Kétéves az Ugytudjuk.hu, hogy megajándékozhassunk, olvasd el figyelmesen a cikket!
Van úgy az ember, hogy összeszedi a bátorságát és azt mondja, hogy most aztán odacsapok! Neki is lát az oda csapáshoz vezető út kikövezésének, de mire célhoz érne, inába száll a bátorsága. De egy-két tockos azért beesik. Mint a legújabb, a karantén alatt formába öntött magyar filmben, a Pesti balhéban. Az alkotás az elején még társadalomkritika élű, de ez a vonal aztán gyorsan elhal. Nem azért, mert a rendező, Lóth Balázs elgyávult volna, az ok ennél prózaibb.
Andy Vajna, aki azért értett a műfajhoz így is, úgy is, szóval ő mondta, hogy jók lennének a magyar filmek, ha rendesen megírt forgatókönyvből dolgoznának. Ha ez nincs, akkor az adott film olyan, mint egy tervezés nélkül összegányolt híd. A poénok öncélúvá válnak, a cselekmény zavaros, kiérleletlen, ötletelő. A gányolt híd rendszerint összedől, filmünk szerencsére nem. De a rendező, aki forgatókönyvíróként is jegyzi a művét Kis-Szabó Márk és Inotay Ákos mellett, nem igazán tudta eldönteni, hogy mit is akar.
Mert hát a film szólhatna a mostani negyvenesek konformistává válásáról, a korosztály veszteseinek és nyerteseinek történetről. De ha nem ez, akkor egy pörgő képrablásos krimi lehetne. De ha ez sem, akkor a nyüglődő magyar értelmiség gyávaságát figurázhatná ki. Csak hát egyiket sem teszi, illetve dolgozik mind a három pillér elemeivel. A csokorba gyűjtött képek azonban önmagukban nem adnak esztétikai minőséget, ha ugyan ez egyáltalán szándék volt.
A fordított képrablásos sztori főhőse, Marcell, az egyetlen igazán befutott figura az egykori, öt fiút és egy lányt számláló gyerekbrancsból. Akiknek nem az iskolai közösség, a család, hanem a folyamatos balhé szolgált közösségi ragacsul. Ez adott nekik olyan erőt, hogy felnőttként is találkozgattak, mígnem egyik társuk, a festőművész szemük láttára szenvedett halálos balesetet. Ezen ötlet mentén szambázik a film, de nem a fekete, hanem a triviális humor medrében.
Hőseink, a béka védő aktivista lány, a gazdag építész, a botcsinálta állatorvos, a valósággal hadilábon álló rocker és a szépfiú színész társuk halála okán meg kívánja leckéztetni az elhunyt apját. Aki lelketlen és kőgazdag, a mai kor negatív hőse. Hogy milyen morális biztatással, azt sejthetjük a színész amúgy jól bevitt poénjából: „Hamletet játszok egy pincében, nyugdíjasoknak. A sztorin jól bealszanak, de a gyilkosságra mindenki felébred".
A történet bonyolítása során bepillanthatunk a pesti VIP-világba, derülhetünk a kínai üzletemberek megfricskázásán (nem vasutasok), de még a kulturális sokszínűség is felvillan. Ugyanis arab sejkek tűnnek fel a vásznon, meg egy orosz oligarcha, aki szereti a szépet, főleg fiúkban. Szóval lenne itt muníció kérem szépen, csak a puska hiányzik. Amikor meg előkerül, már az egész dolog erőtlen. Ugyanis a poénok sorozatában elvész a szatíra, így a folyamat/cselekmény szükségszerűen torkollik melodrámába.
Persze, a melodráma is dráma, csak nagyon másként. De ne legyünk telhetetlenek, mert a Pesti balhé helyenként egészen jól szórakoztat aktualizált poénjaival, lehet jókat nevetni. Más kérdés, hogy ebben a mozgóképes dolgozatban benne volt egy sokkal jobb film lehetősége is.
Valami oda nem illőt olvastál a cikkben? Ez csakis EZÉRT lehetett.