Vannak úttörő alkotások a zenében, képzőművészetben és a filmben is. Az animációban ugyanúgy. A Toy Story pont egy ilyen alkotás, ami 1995-ben az első teljesen számítógép animált, egész estés filmként vonult be a filmtörténelembe. És nem csak azért tette egy csapásra híressé a Pixar stúdiót mert képesek voltak egy 81 perces mozgókép folyamot megalkotni kizárólag számítógép kódokból, hanem azért is, mert a filmnek lelke volt.
Egy generáció rajongott a Woody seriffért, Buzz Lightyearért, Rexért a félős dinóért, az okoskodó Krumplifejért és a kioktató malacperselyét. Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy a legtöbbet tetovált idézet azóta is a “Végtelenbe és tovább!”.
A Pixar akkor még nem tartozott a Disney alá, külön cég volt, a forgalmazás joga azonban az egeres cégé volt. A siker után azonnal folytatást akartak, méghozzá úgy, mint a több ‘90-es években befutott animációs filmjüknél. Azt akarták, hogy olcsóbb költségvetéssel készüljön egy folytatás a karakterekkel, amit aztán VHS-re nyomnak csak ki. Az első képkockák után azonban azt mondta a Pixar, ők ehhez nem adják a nevüket. Vagy mozikba készítenek egy rendes folytatást, vagy kerül, ami kerül, de felbontják az eddigi szerződést. A Disney belement és milyen jól tette.
Új szintet lépett a Toy Story 2. Képes volt új szereplőket felvonultatni, tovább vitte Buzz Lightyear és Woody eredettörténetét, de mégsem volt szájbarágósan sok. Akció, humor, izgalom. Ami csak kell.
Aztán jött a harmadik rész. Emberek, ha lehetne kézikönyvet írni arról, hogy hogyan készítsünk harmadik és egyben lezáró filmet egy trilógiának, akkor azt ez alapján kellene megírni. Mert mond, hogy nem zokogtál akkor, amikor a játékok majdnem halálukat lelik a szemétégetőben? Mond, és küldök azonnal egy marmonkanányi műkönnyet!!!
Ennyire ötletes, ennyire szívfacsaró és mégis kerek lezárást régen kapott trilógia. Andy felnőtt, a játékok új gazdát kapnak. Mindenki boldog és igen! Búcsúzó képsoroknak pont ugyanolyan felhőket kapunk, mint amikkel annak idején az első Toy Story indult, de még olyan pimaszsággal is megspékelték a cuccot, hogy ami az első részben 1995-ben két dimenziós tapéta felhő volt, az 2010-ben háromdimenziós rendes felhő lett. Ezzel is utalva arra, hogy hé, eltelt 15 év és mi is fejlődtünk, a felhőkkel mutatjuk ezt meg, így szimbolikusan.
És akkor jött John Lasseter a cuki színes, mintás ingében azt mondta, hogy hopp, eszembe jutott egy egészen kiváló ötlet, ami új értelmet ad a Toy Storynak, így jönnie kell egy negyedik résznek.
Általában ezek azok az új ötletek, amik őőőőőő nagyon, de nagyon nem szoktak jól elsülni! Igaz, Jurrasic World széria?!
(Innentől kezdve eléggé spoileres a cikk, szóval, ha nem láttad még a Toy Story 4-et akkor ne olvass tovább.)
Az új értelmezés az, hogy Buzz komplett idióta, Woody egy idegbeteg barom, aki fel alá rohangál és közben azt ordítja, hogy Villllllli! Belép a képbe egy degenerált kanálvilla, és a játékok egy sor idegesítő, soha véget nem érő és értelmetlen küldetésre vállalkoznak, csak azért, hogy a végén Woody azt mondja az egész csapatnak, hogy oké, nekem ennyi, vége, szevasz tavasz mert mostantól szabad akarok lenni.
A történet ugyanis röviden annyi, hogy Bonnie, a játékok új gazdája oviba megy, ahol mivel első próba napjára nem vihet be játékot, így készít egy újat. Ő lesz Vili, a kanálvilla, aki első napjaiban inkább gondolja magát szemétnek, mint játéknak. Bonnie családja még az ovi előtt szervez egy hetes lakókocsi túrát, ahova persze az összes játéknak mennie kell. És more, igen, te már itt érzed, hogy bizony baj lesz.
Az is lett.
Woody találkozik Bo Peeppel, azzal a pásztor lánnyal, akivel már régen talizott és rájön, hogy mégsem akar többet más játéka lenni, hanem szabad akar lenni és...én meg azt szeretném szabadon engedni, aki ezt az egészet papírra vetette és végül jóvá hagyták, hogy az emberiség gyerek, kamasz és felnőttkorát két lábbal tiporja a sárba.
Vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaazeg.
15 évnyi jól felépített és logikusan végigjátszott történetet, karakterfejlődést dobtak ki az ablakon, egy kis suskáért? Igen! Ez a showbiznisz, sajna. Szomorú? Az!
Asszem beülök a Men in Blackre, jó nagyra nyitom a szemem a villantós jeleneteknél, és remélem, nagyon remélem, hogy a Toy Story 4 kitörlődik végleg a memóriámból és visszakapom azt a csodás lezárást, ott a tornácon, az elköszönő Andyvel és a boldogan játszó Bonnieval a könnyeimmel és a pihe, puha bárányfelhőkkel.
Értékelés: 4/10.
Akinek ajánlom: Csakis annak, aki másfél óráig nem tudja hova tenni a gyereket és kell valami, hogy lekösse.
Akinek nem ajánlom: Toy Story-rajongók menjetek haza, nézzétek újra az első három részt és eszetekbe ne jusson moziba menni!
Szólj hozzá!
Az egyetemi lét sok kiadással jár – bár nem mindenki fizetős szakokon tanul, azért a lakhatás, az utazás és a szórakozás sok pénzt felemészt. És bár a könyvtárakban ingyenesen hozzájuthatunk a szakirodalomhoz, ez nem mindig elérhető opció.
A rendőrség fokozott óvatosságot kér a közlekedőktől.
Érdekes a címben feltett kérdés, és bizonyára mindenki az aktuális hangulatának megfelelően válaszol rá. Az, aki kezében a mobillal éppen egy fontos hívást vár a szerelmétől, bizonyára azt mondja, hogy pozitív, aki pedig álmatlanságtól szenved és késő éjjel olvassa ezt a cikket, azt gondolhatja: negatív.
Túlnyomóan borult, párás, helyenként ködös idő várható, hószállingózás, ónos szitálás, szitálás előfordulhat.
Sok esetben a tervezetthez képest kevesebb mínuszt termelt a cég.
Nem, akkor most megmutatjuk milyen volt a szombathelyi legendás disco.
A szakembert tavaly márciusban nevezte ki kispadjára az együttes, amelyet aztán BL-sikerig vezetett.
Mutatjuk a részleteket.
Helyi szavazás dönt a terület sorsáról.
Szombathelyen 170 ezer forint most a lakbér havi átlaga.
12 milliárd forintot szolidaritási hozzájárulás címén vonnak el. 3 milliárd forintot pedig a Versenyképes Járások Program keretei között vonnának el a várostól.
