Először is tisztáznunk kell, hogy a „szervezetnek” nincs pH-ja; a kifejezés csak az egyes testrészekre vonatkoztatható. Például a gyomorsav persze savas, de a vékonybél nedvei már enyhén lúgosak.

De mi is a pH érték?

Ez egy mérőszám, amely bármely folyadék sav és lúg háztartását jelzi. Ezt az értéket egy 0-tól 14-ig terjedő számskálán mérik. A pont 7-es pH-júak a semleges oldatok. Ettől az értéktől lefelé (vagyis 7 alatt) egyre savasabb egy oldat, felfelé haladva (azaz 7-nél több) viszont egyre lúgosabb.

pH skála: hannainst.hu

A különféle testnedveink pH értéke 6,9–7,4 közötti. Nyálunk például 7,5-ös pH értékű, ezért az állandóan lúgos. A bőrünket fedő réteg viszont 5,5 körül mozog, ezért savas.

A lúgosításra buzdító álhírek és álcikkek néha kiemelik, hogy ők nem is az egész szervezet, hanem a vér lúgosításáról írnak. A valóságban viszont a vér pH-ja csak igen szűk tartományban (7,33 - 7,43) képes változni. A vér elsavasodása persze tényleg nem túl jó: 7,35 alatt már panaszokkal jár, és 7,2 alatt súlyos megbetegedést, sőt, akár halált is eredményezhet.

A táplálkozással, az étrend megválasztásával azonban a vér pH-ja nem befolyásolható ! Ezt viszonylag könnyen beláthatjuk: mi történik ugyanis azzal az étellel, amit megeszünk? Belekerül a gyomorba, és ott találkozik a gyomorsavval – aminek a pH-ja egyébként 2 körül van. Ha nem lenne ennyire erősen savas, akkor nem is tudnánk rendesen megemészteni az ételt. Az elfogyasztott étel és a sav keveredése persze csak ritkán optimális; néha több gyomorsavat termelünk, mint amennyi kellene (ez a gyomorsav túltengés), vagy pont, hogy kevesebbet. Utóbbi esetben érzünk „nehéznek” egy ételt.

Ha a megevett és megivott ételek, italok tényleg befolyásolnák a vér pH-ját, akkor az naponta, sőt, napszakonként ugrálna össze-vissza, attól függően, hogy most éppen kakaós kalácsot reggelizünk csokis shake-kel, vagy tükörtojást sonkával és uborkával. De nem: a vér pH-ja stabil. Olyannyira, hogy például a vegetáriánus indiai szekták tagjainak vére pH értéket tekintve nem különbözik a folyton halat és fókát evő, jégmező mellett élő eszkimókétól.

Például a vizelet pH-ját: ahhoz, hogy a vér pH-ja ebben a nagyon szűk tartományban (7,33 - 7,43) maradhasson, ki kell üríteni a „felesleget”. Tehát ha sok nyers zöldséget eszünk, mert a lúgosító könyvek ezt sulykolják, akkor nem a vérünk, és végképp nem a „szervezetünk” lesz lúgosabb, hanem a vizeletünk. 
A lökésszerű, erőteljes hatásokat a szervezet egyébként különböző pufferek bonyolult rendszerével tompítja. E nélkül akár bele is halhatnánk a nyári hőségben leküldött két liter limonádétól.

De akkor miért terjedt el ez az egész ostobaság?

A „lúgosítás”, mint gyógyhatás „elméletét” Edgar Cayce (1877–1945) fogalmazta meg, de a hírverést a napjainkig aktív Robert O. Young (1952–) természetgyógyásznak köszönheti: A pH csoda című könyvsorozatát érdekes, mégis egyszerű nyelvezete miatt rengetegen megvásárolták.

kép: a Google találatai

Az írásaiból a valódi, elismert szakemberek rengetegszer állapították meg, hogy Young egészen alapvető kémiai és élettani ismereteknek is híján van: egyszerűen nem sok fogalma van a test valódi működéséről.

A fentiek miatt, és a sok megtévesztés után Young ellen több eljárást is indítottak kuruzslás miatt, hamarosan akár letöltendő börtönt is kaphat, mivel a könyve sok halálesethez is hozzájárult: rengeteg beteg Young unszolására egyáltalán nem, vagy már csak túl későn ment el valódi orvoshoz, mert annyira hitt állításában, miszerint minden betegséget a szervezet elsavasodása okoz.

Mindenesetre ezek a tények, és bírósági tárgyalások paradox módon eddig csak hasznára váltak: ily’ módon ő lehetett a meg nem értett zseni. Pedig csak egy áltudós.