Sokszor hallani, hogy a streaming, az otthoni képernyők és a megváltozott nézői szokások miatt a mozi ideje lejárt. Horváth Zoltán írása ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdés ennél jóval összetettebb. A mozi nem egyszerűen egy vetítőterem, hanem kulturális infrastruktúra: olyan hely, ahol a film nem magányos fogyasztásként, hanem közösségi tapasztalatként jelenik meg.
A probléma ezért nem az, hogy a mozinak ne lenne jövője. Sokkal inkább az, hogy a mozik működéséhez szükséges technikai háttér, a vetítési rendszerek, az eszközpark és az intézményi fenntartás egyre komolyabb kihívást jelent. Ha erről nem beszélünk időben, akkor nem látványos összeomlás következik, hanem lassú leépülés: kevesebb vetítés, szűkülő kínálat, bizonytalanabb működés, és végső soron kevesebb hely, ahol a film valóban közösségi élménnyé válhat.
A cikk ezért túlmutat a mozizáson. Arról szól, hogy mit kezdünk azokkal a kulturális intézményekkel, amelyek egyszerre szolgáltatások, találkozási pontok és helyi közösségi terek. A mozi jövője nemcsak piaci kérdés, hanem kulturális, városfejlesztési és közösségi ügy is.
Horváth Zoltán, a szombathelyi AGORA Kultúrális és Média Kft. ügyvezetőjének teljes írása a Szabad Művelődés Substack-oldalon olvasható:
https://substack.com/@
