Mit mond a TISZA 2026-os választási programja és a kormányprogram a közművelődésről, a művelődési házakról, a helyi kulturális intézményrendszerről és a közösségi terek szerepéről? Első ránézésre nem sokat, legalábbis nem a közművelődési szakma megszokott fogalomrendszerében. Nincs önálló közművelődési fejezet, nincs részletes közösségi színtér-stratégia vagy külön művelődési ház-program. Mégis érdemes közelebbről megnézni ezeket a dokumentumokat, mert több ponton is érintik a kultúrához való hozzáférést, a művelődési házak korszerűsítését, a helyi közösségi élet újraindítását, az önkormányzati autonómiát és a civil közösségek megerősítését.
Ez azért fontos, mert a közművelődés nem csupán kulturális szolgáltatás. A művelődési házak, közösségi színterek, városi kulturális központok és agórák a helyi társadalom működésének alapvető intézményei: kapcsolatokat építenek, közösségi részvételt teremtenek, és sok településen a helyi nyilvánosság, az önszerveződés és a kulturális hozzáférés egyik legfontosabb tereiként működnek. A kérdés ezért nem pusztán az, hogy szerepel-e a közművelődés szó szerint egy választási programban, hanem az, hogy kiolvasható-e belőle olyan szakpolitikai irány, amely a művelődési házakat korszerű közösségi hubként értelmezi.
Horváth Zoltán teljes írása a Szabad Művelődés Substack-oldalon olvasható!
