Kevés olyan család él a falvakban, amelyet ne érintett volna a kuláküldözés, majd a nyomában járó kollektivizálás. Vas megye ebben is élen járt, nem kis részt az itt húzódó nyugati határ, a vasfüggöny miatt. Erre hivatkozva hurcolták el otthonaikból a tanítókat, papokat, gazdákat, hogy helyükre megbízható alföldi zselléreket tegyenek.
A sebek máig fájók. Ez nem is csoda. Néhány évvel ezelőtt Bajánsenyén emlékeztek a kitelepítésekre, ami elsősorban a középparasztságot érintette, majd sorra került a vidéki értelmiségi réteg is. A gazdákra, szovjet mintára, ráakasztották a kulák jelzőt (kulák: zsugori, nagygazda) és démonizálta őket a propaganda sajtó. Ennek nyomán a kulák a „dolgozó nép" ellensége lett és elkezdték üldözését. Országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván. Kuláknak hivatalosan az minősült, akinek 25 hold vagy annál több szántója, 5 hold vagy annál több szőlője volt. Vagy ha cséplőgépet, malmot üzemeltettek. Ugyanakkor a gyakorlatban a helyi pártvezetőség döntött arról, hogy ki kerül fel a kuláklistára.
És itt volt a kutya elásva. Az őrségi falvakban is nem egyszer fordult elő, hogy az új, kommunista hatalommal jóban lévő lumpenparaszt „árulkodni" kezdett. Az ÁVH biztos címekre ment, felsöpörte a padlást és követelte a disznót. Mivel utóbbi nem volt, elkészült a vád: feketézés, a néphatalom elleni lázítás, teljes elkobzás. Az is szemet szúrt, hogy a kulákporta általában tiszta, gondozott, a föld művelt volt. Az új rendszer káderei a macerás munka és tanulás helyett, kulákot kiáltva, egyszerűen ellopták a vagyont, beültek a készbe. Legtöbbjük persze nem tudta működtetni a gazdaságot, így a falvak pár év alatt elszegényedtek. Viszont a Rákosi-rendszer politikai célja teljesült: sikerült megtörniük a művelt, öntudatos, gazdasági erővel bíró parasztpolgárságot.
De ha már így alakult, a több tízezer falusi gazdához hozzá csapták a megbízhatatlan városi polgárságot. Bónuszként híres írókat, művészeket, egykori főnemeseket - irány a Hortobágy. Ez a folyamat gyorsított ütemben ment vége a hármashatáron, 1949-53 között. Bajánsenye, Őriszentpéter, Viszák, Nagyrákos, Hegyhátszentjakab lakossága megszenvedte az új rendet. Általában hajnalban jöttek a teherautók és pakolni kellett. A javaik többsége a házban maradt, de a ház nem sokáig állt üresen. Volt, hogy a szomszéd 1 hónap múlva már be is költözött... A jogi részt a rezsim az érintettek jogfosztásával hidalta át. Ez az egyik oka annak, hogy ma sem folytathatók le tisztán jogi eljárások például a kártérítési ügyekben, ugyanis nincs hozzá alap. A jogfosztás okán nem történt meg de jure a cselekmény (elüldözés, lopás), ami viszont de facto, vagyis tényszerűen igen. Így aztán kitelepítési ügyekben nem voltak tárgyalások, nem volt bírósági eljárás, nem volt ítélet sem. Sokan hitték azt, hogy örökre a pusztában kell majd élniük.
A kuláknak bélyegzett gazdákat különösen súlyosan sújtotta a beszolgáltatás, ez az adón túli, irreálisan megszabott teher, ami anyagilag teljesen ellehetetlenítette a középparaszti réteget. Sok kulákká minősített embert a lakásukból melléképületekbe költöztettek ki, a házat pedig elfoglalták a helyi pártfunkcionáriusok. A gazdák tömegével menekültek földjeikről, miután azokat „önként" felajánlották az államnak. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások következtében vesztették életüket.
A kulákok megbélyegzése mindennapos volt, minden igazolványban ott virított a nagy K betű, amely gyermekeik neve mellett az osztálynaplóban is szerepelt. Ezeket a gyerekeket már középiskolába is nehezen vagy egyáltalán nem vették fel, egyetemre még a legjobban tanulók sem kerülhettek. Ennek hatására nagykorúvá lett gyerekek a községekből, falvakból elköltöztek. Munkásként elhelyezkedve, több év kihagyása után kerülhettek csak egyetemre, főiskolára.
Bajánsenyén egy hölgy így emlékezett azokra az időkre: „Több százan aludtunk a csűrben, a birkák között. A rendőrök a fiatalabb lányokat elvitték, zaklatták, megerőszakolták. Elvittek nekik nem tetsző férfiakat is, akik aztán véresen jöttek vissza, ha ugyan vissza jöttek. Azt mondták, mi leszünk a gyapottermelők. Sokat szenvedtünk, nyersen ettük a krumplit, lebetegedtünk tőle, orvos meg nem volt, magunkat kezeltük. Télen sokan megfagytak. A lányomnak szép hosszú haja volt. Egy éjjel óriásit sikítva ébredt, dobálta magát. Lefogtuk, akkor láttuk, hogy egér keveredett a hajába..."
A Kádár-rendszer már kiegyezésre törekedett a parasztsággal. Az 1959 tavaszán jogi formába öntött termelőszövetkezeti alapszabály lehetővé tette a „kulákok" belépését a téeszekbe és azt is, hogy két év után a vezetőségbe is bejussanak. Ezzel elismerték, hogy szükség van e réteg szaktudására, szorgalmára. De ez már csak sebtapasz volt. A szocialista agrárium ledarálta kis-és középparaszti réteget, elvette önállságát és kreativitást. A téesz taggá lett emberek végre hajtották, amit mondtak nekik, legfeljebb a háztáji gazdaságban nyilvánult meg valamiféle önállóság. A rendszerváltás maga volt a csalódás a falusi emberek számára, az elhibázott kárpótlás pedig végleg lezárta a parasztpolgárság történetét. Manapság a több ezer hektáros oligarchák korát érjük.
Az egykori kulákok közül már csak kevesen élnek. Rehabilitációjuk máig nem teljes, birtokukba vissza nem kerülhettek, kárpótlásuk jelképes. Egyes falvakban még ma is lenéző kulák jelzővel illetik őket – a propaganda dicsőségére. Szenvedéseikre Viszákon emlékmű. Bajánsenyén kiállítás emlékeztet. Ám azt a fájdalmat, amit elszenvedtek, kárpótolni nem lehet. És elfelejteni sem.
Szólj hozzá!
A brüsszeli testület szerint Magyarország megfelelően kezelte a korábban kifogásolt jogállamisági problémákat. És egyelőre az ukrán frontra sem kellett katonát küldenünk cserébe.
A megszűnt városi médiacég szellem–székháza előtt és mögött is felszabadították a kizárólagos használatú helyeket.
Visszatérhetnek eltűnt épületek, ismert terek kaphatnak új funkciót, de akár egy zöldebb, egészen más Győr is megszülethet a pályázók képein. Szeptember 30-ig várja az ötleteket a Terasz Csoport.
Szerinte a túlóratörvény módosítására, a munkásszegénység elleni fellépésre és valódi országos érdekegyeztetésre is szükség van.
Ötvenedik életévében, hosszan tartó, súlyos betegség után ment el végleg. Konkoly Tamás két évtizeden át dolgozott a győri Útkezelő Szervezetnél, sportolóként pedig a Győri ETO KC irányítója és a 2001-ben egyetemi világbajnoki címet szerző magyar válogatott tagja is volt.
A gyanú szerint önkormányzati épületekből kibontott nyílászárókat építettek be magántulajdonba, valamint olyannak is szállítottak tűzifát, aki erre nem volt jogosult.
Németh Zoltán szerint őt megrágalmazták.
A cél, hogy minden magyar állampolgár bárhol az országban megfelelő, biztonságos és magas színvonalú ellátáshoz jusson.
Az ünnepi időszak közeledtével a gyerekek izgatottan várják, hogy új részeket láthassanak kedvenc műsoraikból.
Pintér Bence a kezdetektől azt mondja, hogy a városra kirótt összeg és annak beszedési módja elfogadhatatlan, júliusban pedig a győri közgyűlés egyhangú támogatásával alkotmányjogi panaszt is benyújtottak.
Amikor egy ingatlant kiadásra szánsz, fontos olyan fejlesztéseket végrehajtani, amik nemcsak javítják a látványt, de a bérlői igényeket is kielégítik.
Havi 250 ezer forint + ÁFÁ-ról indul a licit.
Egy kicsit nagyobb tulajdonos lesz a kistulajdonos.
A miniszterelnök 133 nappal a kormány megalakulása után az Országgyűlésben beszélt az eddigi intézkedésekről, az uniós forrásokról és az ellenzék korábbi vádjairól.
A Nyitott Piacok Napján ezúttal nemcsak bevásárolni lehetett: a jótékonysági főzés bevételével a vakok és gyengénlátók megyei egyesületét támogatták.
A Greenpeace Magyarország bejelentése után azonnal hatósági vizsgálat indult.
20 tonnás kamiont is húznak majd, kötélen.
