Az egyszerűen csak IKARUS nevű Facebook csoportban tűnt fel a környéken élők számára megszokott busz hirdetése.
A leírás és a kommentek szerint a jármű nagyjából 15 éve áll egy magántelken a 8-as főút mellett. Úgy tudni, már többen is bejelentkeztek a buszért.
A legnagyobb hazai használtautós oldalon jelenleg nem találni hasonló állapotú Ikarust, de egy hozzáértő szerint ez a busz így 150-200 ezer forintot érhet. Erről a konkrét példányról 7 éve készített néhány fotót a vezess.hu oldal.
Guruló ABC a múltból
A 200-as típuscsaládból összesen 208 853 darabot gyártott az Ikarus, fő formatervezőjük pedig Finta László volt. Az Ikarus 260 az 200-as család egyik legsikeresebb, legnagyobb szériában gyártott tagja. Az autóbusz 1971-től 2002-ig készült szériában, mind városi, mind elővárosi változatban.
Eredetileg nem túl sok példány készült ezekből az önkiszolgáló boltokból (ha minden igaz, összesen 16 darab), de szinte mindegyiket a 260-as modellből építették át. Előre megkapta a valamivel szűkebb 266-os ajtaját, hátulra pedig az úgynevezett “Steyr” dupla szárnyas megoldás került.
A mozgó ABC-igénye először 1971-ben merült fel az újságcikkek alapján - ezt már a busworldblog.com írja. Ekkor a Dunántúli Naplóban tették szóvá, hogy számos új lakótelep Baranyában ABC nélkül épült, márpedig igény lenne egy áruházra a közelben. Azonban a mozgó ABC autóbuszos megoldása helyett itt az NDK-ban állítólag már létező, könnyedén áttelepíthető épületekről vizionáltak. Új bolt létesítése a Főváros bizonyos részein is problémás volt, alacsony volt egyes kerületek perifériás részeinek kereskedelmi ellátottsága.
Az első buszos változatot az Ikarus 1976. október 12-én mutatta be a székesfehérvári üzemegységben. Az Ikarus 266-os alapokra megálmodott és -épített, 1-0-1 ajtóképletű autóbuszt a peremvidékek ellátására alakították ki, továbbá nagy tömegeket vonzó események alkalmi boltjaként promotálta a gyár. Ezt a prototípust az Észak-Budai Munkás ÁFÉSZ használta 1977-től a budai peremkerületek ellátására. Az autóbusz korabeli vételára 1,6 millió Forint körül mozgott (az árukészlet nélkül értve).
Az összes elkészült busznak általános ismérve, hogy az „utasáramlás” a hátsó ajtó irányából az első irányába zajlott. Közvetlenül a gépkocsivezető helye mögött alakították ki a pénztárat, majd az első ajtón keresztül lehetett elhagyni a mozgóboltot. Az autóbusz gépkocsivezetője az egyes árusítási pontoknál a kasszás szerepét is betöltötte (bizonyos esetekben, mert pl. Somogyban külön pénztáros/boltvezető is volt a buszokon). Az autóbuszok tulajdonosa a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat (BSzV) volt, és az egyes térségbeli Füszértek vagy ÁFÉSZ-ek biztosították az árukészletet, továbbá bérelték a buszokat. A mozgóboltok - egy két-kivétellel - kizárólag háztartási és vegyicikket árusítottak, hűtőpulttal is felszerelve. A hűtőgépek szerelvényeit és további részeit a ládaterekben helyezték el.
A témában további érdekességeket és megannyi képet a busworldblog.com oldalán lehet találni.