"Tisztelt Szombathelyiek!
1990. október 23-a Szombathelyen kétszeresen is a szabadság napja volt. Szabadon ünnepelhettük az 56-os forradalom helyi és országos hőseit, és ünnepelhettünk egy szabad várost, amely több évtized felülről történő irányítás után végre megtehette első önálló lépéseit.
Aznap Wágner András, városunk rendszerváltás utáni első szabadon választott polgármestere állt itt ahol most én. Tele volt tervvel, reménnyel, hittel, és biztos vagyok benne, hogy kétségekkel is. Egy üres lapra kellett írnia, nem kevesebbet, mint Szombathely következő éveinek történetét, történelmét.
Abban az időben mindenki kereste a helyét, minden új volt, minden ajtó és ablak egyszerre nyílt meg az addig sötét házban. Vakító lehetett a fény. Ilyenkor szinte lehetetlen jól látni, különbséget tenni fontos és lényegtelen dolgok között, őszinte segítők és érdekből dörgölőző percemberek között.
Polgármesterként is nehéz lehetett megmaradni ugyanannak az embernek, aki előtte volt. Andrásnak mégis sikerült. Kedves, derűs emberként ismertem én magam is, akinek mindenkihez volt egy-egy jó szava. A város pedig sok más mellett neki köszönheti a Claudius Ipari parkot, a Korai Fejlesztő Központot és a 86-87-es út szombathelyi elkerülő szakaszát. Tragikus halálát követően ma a városunk díszpolgára, akinek emlékét, gondolatait mindig őrizni fogjuk.
1998-ban már Szabó Gábor köszöntötte az ünneplőket. Sok év távlatából úgy látom, Gábor az élmények városában hitt, örökül is hagyott számunkra több olyan új színfoltot, amit ma is szombathelyiek sokasága használ, de turisztikai jelentőségük miatt még külföldről is jönnek megcsodálni. A szombathelyi Tófürdő a térség legnagyobb, legszínvonalasabb strandja lett, míg a Kalandváros játékait a legtöbb városi gyerek kipróbálta már. Az újraindított Savaria Történelmi Karnevál pedig a védjegyünkké vált.
2002. október 23. után Ipkovich Györgynek volt lehetősége bizonyítani, hogy 12 év képviselőség után készen áll a városvezetésre. Bizonyított is. Talán sokaknak furcsa, hogy pont egy baloldali polgármesterről gondolom, az ő Szombathelye egy a szó legjobb értelmében vett polgári város volt. A hagyományok és a történelem tiszteletére alapult, a kultúra, a sport és a virágok városa lettünk. Azóta szép a Fő terünk, van színházunk (oszlopokkal), megépült az Iseum, a kosárlabda szurkolók pedig elfoglalhatták az Arena Savariát.
2010-ben Puskás Tivadar kezdte meg a mindmáig leghosszabb ideig tartó polgármesteri éveit. Munkát és böcsületet ígért. És biztos is, hogy becsülettel végigdolgozta mind a 9 évet, szabadságon alig volt, a hétvégéit is a városnak áldozta. Az ő munkájának a megítélése számomra a legkönnyebb és a legnehezebb feladat, hiszen az utolsó öt évben ellenzéki képviselőként, frakcióvezetőként ültem vele szemben. Sok mindenben nem értettünk egyet, más dolgokat tartottunk fontosnak, de abban sohasem kételkedtünk, hogy mindketten Szombathely javát akarjuk szolgálni.
Nem is az én dolgom véleményt mondani. Megteszi azt például az a sokezer szombathelyi, akik részt vettek az általa indított segítés városa programban. Neki köszönhető, hogy ha valaki az országban rosszul lesz, és újraélesztésre szorul, akkor az első kérdés után: van-e orvos a közelben? A második az, hogy: és esetleg van-e valaki Szombathelyről? Jó pár család neki köszönheti, hogy nem vesztette el közeli hozzátartozóját. Kell-e ennél több? De fontos értékteremtő ötlet volt az identitás program, a születések fájának ültetése. Ígérem, egyiket sem fogjuk hagyni kiszáradni.
A mai napon én állok itt Szombathely újkori történetének 5. polgármestereként.
1990. október 23-án még csak épp elkezdtem a középiskolát a Nagy Lajos Gimnáziumban. A városi politikáról annyit tudtam, hogy a némettanárom a polgármester felesége, a matektanárom pedig egy ellenzéki képviselő. És hogy bár nem ugyanazt gondolják a világról, de mindketten nagyon jó tanárok.
Igaz ez a felsorolt polgármesterekre is. Nagyon jó tanárok voltak. Köszönet jár érte. De köszönet jár valamennyi városlakó nevében is az elvégzett munkáért. És ha néha hibáztak is, köszönet jár a város feltétel nélküli szeretetéért.
Tisztelt Szombathelyiek!
Szombathely múlt hétvégén újra választott. Még soha ennyi szavazatot polgármester nem kapott, mint amivel megtiszteltek a választók. Nagyon köszönöm! De az is igaz, hogy bármelyik korábbi választáson a második helyezett, Balázsy Péter is rekorder lett volna. Mit jelent ez? Hatalmas legitimációt és óriási felelősséget.
Legitimációt, hogy véghez vigyem azt a programot, amit meghirdettem, és felelősséget, hogy minden szombathelyi polgármestere legyek.
9 év ellenzéki lét után pontosan tudom, milyen nagy lehet a csalódottság a most vesztes oldalon. Ezt csak úgy lehet eloszlatni, ha csapatommal bizonyítjuk, a mai eskütétel után nincsenek többé győztesek és vesztesek, csak városukat szerető, Szombathelyért mindent megtenni akaró képviselők és polgármester.
Itt és most megígérem, hogy polgármesterként nem fogok különböztetni sem a képviselők, sem az általuk képviselt körzetek között. A célom, hogy Szombathely minden részén ugyanazt a magas színvonalú életminőséget biztosítsuk mindenkinek. Mindent ennek rendelek alá.
Tisztelt Ünneplők!
A mai nap a szabadságról szól. Egy népről, amelyik 63 évvel ezelőtt megelégelte az elnyomást, és szól a városunkról, amelyik 29 éve szabadon lélegzik, és nem tűri, ha korlátok közé akarják szorítani.
Bontsuk le együtt az önkormányzatiság ma még létező korlátait!
Közös városvezetésre, igazi közös önkormányzásra hívom a szombathelyieket. Hiszek abban, hogy ha együtt vezetjük a várost, együtt is vigyázunk rá.
Értsük jól az elődök szavát, vigyázzunk egymásra, és vezessük együtt a jövőbe szeretett városunkat, Szombathelyt!
Köszönöm, hogy meghallgattak!"
