Nem kétséges, a járvány padlóra küldte a turizmust és ennek szomorú következményeit igazából később érezzük majd meg. Most még megyeget a szekér és bár már látni bizonyos hiányokat, a sorakozó, sokmilliárdos presztizsberuházások maszkot húznak a valós képre. A Balatonnál legalább is. Becslések szerint a legtöbben ebben a szektorban maradtak munka nélkül
Hévízre látogattunk el egy hétköznap, mivel ez a város amúgy is speciális helyzetben van. Irigylésre méltó árbevételének meghatározó részét orosz turisták adják. Olyannyira, hogy a legtöbb üzleten ott díszeleg a cirill betűs felirat. Mi több, szállodákat is építettek maguknak, saját utazási irodával bírnak.
Elsőként a friss aszfaltozású nagyparkolóba hajtunk, ahol a butik és étteremsor található. Kellemes meglepetés ér, augusztus 1-ig nem szednek díjat. Aztán egy másik meglepi is ránk köszönt. Ebédidő van, legtöbb helyen megtelnek az előkertek, a belső terek üresek. „Mi nem panaszkodunk, sőt állítom, hogy ez a nyár hozza a tavalyi forgalmat", mondja egy idősebb pincér.
Menüt kérünk, 2700 forint. Finom krumplilevessel nyit, majd jön a fogas körettel. Nem kevés, nem is sok, éppen jó és finom. A végén fagylalt zárja a sort. Korrekt, másutt is ezt tapasztaljuk. Ebben a városban legalább is nem a balatoni hullám az árak mérvadója.
A parkoló tele, rengeteg az autó, nem kevés a sokmilliós terepjárós csoda. A rendszámok alapján 95 százalékban magyar járgányok főnek a napon. „Van pénzünk, mehetnénk horvátba, de ki tudja, hogyan keverednénk haza... Jobb most itthon, nekünk Hévíz ideális. Igaz, bulik nincsenek, de ha nyüzsit akarunk, pár kilométer a Balaton", mondja egy terepjárós férfi. Azt ő is aláírja, hogy idén külföldi nem nagyon lesz a tónál.
Orosz meg végképp nem, pedig Hévízen a legtöbb üzlet rájuk épült. A főutcán nyüzsinek már semmi nyoma, a butikokban órák telnek el a következő ügyfélig. Igaz ez a szolgáltatókra is. Aki nem ételt, vagy italt árul, az most bajban van.
"Órák múlnak el, hogy valaki beesik, ruhát próbál. A fürdőnél van igazi élet, de aztán csend. Az oroszok hiányát nagyon megérezzük. Hát még a szállodások", világosít fel egy szőke eladónő és tényleg: az utcákban a legtöbb szálloda, apartmanház redőnye lehúzva.
Van, aki már a jövőre gondol: a várost átszelő út mentén újabb luxushotelt húznak fel. Forognak a toronydaruk, kattognak a betonkeverők. Csak elmúlik egyszer ez a fránya vírusos világ...
De ez nem mostanában lesz. A helyi Tourinform irodában az ügyeletes hölgy leszögezi: ez a nyár a magyar vendégek nyara Hévízen. „Költenek rendesen, van egy réteg, ami elég sokat", jegyzi meg. Majd hozzá teszi, hogy egyre több az osztrák és a német vendég. „Azt mondják, azért jönnek ide, mert itt nagyobb a biztonság, mind a déli államokban. A szlávokat az idén a csehek és a lengyelek képviselik, ha nem is nagy számban".
Gazdag városban vagyunk. Nyilván akadnak jócskán önkormányzati tartalékok, ezáltal az ínséges idők másoknál könnyebben átvészelhetők. De amint az egyik presszó vezetője mondja, „Azért nem ártana több lábon állni. Nézze, a gyógyvíz itt van, ez a vonzerő mindig megmarad. Más kérdés, hogy ez a járvány új lapokat is dobott. Szerintem el kell gondolkodni azon, hogy a jövőt ne csak a turizmusra építse a város".
Késő délutánba érünk, a legtöbb vendég autóba száll és elhajt. Irány Keszthely. A jobb sorsra érdemes Hullám szálló mellett óriáskerék forog, fentről belátható a tó nyugati csücske. A Helikontól nem messze egyszerre három, hajót formázó luxus szálloda épül, szinte rálógnak a vízre. A régi, családias, beszélgetős, lacipecsenyés sétányokat, hangulatokat már ne keressük.
A borozók is lassan bezárnak, mert a fiatalok már nem fröccsöznek. Az idősebbeknek meg nincs pénzük erre a világra. Amelyben egy új, pénzes réteg tavi nádként terjeszkedik, nyomul. Vagy inkább algaként, amit éppen most kezdtek el kotorni Györöknél.
Ideje volt.