A Polgár Judit lehetséges köztársasági elnöki jelölése körül kialakult vita kapcsán készített elemzést a Republikon Intézet. A tanulmány arra keresi a választ, hogy valóban elengedhetetlen-e a jogi vagy akár a felsőfokú végzettség ahhoz, hogy valaki alkalmas legyen Magyarország államfőjének. Az elemzés szerint a kérdés különösen aktuálissá vált, miután a jelölést több kritika is érte amiatt, hogy a világhírű sakkozó nem rendelkezik egyetemi diplomával. Polgár Judit egyébként azóta bejelentette, hogy nem vállalja a jelölést.

A Republikon szerint az európai gyakorlat jóval sokszínűbb annál, mint amit a magyar közélet sugall. Bár több uniós államfő - például Németország, Olaszország vagy Horvátország elnöke - jogász végzettségű, számos országban közgazdászok, történészek, politológusok, matematikusok vagy természettudósok töltik be az államfői tisztséget. Az elemzés arra jut, hogy az Európai Unióban nem a diploma típusa, hanem az adott személy életútja és társadalmi tekintélye a meghatározó.
A tanulmány ugyanakkor azt is kiemeli, hogy Polgár Judit helyzete ebből a szempontból valóban kivételes lett volna, hiszen nemcsak jogi, hanem felsőfokú végzettséggel sem rendelkezik. A szerzők szerint ezt nem érdemes elhallgatni, ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy sportolói pályafutása, nemzetközi elismertsége és sportdiplomáciai szerepe olyan tapasztalatot jelent, amely egy államfő számára szintén értékes lehet. Emellett emlékeztetnek arra is, hogy a köztársasági elnök munkáját kiterjedt szakmai apparátus segíti, így az alkotmányjogi kérdésekben nem egyedül hoz döntéseket.
Az elemzés külön fejezetben foglalkozik a magyar gyakorlattal is. Eszerint rendszerváltás óta hivatalba lépett köztársasági elnökök többsége jogász volt, ami történelmi szempontból érthető, hiszen a demokratikus intézményrendszer kiépítése idején a közjogi felkészültség kiemelt jelentőséget kapott. A Republikon szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a jogi diploma önmagában elegendő az alkalmassághoz.
A szerzők emlékeztetnek arra, hogy az elmúlt évtizedek államfőinek megítélését nem a végzettségük, hanem hivatali tevékenységük határozta meg. Példaként említik Schmitt Pál lemondását a plágiumügy miatt, Novák Katalin távozását a kegyelmi ügyet követően, valamint kritikusan értékelik Áder János és Sulyok Tamás szerepét is. Megfogalmazásuk szerint ezek az esetek azt mutatják, hogy a jogi végzettség önmagában nem biztosítja a független vagy sikeres államfői működést.

A Republikon Intézet végkövetkeztetése szerint a köztársasági elnöki alkalmasság megítélésekor a diploma mellett legalább ilyen fontos a személyes integritás, a hitelesség, a társadalmi tekintély, a kommunikációs készség és az a képesség, hogy az államfő az egész nemzetet tudja képviselni. A tanulmány szerint a jövőbeni jelöltekről szóló vitáknak is elsősorban ezekről a szempontokról kellene szólniuk, nem kizárólag az iskolai végzettségről.
