Idén száz éve annak, hogy aláírták a franciaországi Versaillesben azt a békeszerződést, amely lényegében kisállammá fokozta le az addig középhatalomnak számító Magyarországot. A Trianon palotában szignált dokumentum azóta is a legfájóbb nemzeti sebek egyike.
Szinte minden korban akadtak és akadnak olyanok, akik emlékeztetnek az igazságtalan és egyoldalú békediktátumra. A Horthy-érában állami szintre emelték az irredentizmust, a revíziós, területi törekvéseket. Valóságos állami nehéztüzérséggel tartották ébren a lakossági figyelmet, több száz emlékművet emeltek és rendszeresek voltak a Trianon-ellenes, központi ünnepségek. A Hitlerrel való szövetség révén számos elcsatolt terület került vissza. Ennek azonban nagy ára lett, csaknem egy újabb nemzetvesztés.
7
A Rákosi és Kádár korszakot kihagyhatjuk, mivel ezekben hivatalosan nem is létezett Trianon, hiszen „testvérnépekkel" voltunk körülvéve. Igaz, az elvtársak a borospincék mélyén, már a sokadik kör után mindig rágyújtottak néhány régi nótára, főleg a Székely himnuszra. De ezzel ki is merült a hősiesség, maradt a másnaposság. A valódi és tényszerű vitát csak egy szűk értelmiségi körben tűrték, főleg az íróknál (Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Nemeskürty István, Fekete Gyula, Kósa Csaba). Ám a hetvenes években az Erdélyről generált, Élet és Irodalom (ÉS) sajtópolémiát hamar lefújta az aczéli „emlékezetpolitika".
Így jutunk el a rendszerváltáshoz. Szombathely történelmi szerepet vitt, mivel 1989-ben országosan elsőként itt emlékeztek a békediktátumra. Helyszíne a Kálvária előtti, első világháborús katonaszobor volt, szervezője pedig a frissen alakult alternatív civil szervezet, az Éhen Gyula Kör. Az emlékezés alaphangját a Ceausescu ellenesség adta, mivel a román diktátor ekkoriban rendelte el a falurombolást (szisztematizálás, így nevezte). Ennek célja az erdélyi magyar települések eltüntetése, elrománosítása volt. A szombathelyi emlékezést élénk figyelemmel kísérte a román titkosszolgálat, a Securitate.
7
A megemlékezések aztán évi rendszerességgel ismétlődtek és már ekkor felmerült, hogy szükség lenne egy méltó trianoni emlékhelyre. Ezt viszont az akkori politikai elit, közte az országgyűlési képviselők, nem támogatták, a város sem adott pénzt rá.
Majd 1998-ban a Fidesz került a város élére, dr. Szabó Gábor lett a polgármester. Felkarolta a nemzeti törekvéseket, ennek nyomán épült meg a Kálvárián az István király emlékoszlop. Az ezredforduló után ez lett a megemlékezések helyszíne, de igazából senki sem érezte magáénak. Úgy tűnt, a Fidesz 2010-es hatalomra kerülésével megoldódik a probléma, hiszen egy, a nacionalista törekvéseket nyíltan felvállaló kormány alakult. Ha ők nem, akkor ki más építene trianoni emlékművet?
Ám a reménykedőknek ismét csalatkozniuk kellett. A Puskás Tivadar vezette fideszes testület maradt a bevált helyszínnél és koreográfiánál, maximum a szónoklatok lettek nemzetiebbek. S bár ők is belengették egy új emlékmű tervét a 100. jubileumra, ebből nem lett semmi. Olyannyira, hogy még csak napirendre sem került a kérdés.
7
A kerek szám bűvölete azonban ismét megmozgatta a helyi közéletet. Pontosabban ennek egy szegletét, amit aztán a frissen megalakult Polgárok a Városért Egyesület reprezentált. Ez év január 22-én felhívást tettek közzé az interneten, amelynek lényege egy gyűjtés elindítása volt. Ennek kellett volna elvezetnie odáig, hogy megépüljön a régóta óhajtott trianoni emlékmű.
Idézet a felhívásból: „Városunkban – az ország számos településétől eltérően – napjainkig nem készült a 100 évvel ezelőtti tragikus eseményre utaló emlékmű, amely alkalmas és méltó helyszínül szolgálhatna a városi szintű megemlékezések megtartásához. Alulírottak ezért kezdeményezzük a szombathelyi NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS EMLÉKHELY létrehozását, s e törekvés támogatására kérjük városunk civil szervezeteit és polgárságát. Az emlékhely kialakítása céljából a Honderű Asztaltársaság Egyesület, a Polgárok a Városért Egyesület, a Polgári Egyesület Szombathelyért, a Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület, a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezete, a Szülőföld Egyesület, valamint a Vas Megyéért Egyesület megalakította a Nemzeti Összetartozás Szombathelyi Emlékbizottságát, amelynek feladata a helyszín kiválasztása, a tervek elkészíttetése, az engedélyek beszerzése, és a szükséges anyagi fedezet összegyűjtése."
7
Innentől simának tűnt a dolog, főleg, hogy az első jótékonysági bálon máris összejött 350 ezer forint. De akadtak intő jelek. Például, hogy az Orbán kormány elkezdte visszafogni a nacionalista gyeplőt. Különösen a Felvidék és a Vajdaság tekintetében nem támogatta az erősebb hangnemet. Ebben szerepe lehet a V4-es szövetségnek, amely egyfajta Közép-Európa érdektengelyt szeretne képezni az unión belül, mégpedig Orbán-dominanciával. Márpedig e tengely meglétének egyik alapfeltétele Trianon nem emlegetése. Vagy ha igen, akkor úgy, mint egykor a kádári érában, vagyis szűkebb, engedett/eltűrt értelmiségi vitákban.
Másik intő jel a várt és szintén remélt anyagi források elapadása, illetve létre sem jötte volt. A magát polgárinak nevező jobboldali kör, ennek értelmiségi holdudvara sokáig reménykedett olyan évfordulós pályázatokban, amelyek konferenciák, könyvek, kiállítások, levéltári események támogatásában öltött volna testet. Aztán jött a vírus. Így most lehet azt mondani, hogy lám, ez a ragály mindent elvitt. De a fentiek ismeretében nem a vírus vitte be az igazi mélyütést a 100. évforduló programjainak.
7
A PVE fb-oldalát február óta nem frissítették, ebből leszűrhető, hogy a szűk 1 hónap múlva sorra kerülő évforduló nagyobb esemény és főleg emlékmű nélkül marad. Nem lehet kicsi a csalódás az érintett körökben (is), mivel az első kerekebb évfordulóra 10 évet, 2030-ig kell várni. Ha akkor még egyáltalán érdekli a most felnövő, újabb korosztályokat, hogy mi is az a Trianon.
