Mint arról az Ugytudjuk.hu is beszámolt ma került publikálásra az a tanulmány, amit 2024-ben még az Orbán-kormány rendelt el, témája pedig a gyermekotthonok és azok lakóinak helyzete. A dokumentum sokáig nem látott napvilágot, ám most a Direkt36 kiperelte, így annak tartalma publikálásra került.
A jelentés szerint sok gyerek kénytelen volt elfogadhatatlan körülmények közt, penészben, sötétben, balesetveszélyes bútorok közt élni. Volt olyan megye, ahol kiderült, hogy a napvilágra került bántalmazások után magukra maradtak a gyerekek a traumáikkal, máshol a kortársak közti szexuális bántalmazások terjedésére mutatott rá a vizsgálat.
Diószegi Judit (TISZA) Győr parlamenti képviselője, a parlamenti gyermekvédelmi bizottságának elnöke, friss közleménnyel reagált a most publikált tanulmányra. Mutatjuk a képviselő írását:
Fotó: Diószegi Judit Facebook
“Megdöbbentőnek és felháborítónak tartom mindazt, ami a korábbi kormányzat idején a gyermekvédelmi intézmények falai között megtörténhetett. Különösen megrázó az a most nyilvánosságra került eset, amely szerint volt gyermekotthon, ahol a gyermekek olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hogy élelemért cserébe vetették alá magukat bántalmazóiknak. Ilyen embertelenségnek soha, semmilyen körülmények között nem lett volna szabad megtörténnie!
De az is felháborító, hogy az elkészült jelentéseket eltitkolták, ott voltak az akták, a korábbi kormányzat tudott az incidensekről, mégsem történt érdemi beavatkozás. Nem mondhatják, hogy nem tudtak róla! Tudtak róla, mégsem védték meg a gyerekeket. A súlyos jelzések elakadtak, a feltárt problémák következmények nélkül maradtak.
Az Alaptörvény világosan fogalmaz: „minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.”
De mit érnek a szavak, ha a valóság ennek a legkegyetlenebb ellentéte? A ma megjelent hírek kapcsán önkéntelenül is Charles Dickens Twist Olivérjének 19. századi, kegyetlen dologházai juthatnak eszünkbe, ahol az árva gyerekeket szó szerint éheztették és könyörtelenül kihasználták. Csakhogy ez nem egy sötét regény a múltból, hanem a 21. századi magyar valóság.
Bántalmazás, elhallgatás, és méltatlan körülmények. A most nyilvánosságra került információk újabb súlyos bizonyítékai annak, hogy a rendszer hosszú éveken keresztül képtelen volt megvédeni a legkiszolgáltatottabbakat, azokat a gyermekeket, akiknek a biztonságáért az állam vállalt felelősséget.
Hogyan lehetséges, hogy az előző kormányzat által elrendelt átfogó intézményi vizsgálatok megállapításai nem kerültek nyilvánosságra? Miért kellett éveket várni arra, hogy a társadalom megismerhesse, milyen szégyenteljes állapotok uralkodtak egyes intézményekben? Miért maradtak el azok az intézkedések, amelyeknek a gyermekeket kellett volna megvédeniük például az ilyen esetektől?
A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság munkájának éppen az az egyik legfontosabb célja, hogy megvizsgálja: ki mit tudott, mikor tudta meg, milyen jelzések érkeztek az intézményi, fenntartói és kormányzati szereplőkhöz. Ennek érdekében együttműködik a Szociális és Családügyi Minisztériummal, és meghallgatja a minisztérium jelentését, valamint minden szükséges dokumentumot bekér az átfogó vizsgálat lebonyolításához.
A gyermekvédelmi vizsgálóbizottság elnökeként képviselőtársaimmal együtt azért fogunk dolgozni, hogy egyetlen gyermek se kerülhessen többé olyan helyzetbe, hogy a legalapvetőbb szükségleteiért cserébe kiszolgáltatottá váljon másoknak, egyetlen gyermekvédelmi jelzés se maradhasson következmények nélkül, és egyetlen, a gyermekek biztonságát érintő súlyos tényt se lehessen többé eltitkolni a nyilvánosság elől. Valamint ugyanakkora figyelmet fogunk arra is fordítani, hogy a gyermekvédelemben dolgozók is megkapják azt a megbecsülést és támogatást, ami a munkájukhoz szükséges.
A múlt feltárása azonban csak az első lépés. A vizsgálóbizottság mandátumának végére olyan jogalkotási és intézményi javaslatokat kíván az Országgyűlés elé terjeszteni, amelyek biztosítják, hogy a gyermekvédelmi intézményekben történt visszaélések, a gyermekek veszélyeztetésére utaló jelzések és az ellenőrzések során feltárt súlyos problémák többé ne maradhassanak következmények nélkül.
Nelson Mandela gondolata ma különösen aktuális: nincs pontosabb tükre egy társadalom lelkének, mint az, ahogy a gyerekeivel bánik.”
