A szocialista Svájc, a KGST gyümölcsös kertje, a Varsói Szerződés éléskamrája – ilyen és ehhez hasonló jelzők röpködtek a nyugati sajtóban a hetvenes-nyolcvanas években hazánkról. Nem éppen alaptalanul, mivel a kiskeretek, az őstermelők, a háztáji gazdaságok akkor is biztosították a folyamatos élelmiszer ellátást, amikor a nagy szocialista termelési rendszerek gondokkal küszködtek.
A szabolcsi almáskertek legendásak voltak, létükről még a hírkordában tartott szovjet emberek is tudtak. A kommunista párt központi lapja, a moszkvai Pravda almaszüretkor rendszerint írást közölt a szabolcsiak „hősies küzdelméről" – hiszen az almaszedés harc volt. A pártért, a népért és ebben a sorrendben. A cikkből viszont mindenki tudta, hogy jön a magyar alma, lehet sorban állni a boltoknál.
5
De keresett volt a kis- és nagykertek számos gyümölcse, erre épült rá a tényleg sikeres magyar konzervipar, amely nagy exportőrré vált. Az alföldi fűszerpaprikát és a szárított zöldség zöldjét még az óceánjárók konyháinak is el tudták adni, ami nagy szó volt egy szocialista ország esetében. A falusi kiskertek emellett szép pénzt hoztak, ezeket gondosan meg is művelték.
Sokan iratkoztak be a gazdatanfolyamokra, hogy még jobb metszéssel, permetezéssel és más módszerekkel növeljék a termést. A téeszek az elhagyott területeken úgynevezett csoportkerteket hoztak létre, általában 30-50 vegyes gyümölcsfával. Ennek termése mindenkit megilletett.
5
A rendszerváltás után, a multik megjelenésével, új helyzet állt elő.
A falusiak „aprópénze" már nem kellett, sok volt vele a vesződség.
A nagy tételek viszont gazdaságosak és nyereségesek voltak, a kis gazdák termelési kedve így még inkább oda lett. Erre tett rá a fokozatos klímaváltozás, a gyakori tavaszi fagy, az aszály és a jégesők sokasága.
Felmérések szerint hazánkban ma mintegy 70 ezer hektárnyi kiskertet egyáltalán nem művelnek. A termés a fán, vagy alatta elrohad. A legtöbb esetben le sem szedik (hol vannak már a baracktolvajok!), a fákat nem gondozzák, így azokat tönkre teszik a kártevők. Mélyütés az is, hogy ez a műveletlen 70 ezer hektár az ország legjobb minőségű földje. Nem véletlenül termelhetők rajta nemes gyümölcsök és zöldségek.
5
Megszólaltattunk egy szakembert, aki anno a körmendi mezőgazdasági főiskolán szerzett diplomát. Ferenc elmondta, hogy Vas megyében gyakorlatilag megélhetési forrás volt a szűkösebb időkben a kiskert. Ahol a szilva, körte, meggy, cseresznye, dió, alma mellett megtermett a paradicsom, paprika, a zöldség, a krumpli.
Ez a széles termelési spektrum lefedte a családi igényeket, ellátta őket ingyen élelmiszerrel tavasztól őszig. Ilyen most alig van. Igaz, vannak jó kezdeményezések, mint Viszákon a Tündérkert és az erre épülő mozgalom, de ez egy szűk és jól behatárolható, nem a napi termelésben érdekelt réteget érint. Ha kimegyek a szombathelyi piacra, vagy bármely hazai piacra, a két kezemen megszámolhatom, hogy hány őstermelő kínálja a portékáját.
Ferenc szerint az életmód, a klíma változásán túl egyfajta „társadalmi lustaság" is tetten érhető, amikor a kertkultúráról, annak sanyarú helyzetéről szólunk. A fiatalok már csak poénból, vagy erős szülői unszolásra másznak fel a cseresznyefára. Hogy azt a tudást is átvegyék, amely a termeléshez szükséges - már fel sem merül. Jellemző módon a falura települt, amúgy nagyon kevés fiatal család zöme a gyümölcsös kiirtásával kezdi a kert átrendezését.
Meghozza majd a maga szomorú termését ez a fűnyírókultúra
- folytatja Ferenc.
De az is igaz, hogy semmi sem ösztönöz a változtatásra, sőt! Bár nálunk jó még a klíma a termesztéshez, a földi adottságok pedig kiválók, a bonyolult adminisztráció sok gazda kedvét elveszi a folytatástól. Nagy riadalmat okoz a kútbejelentési ügy, amely már évek óta húzódik. Ez napi beszédtéma a falvakban. A kiskertek öntözése gyakorlatilag az ásott kutak révén lehetséges. Ha ez kiesik, a helyzet még rosszabb lesz.
Alap probléma az az uniós támogatási rendszer, amely a nagytáblájú gabonatermelésre helyezi a hangsúlyt. Így az ingyen euró milliók az oligarchákhoz áramlanak, a falusi kistermelőnek esélye sincs. Sújtja még őt a magas áfa, amely nem csak a termelést, de a termék drágasága miatt a keresletet is visszafogja.
Ferenc szerint a hazai agrárium ezen szektora az összeomlás szélén áll, vagy már beljebb is került. Mint mondja, ez akkor válna mindenki számára evidenssé, ha az ország önálló gazdálkodásra kényszerülne, uniós támogatás nélkül, ellenben uniós vámokkal terhelten.
A mai magas zöldség és gyümölcs árszint, amit a piacon tapasztalunk, nem fogható csupán az időjárásra, vagy a multik ármánykodásaira, akikkel persze amúgy is harcban áll a haza. Mint látjuk, más tényezők is közre játszanak a siralmas helyzet kialakulásában. Első lépésként azonban valakinek le kellene szedni azt a gyümölcsöt a fáról, ha már megtermett.
