata, ekkor érthetjük meg igazán a Vasfüggöny embernyomorító, lélekölő voltát.
A Nincs parancs! című alkotás közönségtalálkozója a vírusjárvány ugyan elmaradt a Savaria Moziban, de érdemes megnézni. Mert tisztességes, a későbbi korokban is elővehető film született.
