A győri Fidesz történetében talán még nem akadt olyan időszak, amely akkora önvizsgálatra kényszerítette volna a közösséget, mint a 2026-os országos választási vereség. A két évtizeden át meghatározó politikai erő két éve a városban már elvesztette a polgármesteri tisztséget, az áprilisi történelmi fiaskó után pedig új szerepet kellett találnia magának a közgyűlésben is.
Fotó: Fűzy András Facebook
A helyi Fidesz élére Fűzy András képviselőt választották, aki ugyan húsz éve tagja a pártnak, mégis mindig a visszafogottabb, kompromisszumkereső politikusok közé tartozott. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan élte meg belülről a jobboldal változását, mit tanult a győri vereségből, és milyen ellenzéki politizálást képzel el a következő években. A beszélgetés azonban nemcsak a közéletről szólt, hanem arról is, hogyan gondolkodik egy ember, aki két évtized után is hisz abban, hogy a vita nem zárja ki az együttműködést.
A győri Fidesz a párt történetének legnagyobb választási veresége után a politikai közössége önt választotta vezetőjének. Inkább megtiszteltetésnek vagy inkább tehernek érezte ezt a felkérést?
Egyértelműen felelősségnek. Egy ilyen választási eredmény után szerintem senki sem gondolhatja azt, hogy minden mehet tovább ugyanúgy, mint korábban. A választók világos döntést hoztak, ezt pedig nem lehet félremagyarázni. Az első feladatunk nem lehet az, hogy kifelé keressük a magyarázatokat, hanem hogy magunknak tegyük fel a kellemetlen kérdéseket! Mi vezetett idáig? Mit rontottunk el? Hol veszítettük el a kapcsolatot a választókkal? Legalábbis én így gondolkodom.
Egy választási vereség mögött mindig sok tényező áll, de szerintem az a legnagyobb hiba, ha egy politikai közösség ilyenkor csak másokra mutogat. Az emberek nem véletlenül döntöttek így. Nekünk ezt meg kellett értenünk, és el kell fogadnunk, hogy bizonyos dolgokat másképp kell csinálnunk. Ez ugyanakkor nem az értékeink feladását jelenti, hanem azt, hogy újra meg kell találnunk a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akiknek a bizalmát kérjük.
Ez azt is jelenti, hogy a győri Fidesznek változnia kell?
Szerintem igen. Az ellenzéki politizálás egészen más helyzet, mint amikor egy várost vezet valaki. Korábban természetes volt, hogy mi kezdeményeztünk, mi hoztuk a döntéseket, mert ehhez helyben és országosan is megvolt a felhatalmazásunk. Most egy merőben más szerepünk van, ehhez pedig alkalmazkodni kell. Ez azonban nem lehet pusztán vereségtudat, hanem a demokratikus működés része kell, hogy legyen. A választók döntöttek, ezt tiszteletben kell tartani, és nem az új rendszer ellen kampányolni. A feladatunk most az, hogy hiteles, szakmai ellenzékként dolgozzunk, és minden olyan ügyet támogassunk, amely Győr érdekeit szolgálja.
Fotó: Dömötör Gábor
Nem biztos, hogy mindenki tudja, de úgy dolgozik Győrért, hogy ide “csak” a felnőttkora köti, hiszen nem itt született.
Való igaz, Pécsett születtem, és egy igazi lokálpatrióta családban nőttem fel, ezért sokáig azt gondoltam, hogy az életem is ott fog kiteljesedni. Később azonban a sport másfelé sodort: előbb Sopronba kerültem, majd egy új szakmai kihívás miatt Győrre. Érdekes fordulata az életnek, hogy amikor később elkezdtük kutatni a családfánkat, kiderült, hogy az őseink több száz évvel ezelőtt éppen Győr környékéről költöztek Baranyába. Valahol úgy érzem, hogy ezzel egy régi családi kör zárult be, mert ma már Győrt ugyanúgy az otthonomnak tekintem, mint egykor Pécset.
A sport - főleg ha csapatsportot űz valaki - az általában meghatározó a jelleme formálásában. Önnek mit adott a kosárlabda?
Rengeteget, de talán az a legfontosabb, hogy engem a sport vitt Győrbe. A pályafutásom egyik nagyon fontos állomása Sopron volt, ahol a Soproni Postás női kosárlabdacsapatánál dolgoztam másodedzőként és szakosztály menedzserként. Ott ismertem meg igazán, hogyan lehet egy sikeres klubot felépíteni, és rengeteget tanultam azokról az emberekről, akikkel együtt dolgozhattam.
Később kaptam egy olyan lehetőséget, amely alapjaiban meghatározta az életemet. Szijjártó Péter keresett meg azzal az elképzeléssel, hogy a frissen egyetemi rangot kapott Széchenyi István Egyetemre építve Győrben is létre kellene hozni egy élvonalbeli női kosárlabda klubot. Az ötlet mögé Szekeres Tamás rektor úr is odaállt, én pedig úgy éreztem, hogy ez egy olyan szakmai kihívás, amelyet nem lehet visszautasítani. Huszonegy évvel ezelőtt így kerültem Győrbe, és nagyon hamar azt éreztem, hogy ez a város befogadott. Soha nem azt nézték, honnan jöttem, hanem azt, hogy mit szeretnék tenni a közösségért.
Ha Szijjártó Péter, akkor Fidesz?
Mire Szijjártó Péterrel szorosabb munkakapcsolat alakult ki közöttünk, én már a Fidesz tagja voltam. 2002-ben léptem be a pártba, mert közel álltak hozzám azok a polgári, konzervatív értékek, amelyeket akkor képviselt. Nem politikai karriert kerestem, egyszerűen úgy éreztem, hogy ehhez a közösséghez tartozom. Én akkor csatlakoztam, amikor ellenzékben voltunk, és nem volt szinte semmilyen finanszírozás.
A 2006-os országgyűlési választási kampányban aztán már aktívan segítettem Pétert, de az akkor egy egészen más világ volt. Nem pozíciókért dolgoztunk, hanem egy ügyért, egy közös eszméért. Plakátokat ragasztottunk, plakátőrséget szerveztünk, éjjelente én is arra vigyáztam, hogy ne tépjék le őket, sokszor önkéntes munkával vittük előre a kampányt. Akkoriban a Fidesz számomra sokkal inkább közösség és mozgalom volt, mint professzionális politikai szervezet.
Ma már sokan úgy emlékeznek a Fideszre, mint egy rendkívül jól szervezett politikai gépezetre. Ön viszont még az ellenzéki évekből ismeri a pártot. Milyen volt belülről az a közösség?
Egészen más világ volt. Nem volt mögötte az a szervezettség és az a háttér, amit ma sokan természetesnek vesznek. Emlékszem, hogy szinte mindent magunk csináltunk, sokszor arra sem volt pénz, hogy mindenhová új plakátokat tegyünk ki, vagy, hogy egyéb módon hirdessük magunkat. Az emberek nem azért dolgoztak, mert valamit vártak cserébe, hanem mert hittek egy értékrendben.
Ez inkább közösség volt, mint politikai szervezet. A mai fiataloknak talán már nehéz elképzelni, hogy akkoriban mennyi minden az önkéntes munkára épült. Később természetesen sokat jelentett az is, hogy egyre szorosabb kapcsolat alakult ki Szijjártó Péterrel. Ő rendszeresen kijárt a mérkőzéseinkre, érdekelte a női kosárlabda, és sokat segített abban, hogy a klub fejlődni tudjon. Ezekből a szakmai és emberi kapcsolatokból nőtt ki később a politikai együttműködés is.
Fotó: Fűzy András Facebook
Mit szólt ehhez a családja? Téma volt egyáltalán a politika, mondjuk a vasárnapi ebédnél?
Igen, de érdekes módon soha nem úgy, hogy emiatt megszakadtak volna a kapcsolataink. Pedig a szűk család egyik fele konzervatív volt, a másik fele pedig egészen másképp gondolkodott. Nagynéném például az MSZMP tagja volt a rendszerváltás előtt, később pedig Pécs kulturális életének meghatározó szereplője lett, míg a nagybátyám régészként végzett kiemelkedő kulturális munkát. Rengeteget vitatkoztunk azokon a bizonyos vasárnapi ebédeken, de ettől még ugyanúgy család maradtunk. Én ebből azt tanultam meg, hogy lehet valakivel politikailag nem egyetérteni úgy is, hogy közben tiszteljük egymást. Ma is azt gondolom, hogy ez lenne a természetes.
Ha ma egyetlen mondatban kellene megfogalmazni, hogy mi volt az az értékrend, amely miatt annak idején a Fideszhez csatlakozott, amivel érvelt a családi összejöveteleken, mit mondana?
Tudom, hogy sablon válasznak tűnik, de a klasszikus polgári értékek. A család, a nemzeti elkötelezettség, a közösség iránti felelősség és az a hit, hogy egy országot csak stabil értékrendre lehet építeni. Ezek az alapok szerintem ma is fontosak, és úgy érzem, hogy ezek nem veszítettek az érvényességükből. A kérdés inkább az, hogy közben mennyit változott körülöttünk a világ, és erre hogyan reagált a politika.
Mert azt is látni kell, hogy az elmúlt húsz évben extrém módon felgyorsult a világ, más válaszokat adnak az emberek ugyanazokra a kérdésekre, szinte minden kommunikáció egy olyan online térben zajlik, ami két évtizede még egyáltalán nem létezett. De szerintem a feladat az, hogy az azokat a bizonyos alapokat a mai, megváltozott világban is megtaláljuk.
Azt mondja, nem az alapelvek változtak meg, hanem a világ. Mégis sokan úgy érzik, hogy a Fidesz ma egészen más párt, mint húsz évvel ezelőtt. Ön, hogy látja ezt?
Nyilvánvaló, hogy a világ változásával a párt és a közösség is változott, de szerintem ez nem egyetlen pillanat volt, hanem egy hosszú folyamat. A Fidesz indulásakor teljesen természetes volt a nyugati orientáció: a NATO, az Európai Unió és az atlanti szövetség jelentette a követendő irányt. Később azonban megjelent a migrációs problémakör, és keleti nyitás politikája is, és ezzel párhuzamosan változtak a viszonyok az uniós pártcsaládban és a komplett nyugati világ gondolkodásában is.
Mire gondol?
Én mindig úgy láttam, hogy a Fidesz alapvető értékrendje nem változott meg a nyugati világot illetően. A változás inkább abban a nemzetközi környezetben következett be, amelyben politizálnia kellett. Amikor a Fidesz kormányra került 2010-ben, még olyan európai vezetők határozták meg a politikát, mint Angela Merkel, Nicolas Sarkozy vagy Silvio Berlusconi. Konzervatív politikusok voltak, akikkel sok kérdésben lehetett vitatkozni, de megvolt a kölcsönös tisztelet, és a nézetkülönbségek ellenére is működött az együttműködés.
Fotó: Dömötör Gábor
Később azonban megváltozott az Európai Néppárt összetétele, új vezetők kerültek előtérbe, és egyre több konfliktus alakult ki Magyarország és az uniós intézmények között. Én ezt nem úgy éltem meg, hogy egyik napról a másikra eltávolodtunk Európától, hanem úgy, hogy fokozatosan egyre nehezebb lett közös nevezőt találni.
És erre észszerű válasz volt a keleti nyitás?
Ebben a helyzetben szerintem a keleti nyitás nem elsősorban politikai gesztus volt, hanem gazdasági kényszer és lehetőség egyszerre. A volt szovjet tagköztársaságokban, a Kaukázusban vagy Közép-Ázsiában komoly piaci lehetőségek nyíltak a magyar vállalkozások előtt, ezért logikus volt ezek felé is nyitni. Mindeközben a migrációs válság, majd az Európai Bizottsággal kialakuló viták tovább mélyítették a távolságot Magyarország és az uniós vezetés között.
Ursula von der Leyen bizottsági elnöksége alatt ez a konfliktus még élesebbé vált, miközben az uniós források visszatartása új gazdasági helyzetet teremtett. Úgy gondolom, hogy ebben az időszakban a magyar kormány egyszerre próbált új piacokat keresni és alkalmazkodni egy jelentősen megváltozott nemzetközi környezethez. Az pedig különösen pikáns részlet, hogy Orbán Viktornak az a von der Leyen lett a legnagyobb kritikusa és ellenfele, aki a magyar miniszterelnök szavazata nélkül nem is került volna az áhított pozícióba.
Említette a migrációs válságot amit sokan fordulópontnak tartanak az Orbán-rendszer működésében. Ön, hogy élte meg?
Igen, a migrációs válság szerintem valódi fordulópontot jelentett. Addig is voltak viták Magyarország és az Európai Unió között, de ezek többnyire szakpolitikai kérdések voltak. 2015 után azonban már sokkal több és mélyebb, alapvetően értékrendbeli konfliktus alakult ki. Magyarország következetesen azt képviselte, hogy a bevándorlásról a tagállamoknak kell dönteniük, és hogy az ellenőrizetlen migráció komoly biztonsági és társadalmi kockázatokat hordoz. Én ma is úgy gondolom, hogy a magyar emberek többsége nem a külföldiek ellen van, hanem azt szeretné, hogy minden bevándorlás szabályozott, ellenőrzött keretek között történjen.
Innentől kezdve viszont egyre inkább két külön politikai valóság alakult ki. Magyarország ragaszkodott a saját álláspontjához, miközben az Európai Unió vezetése más irányba indult el. Ez óhatatlanul konfliktusokhoz vezetett, amelyek később már messze túlmutattak a migráció kérdésén. Megjelentek a jogállamisági viták, elhúzódott az uniós források kifizetése, közben pedig jött a Covid, az energiaválság és a háború is.
Egy ilyen helyzetben a magyar kormány egyszerre próbálta kezelni a belső gazdasági nehézségeket, új piacokat keresni és megőrizni az ország mozgásterét. Lehet vitatkozni az egyes döntéseken, de én úgy éltem meg, hogy ezek mögött egy rendkívül összetett nemzetközi környezet állt, nem pedig egyetlen politikai szándék.
Nagyjából erre az időszakra tehető, hogy a Fidesz elkezdett nagyon egyszerű, és nagyon didaktikus módon szólni az emberekhez: STOP Soros, STOP Brüsszel és hasonlók. Mikor lett a politikai kommunikáció fontosabb, mint maga a politika?
Kommunikációs szakemberként én is végignéztem ezt az időszakot, és azt gondolom, hogy a Fidesz párbeszéde a magyarokkal 2010 és nagyjából 2018–2019 között rendkívül hatékony volt. Felépített, következetes rendszer működött, amely nagyon világos üzenetekkel tudta megszólítani a választókat. Közben azonban a világ körülöttünk sokkal bonyolultabbá vált. És csak ismételni tudom magam: de egymást követte a migrációs válság, a Covid-járvány, az energiaválság, majd a háború, miközben Magyarország egyre élesebb konfliktusba került az Európai Unió vezetésével.
Fotó: Fűzy András Facebook
Ezeket a folyamatokat már nagyon nehéz volt néhány egyszerű politikai üzenettel elmagyarázni. Utólag úgy érzem, hogy a kormány egyre több energiát volt kénytelen fordítani a külpolitikai konfliktusok kezelésére, a gazdasági mozgástér megőrzésére és új szövetségek keresésére, egyszerűen belelavírozta magát egy fenntarthatatlan nemzetközi pozícióba. Közben viszont egyre kevesebb figyelem jutott arra, hogy ugyan ezeket a folyamatokat a hétköznapi emberek számára is érthetően elmagyarázza, és ez alapvető hiba volt.
Én ide datálom annak a folyamatnak a kezdetét, ami egészen 2026 áprilisáig vezetett. Szerintem itt kezdett kialakulni egy jól érzékelhető távolság a politika és a választók között. Nem feltétlenül azért, mert az emberek ne értették volna a problémákat, hanem mert egy rendkívül összetett világot már nem lehetett ugyanazzal a kommunikációval bemutatni, amely korábban nagyon sikeresen működött.
A kommunikáció nyilván fontos, de végül mindig a választók mondanak ítéletet. Az első pofont a győri Fidesz-KDNP a 2024-es önkormányzati választások során kapta. A voksolás estéjén mire gondolt először? Meglepte Pintér Bence győzelme?
Azt hiszem, igen, és nem azért, mert nem számítottunk szoros eredményre, hanem mert egészen más forgatókönyvre készültünk. A kampány nagy részében azt éreztük, hogy a választás alapvetően a Fidesz és Borkai Zsolt (anno Borkaival Közösen a Jövőnkért, ma már független) között dőlhet el. Ehhez képest egy teljesen más helyzet alakult ki. Pintér Bence (TSZV-LMP-Momentum) győzelme szerintem sokakat meglepett a mi oldalunkon kívül is. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de ma már azt gondolom, hogy a győriek nem egyszerűen személyek között választottak. Változást akartak, és ezt nagyon egyértelműen ki is fejezték.
Egy választási vereség után az ember persze hajlamos először külső okokat keresni. Könnyű azt mondani, hogy ilyen volt a kampány, meg olyan volt a politikai helyzet vagy éppen megosztott volt a jobboldal. Egy idő után azonban el kell jutni oda, hogy az ember felteszi magának a kérdést: vajon mit üzentek a választók? Én ezt tartottam a legfontosabbnak, mert ha erre nem keressük meg az őszinte választ, akkor ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni újra és újra.
Pintér Bence a hivatalba lépése után nagyjából fél évvel mondta azt, hogy a TSZV és a Fidesz-frakció kölcsönösen nem hisznek egymásnak semmit, ami egy nagyon súlyos állítás volt anno. Ön is sokszor említette a bizalom fontosságát. Mikor érezte először, hogy ez a közgyűlési munkában is kezd elveszni?
Az már az első hónapokban látszott, hogy nagyon nehéz lesz új alapokra helyezni az együttműködést. Dézsi Csaba András (FIdesz-KDNP) veresége előtt a helyi Fidesz hozzászokott, hogy ő adja a polgármestert, a közgyűlési többséget, mi több a kétharmados országos felhatalmazást, így megvolt az érinthetetlenség érzése. Aztán jött a győri pofon, és az új szervezeti és működési szabályzat (ez nem más, mint az elhíresült bosszú SZMSZ) amire mondjuk ki, azért volt szükség, hogy polgármester nélkül is magánál tartsa a város vezetését a többségi frakció.
Ez egy beismerés?
Nevezhetjük bárhogy, de ez történt. Az nyilvánvaló, hogy a Fidesz-KDNP ugyanazon a választáson és ugyanolyan demokratikus alapon szerzett közgyűlési többséget, ahol Pintér Bencét polgármesterré választották a győriek. De az SZMSZ körüli viták megmutatták, mennyire hiányzik a kölcsönös bizalom. Sokszor azt éreztem, hogy már nem is az előterjesztések tartalmáról vitatkozunk, hanem arról, hogy ki mondta őket.
Fotó: Fűzy András Facebook
Pedig egy önkormányzatnak nem így kellene működnie. Ha egy javaslat jó a városnak, akkor annak nem attól kell jónak vagy rossznak lennie, hogy a polgármester vagy éppen a Fidesz-frakció terjesztette elő. Mert amikor minden politikai kérdéssé válik, nagyon könnyű elveszíteni a lényeget. Én ezt tartom az elmúlt két év egyik legnagyobb tanulságának.
Ez világos, de az első két évben a kívülállók sokszor azt látták, hogy a frakció szinte minden fontos ügyben szembement Pintér Bence városvezetésével - miközben ezt ma már hibának tartja. Hogy oldható fel ez a kettősség?
Azt hiszem, ezt csak a teljes folyamat ismeretében lehet megérteni. Egy húsz évig kormányzó politikai közösség egyik napról a másikra került ellenzékbe. Ez önmagában is óriási változás volt, sokan még kerestük az új szerepünket, és természetes módon erős volt a politikai szembenállás is. Utólag visszanézve azt gondolom, hogy voltak ügyek, amelyekben túlságosan is a politikai logika határozta meg a döntéseinket, miközben a választók elsősorban azt várták volna, hogy a város működjön.
Ez nem jelenti azt, hogy minden vitánk alaptalan volt. Voltak komoly szakmai nézetkülönbségek a városvezetéssel, és ezeket kötelességünk volt képviselni. De ma már úgy látom, hogy néha túl gyorsan alakult ki az a helyzet, amikor már nem az előterjesztések tartalmáról vitatkoztunk, hanem csak arról, hogy melyik oldal képviselte őket. Ezzel kvázi behoztuk az országos pártpolitikát a városba, és ez hosszú távon egyik oldalnak sem volt jó.
Ez nagyon korrekten hangzik, de valaki végre elmondhatná őszintén az önök politikai platformjáról, hogy mi szükség volt például a szolidaritási hozzájárulást kísérő extra kiállásra, az Audi-szerződésekkel való hergelésre vagy a győri cégek körüli tisztánlátás akadályozására, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Ezek mögött az ügyek mögött minden esetben volt szakmai vita is, ezt fontos elmondani. A szolidaritási hozzájárulás kérdésében például mi, a győri frakció is úgy gondoltuk, hogy a várost aránytalanul nagy teher éri, csak mi más eszközöket, és a központi állásfoglalást tartottunk célravezetőnek a döntés meghozatalakor. Az Audihoz kapcsolódó döntéseknél pedig természetes volt, hogy egy ilyen jelentőségű partner esetében minden oldal megpróbálta a saját álláspontját érvényesíteni. A kívülálló ebből sokszor csak annyit látott, hogy újabb konfliktus alakult ki, pedig a háttérben ennél jóval összetettebb egyeztetések zajlottak.
Azt viszont elfogadom, hogy a győrieket kevéssé érdekelte, melyik politikai oldalnak van igaza egy-egy vitában. Ők azt szerették volna látni, hogy a város fejlődik, működnek az intézményei, megoldódnak a problémák. Ha ebből a szempontból nézem az elmúlt két évet, akkor szerintem nekünk, ellenzékieknek is le kellett vonnunk a tanulságokat. Ezzel együtt szeretném elmondani, hogy a múlttal szembe kell néznünk, és amiben hibáztunk azért elnézést kell kérni az emberektől. Én a magam részéről így teszek.
Az elmúlt két évben több nagy horderejű ügy is napirendre került, köztük a Győr-Szol helyzete. Ezek a viták tovább mélyítették a politikai szembenállást.
Természetesen minden ilyen ügy feszültséget okoz, különösen akkor, amikor komoly pénzügyi vagy működési kérdésekről van szó. Egy ellenzéki frakciónak ilyenkor kötelessége kérdezni, ellenőrizni és kritikát megfogalmazni. Ugyanakkor szerintem nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki ellenőrizni akarja a városi cégek vezetését, vagy minden ügyből politikai csatát akar csinálni. Én az előbbit tartom helyes útnak.
Az elmúlt két év ugyanakkor nekem is sok tanulsággal szolgált. Ma már azt gondolom, hogy vannak olyan kérdések - legyen szó gazdaságfejlesztésről, nagyvállalatokról vagy a városi cégek működéséről -, amelyek egyszerűen túlmutatnak a napi politikán. Ezekben a város érdeke az első, és ha ezt szem előtt tartjuk, akkor sokkal könnyebb közös nevezőt találni.
A Győr-Szol Zrt. kapcsán konkrétan azt gondolom, hogy mindennél fontosabb, hogy polgármester úrral és a kabinettel közösen megteremtsük annak a feltételeit, hogy a cég minél hamarabb, átláthatóan és megnyugtató pénzügyi feltételek mellett tudjon működni. Hiszen, ahogy korábban is mondtam: Győr lakóit végeredményben az érdekli, hogy a város tiszta legyen, működjön a távfűtés és minden szolgáltatás, mindez transzparens, átlátható módon. Ehhez első lépésként szerintem nagyon fontos, hogy a vállalat új igazgatósága megkapja a teljes bizalmunkat és a támogatásunkat.
A kívülállók sokszor úgy képzelik el a Fideszt, mint egy olyan politikai közösséget, ahol minden kérdésben központi döntések születnek, a frakció pedig egységesen végrehajtja azokat. Ez tényleg így van, illetve változott-e az áprilisi választások óta?
A kérdés első felére a válasz: egyáltalán nem, egy frakcióülésen nagyon komoly szakmai viták tudnak kialakulni. Mindenkinek megvan a saját véleménye, és ez szerintem így természetes. A különbség inkább az, hogy amikor egy vita végén megszületik egy közös álláspont, azt mindenki képviseli. Ezt kívülről sokan fegyelemnek látják, belülről viszont ez egy hosszú egyeztetési folyamat eredménye.
Fotó: Fűzy András Facebook
Én mindig is azt vallottam, hogy a vita nem gyengíti egy közösséget, hanem erősíti, a sportban is ezt tanultam meg. Egy csapat akkor működik jól, ha a játékosok őszintén elmondhatják a véleményüket az öltözőben, a pályára viszont már egységes csapatként kell kifutni. Szerintem a politikában is hasonló a helyzet, ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy a pártcsalád bukása egy olyan mérföldkő, ami után mindenkinek el kell végeznie a belső önvizsgálatot és ha lehet visszatérni azokhoz a megmaradt, klasszikus jobboldali értékekhez amik mentén újra tudjuk szervezni a saját közösségünket.
A választás után sokan azt várták, hogy a Fidesz kemény ellenzéki politikát fog folytatni. Ön ehelyett inkább a győri együttműködés fontosságáról beszél. Nem tart attól, hogy ezt a saját szavazóik gyengeségként értelmezik?
Egyáltalán nem, mert szerintem a kompromisszumot sokszor félreértjük. A kompromisszum nem azt jelenti, hogy feladjuk az elveinket vagy mindenben engedünk. Azt jelenti, hogy ahol lehet, ott közös megoldást keresünk. Ha valamiben nem értünk egyet, azt természetesen el kell mondani. De attól még nem kell minden ügyből politikai háborút csinálni. Én ezt nem gyengeségnek, hanem felelősségnek tartom.
Az elmúlt két évben ellenzékből is azt tapasztaltam, hogy a győrieket nem az érdekli, melyik politikai oldal arat napi győzelmet a közgyűlésben. Azt várják tőlünk, hogy működjön a város, fejlődjenek a közszolgáltatások, és ha van egy jó ügy, akkor legyen mögötte közös akarat. Szerintem egy ellenzéki frakciónak nem az a feladata, hogy mindenáron akadályozza a városvezetést, hanem az, hogy ellenőrizzen, kritikát fogalmazzon meg, ugyanakkor támogassa azokat a döntéseket, amelyek valóban Győr érdekeit szolgálják. Én ezt tekintem felelős ellenzéki politizálásnak.
Az elmúlt húsz évben végig belülről látta a Fidesz működését. Volt olyan pillanat, amikor komolyan elgondolkodott azon, hogy kiszáll a politikából?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy voltak időszakok, amikor sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne jól politizálni. Én alapvetően nem vagyok egy konfliktust kereső ember. A sportból is azt hoztam magammal, hogy egy csapat akkor tud sikeres lenni, ha képes együtt dolgozni. A politikában ez sokkal nehezebb, mert ott folyamatos a versenyhelyzet, mégis azt gondolom, hogy hosszú távon csak így lehet eredményt elérni.
Magánemberként azt is fontos elmondanom, hogy soha nem a politika volt az életem középpontja. A sportból érkeztem, ott tanultam meg vezetni egy közösséget, és ezt a szemléletet próbáltam a közéletben is megőrizni. A mai napig azt vallom, hogy az embernek nem szabad elveszítenie önmagát csak azért, mert politikával foglalkozik. Ha egyszer már nem tudnék ugyanúgy leülni beszélgetni azokkal is, akik nem értenek egyet velem, akkor valószínűleg azt érezném, hogy rossz irányba mentem el. A politika számomra eszköz, és nem cél.
A beszélgetés elején azt mondta, hogy a győriek változást akartak. Ön szerint ezt a Fidesz országosan is megértette, vagy ez inkább a győri közösség saját tanulsága?
Ebből országos következtetéseket nem szeretnék levonni, én elsősorban Győrről tudok beszélni. Nekünk itt kell levonnunk a tanulságokat, és itt kell újra felépítenünk a választók bizalmát. A politika mindig helyben dől el. Az embereket elsősorban az érdekli, hogy mi történik a saját városukban, milyen állapotban vannak az utak, hogyan működik az önkormányzat, fejlődik-e a település. Erre kell válaszokat adnunk, és ha helyben jól építjük fel a közösségeinket abból nyilvánvalóan országosan is profitálhat a Fidesz.
Azt azonban biztosan megtanultam az elmúlt években, hogy a bizalmat nem lehet természetesnek venni. A választók újra és újra mérlegelnek, és mindig azt nézik, hogy az adott politikai közösség képes-e válaszokat adni az aktuális problémáikra. Ezért gondolom azt, hogy nekünk Győrben nem a múlt vitáit kell újra lejátszanunk, hanem azt kell megmutatnunk, hogy ellenzékből is tudunk felelősen dolgozni a városért. A bizalom csak így építhető fel újra.
Ha visszatekint az elmúlt húsz évre, mire a legbüszkébb?
Arra, hogy mindig igyekeztem ugyanaz az ember maradni, a sportban és a politikában is azt tartottam fontosnak, hogy lehessen velem beszélni. Nem hiszem, hogy minden kérdésben igazam volt. Biztosan követtem el hibákat is, de mindig arra törekedtem, hogy tisztességesen képviseljem azt, amiben hiszek.
Fotó: Dömötör Gábor
Talán arra is büszke vagyok, hogy soha nem szakadtak meg az emberi kapcsolataim azért, mert valaki másként gondolkodott a politikáról. Ezt otthonról hozom, ahogy korábban említettem, a családunkban mindig voltak különböző politikai nézetek, mégis megmaradt a kölcsönös tisztelet. Én ezt próbáltam a közéletben is követni. Lehet határozott vitát folytatni úgy is, hogy közben nem felejtjük el: a másik oldalon is emberek ülnek.
És mire a legkevésbé?
Talán arra, hogy néha mi a Fideszben is hagytuk, hogy a politika túlságosan a konfliktusokról szóljon. Utólag mindig könnyebb okosnak lenni, de ma már azt gondolom, hogy több beszélgetésre, több türelemre és több bizalomra lett volna szükség. Ebből minden politikai oldal tanulhat.
Az elmúlt húsz évből én azt a tanulságot viszem magammal, hogy egy politikai közösség akkor maradhat hosszú távon sikeres, ha folyamatosan képes meghallani, mit üzennek az emberek. Nem elég ragaszkodni ahhoz, amit korábban jól csináltunk, mert a világ folyamatosan változik. Nekünk is változnunk kell vele, miközben az alapvető értékeinket megőrizzük. Ha ezt sikerül megtennünk, akkor szerintem a 2024-es és 2026-os vereség nemcsak egy lezárt korszak lesz, hanem egy új kezdet is lehet.
