"A történetben megemlített személyek nem a képzelet szülöttei, amennyiben a következő írásban bárki magára ismerne, gondolkodjon el saját életén és felfogásán!" - így kezdődik Vastag Andrea irodalomtörténész cikke a Magyar Időkben.
Később Bangha Béla írásaira utalva azt írja "álkeresztény embertípus kvintesszenciái jelenleg ugyancsak köztünk élnek. Néhányan közülük úgy is, mint a magyarországi egyházak vezető világi emberei, meg úgy is, mint volt politikusok és diplomaták, klasszikus, középjobbos megalkuvóként éppen a jobboldalt és a kereszténységet eltüntetni akaró baloldali személyek számára juttattak pénzösszegeket, valamint megszólalási, megjelenési és egyéb lehetőségeket. Ezek valójában a mindent és mindenkit eláruló kurzuskeresztény típusának mintapéldányai."
Ezután érünk el a cikk legkeményebb részéhez, amiben a cikk szerzője azt kifogásolja, hogy a "Tokaji Írótábornak és a Magyar Írószövetségnek magukat középjobboldalinak mondó tagjai az első világháborús évfordulók kapcsán a baloldalt támogató, a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának, Ady Endrének a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait."
És miért? Mert szerinte nem egy olyan emberrel kéne fémjelezni a az első világháború magyar vonatkozásait, aki "a katonaságot egész életében betegesen, rettegve kerülte, a frontot közelről soha nem látta"
Azt azért hozzáteszi, hogy
Aha, köszi, hogy nem akarjátok betiltani Adyt (a szerk.).
A cikk szerzője gyorsan példát is, hogy kit kellene Ady helyett népszerűsíteni: "Van nekünk olyan költőnk is, aki odaveszett az első világháborúban, miközben Ady szabadkőműves barátaival a kávéházakban melegedett. Ott van például Gyóni Géza..."
Vannak még erős részek a cikkben, úgyhogy mindenképpen érdemes elolvasni.
