2019 óta tölti be az AGORA Savaria igazgatói pozícióját Horváth Zoltán. Szombathely mamut kulturális intézménye nem csak létesítményeket üzemeltet, de szervezője szinte minden városi rendezvénynek is, emellett pedig kötelező közművelődési feladatokat lát el.
Az igazgatóval az MSH, leánykori nevén Művelődési és Sportház (nagymamámnak anno Sportpalota) nagytermében ültünk le egy beszélgetésre. A teremben éppen hangot próbáltak az esti műsorhoz.
Mostanában egyre több Szombathely környéki kulturális intézménybe látogatott el. Mi ennek az oka?
A választás után a közművelődési területen dolgozók között is elindult egy jó értelemben vett mozgolódás. Egyértelmű, hogy változni fog a rendszer, más irányt vesz a kulturális politika, és ebben a helyzetben saját magunkat is újra kell határozni: kik vagyunk, mik a feladataink, milyen problémákkal küszködünk és milyen jó gyakorlatok, rendszerek vannak, amelyekre vigyáznunk kell? A mostani helyzet rengeteg lehetőséget is kínál. De a választások utáni helyzettől függetlenül is érdemes kicsit ránézni a területünkre, hiszen a ránk vonatkozó, úgynevezett kulturális törvényt közel 10 éve módosították utoljára. Tíz év hosszú idő: változtak a művelődési, kikapcsolódási, szórakozási, szabadidő felhasználási szokások, rengeteg új technológia vesz minket körbe, amellyel nekünk is foglalkozni kell. Érdemes tehát amúgy is átgondolni, hogy mi a szerepünk a tudásátadásban, a tehetséggondozásban, a közösségek szervezésében, a helyi gazdaság fejlesztésében.
A közművelődést képviselő szakmai szervezeteken túl is sok-sok informális beszélgetés zajlik jelenleg, amelyekben én magam is részt veszek. Az elmúlt hetekben épp azért látogattam el hat vasi város közművelődési intézményébe, hogy a kollégákkal beszélve még jobban rálássak azokra a kihívásokra, amelyekkel ők szembesülnek. Ezért rendezett az AGORA szakmai fórumot, amelyen közel 40 kolléga vett részt Szombathelyen, sokan kistelepülésekről, falvakról. Nagyon sokan hozzászóltak: sajnos minél kisebb egy település annál jobban magára vannak hagyva a közművelődésben dolgozó kollégák, pedig hihetetlenül sok munkát végeznek. A mi tevékenységünk nem csak a rendezvényekről szól, bár nyilván ezt látják a legtöbben, de közösségi találkozási pontok is vagyunk. Óriási eléréssel: 2025-ban csak az AGORA Savaria tereiben, és eseményein több mint 640 ezer ember fordult meg. Hatalmas erő, amelyet képviselünk, de erre fel kell hívni az országos döntéshozók figyelmét is.
Nemrég egy posztban Ön is bírálta az NKA-t, egészen pontosan a 17 milliárd forintos támogatási csomag kapcsán a támogatások megítélését, vagy meg nem ítélését. Racionális gondolkodással mennyi pénz hiányzik így a szombathelyi kulturális programokból? Vagy inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy 10-20-30-40-50 millió forintból mit lehetne kihozni?
Országos szinten borzasztóan forráshiányos a rendszer, amelyet eseti kollégiumi támogatások nem oldanak meg. A közművelődésre érkező állami normatíva rendkívül alacsony. Szinte minden nagyobb településnek bőségesen ki kell egészítenie ezt, ráadásul a szervezetek is bevételkényszerben vannak. Ez egy megyei jogú kulturális központ számára alapvetően nem baj: nekünk tudnunk kell profitorientált gondolkozásban, menedzserszemlélettel is dolgozni, de kisebb városokban, falvakban gondot jelent.
Az NKA-ban lezajlott, felszínre kerülő titkos pénzosztások megrázták a szakmát, hiszen folyamatosan azzal utasítottak el pályázatokat, hogy nincs forrás, ahol pedig megítéltek mégis valamennyit, ott sokszor annyit adtak, amennyiből nem voltak megvalósíthatók ezek a programok. Tudok több településről is, ahol inkább úgy döntöttek, hogy visszafizetik a megítélt összeget, mert nem lehetett belőle megcsinálni, amit szerettek volna. Az AGORA Savaria kétszer is adott be pályázatot a nemzetközi elismertségű, több évtizedes hagyományú Bloomsday Fesztiválra, de tavaly a Gyermekművészeti Fesztivált is elutasították, csak azért tudtuk megtartani, mert egy alapítvány adott támogatást. Az NKA-nál is voltak jó példát, a mozis támogatások nagyon jól működtek: ugyan kevés volt a rendelkezésre álló pénz, de azt kiszámítható módon nyertük el mindig az AGORA-Savaria Filmszínház art programjaira, vagy a mozi fejlesztésre.
Nem tudhatjuk, hogy mi lesz az NKA sorsa, de egy tényleg szakmai delegáltakat felvonultató rendszerre nagyon nagy szükség lenne. Ha kapnánk pár tízmillió forrást, akkor például a Bloomsdayből egy valóban országos jelentőségű, fiatalokat is nagyon nagy számban megszólítani tudó összművészeti fesztivált lehetne csinálni. Így is szép eredményeink vannak, de ebben még óriási potenciált látunk. Régi tervünk egy nagy gyerekfesztivál is, amelyet jelenleg nem tudunk megszervezni. De akár több hétvégén is lehetne kertmozizi az emlékmű dombnál: tavaly két nap alatt voltak 13 ezren egy-egy vetítésen. Erre is lenne még igény.
Mennyire lett “lelakott” az ágazat az elmúlt 16 évben?
Az első időszakban sok minden megvalósult: felújításra kerültek épületek, volt forrás fejleszteni. Az AGORA Kulturális Központ központi épületét (Művelődési és Sportház) már több mint 10 éve építettek át, újították fel. Az akkor korszerű épületre igencsak ráférne egy újabb fejlesztés, de így van ez az ország többi kulturális központjával is. Mi, amit tudtunk saját erőből, vagy önkormányzati támogatásból, megtettük: tavaly klimatizáltuk a Sportház nagytermét, idén vadonatúj hangrendszert szereltünk be, mert az előző több mint 35 éves volt.
De mindemellett szakmai megújulásra is szükség lenne. Arra voltak lehetőségek, hogy a hagyományos kézműves tevékenységekre, hagyományok ápolására támogatást kapjunk, de nem volt rendszer új típusú technológiákra. A közművelődési intézményeket fel kellene szerelni 3D-s nyomtatóval, programozható robotokkal, virtuális valóságos eszközökkel. Ebben a világban élünk, a legújabb eszközökkel kellene rendelkeznünk, de sem eszköz, sem kiképzett, megfizetett szakember nincs erre. Semmilyen központi támogatás, ösztönzés nem volt ilyen irányban. Sokkal több innovációra lenne szükségünk. Én személy szerint ezért is örültem annak idején hogy létrejött a Kulturális és Innovációs Minisztérium, de aztán semmi hozadéka nem volt ennek az összeállásnak.
A „lelakottságot” más területen is érzékeljük: a mozik területén is nagyon kellene a támogatás. A digitális vetítőgépeink 10 évesek. Bármikor felmondhatják a szolgálatot és akkor nincs mozi, mert egy csere a mozi nagytermében 40 millió forintos nagyságrend. Ezt saját magunk nem tudjuk fedezni. Pedig ez szintén országos probléma, a hagyományos mozikat egy évtizede szerelték fel. Most egyszerre jelentkező gond lesz ez is.
Mennyire kellett meghúzni a nadrágszíjat Szombathelyen az elmúlt években?
Mi régóta bevételkényszerben, ezzel együtt bevételorientált működésben vagyunk az AGORA-ban. Igyekszünk terembérletekből, jegybevételekből, más szolgáltatásokból származó bevételekből, de pályázatokból, szponzorációkból is forrást előteremteni, de azt fontos látni, hogy törvény által előírt kötelező önkormányzati feladatokat látunk el. A kötelező szociális, egészségügyi, vagy oktatási rendszertől sem várja el senki, hogy a profitra koncentráljanak. A kulturális szektor értéket teremt, értéket tart fent, értéket mutat be, tudáshoz segít, sőt meghatározó szerepe van abban is, hogy a helyi gazdaság jól teljesítsen. Ezt nem lehet és nem is szabadna pénzben mérni.
Szombathely az elmúlt években egyre nehezebb helyzetben van. Ez lecsapódik az önkormányzati szervezetekre is. Tavaly közel 95 millió önkormányzati támogatáscsökkentéssel kellett dolgoznunk, idén ehhez képest is újabb 15 millió forint elvonás volt. Ez két év alatt már nagyjából 110 millió forint, miközben emelkednek a külső szolgálgatási díjak, a bérek. A tavalyi évet már minuszosan zártuk, az idén már akár több tízmilliós veszteséggel is kalkulálunk. Sokáig nem fogjuk bírni. Túl sok mozgásterünk már nincs, amit lehetett, már megtettünk a megtakarítások és a bevételnövekedések érdekében.
Helyben melyik szegmens látta leginkább kárát a pénztelenségnek?
Pár látható jele már van ennek: kéthetivé vált a Savaria Fórum, a városi lap, illetve pár programot el kellett hagyni, vagy más módon megvalósítani. A Tánc világnapját nulla forintból úgy tudjuk csak megvalósítani, hogy a táncszervezetek a Sportházban lépnek fel, pedig szabadtéren lenne a helye kísérőprogramokkal. Ezeken kívül idén még tartjuk magunkat. Ebben a helyzetben is nagyon sok program zajlik nálunk, működnek a közösségeink, számos civil szervezetet tudunk segíteni szakmailag, vagy eszközökkel. Viszont, ha tartós marad a jelenlegi állapot, akkor el kell kezdenünk gondolkozni a hogyan továbbról.
Hogyan áll a felsőcsatári gyermeküdülő sorsa?
Újra és újra felmerülő kérdés. A gyermeküdülő leromlott állapotban van. Sem az AGORA-nak, sem a városnak nincs önálló forrása a felújításra. A város jelenleg engedélyes tervek elkészíttetésének kezdett neki, ami egy lehetséges első lépés. Ha lobbizni szeretnénk az épületért először is ezekre a tervekre lesz szükség, hogy pontosan lássuk, hogy mit akarunk megvalósítani és ez mennyibe kerül. Mindenki érdeke, hogy a gyermeküdülő működjön. Egy csodálatos határmenti, Pinka-menti, erdőszéli környezetben van. Gyermektáborok, ökoiskola, felnőttképzések, céges csapatépítők helyszíne lehetne. A szálláshelyek felújítása mellett, korszerű közösségi és oktatóterekre is szükség lenne. Vannak elképzeléseink, de jelenleg semmi eszközünk arra, hogy ezeket megvalósítsuk.
Nagy reményekkel indult meg néhány éve az Octopus, aztán a vendéglátást jogát elnyerő cég visszaadta az egységet. Sikerült az AGORÁ-nak pótolnia a szolgáltatást?
A Víztoronyban jelenleg az AGORA saját maga működtet snack bárt, amelyet azokhoz az igényekhez igazítottunk, amelyek a KRESZ parkos, játszóteres környezet igényel. Családok és a Víztoronyba látogatók számára így a büfészolgáltatás megoldott. A Víztorony továbbra is nagyon népszerű kulturális, turisztikai egység az interaktív kiállítás és a kilátóterek miatt. Közművelődési Látópont címet nyert el, bekerült a helyi értéktárba, tavaly Családbarát Szolgáltatóhely tanúsítványt is kapott. A város talán legizgalmasabb integratív kiállítása található meg itt, a látogatható víztér csodálatos ipari emlék, a kilátás pedig a legszebb a városra. De az épület ennél még több: számos kiállítás, könyvbemutató, beszélgetés, ismeretterjesztő előadás, workshop, családi nap helyszíne is a Víztorony. A kollégáim újszerű foglalkoztató füzeteket, nyomozós játékot fejlesztettek ki ide iskolás csoportok számára. Nyáron szinte folyamatosan táborozó csoportokat fogadunk.
Látni már, hogy merre vesz irányt a terület finanszírozása? Mi a központi akarat arra, hogy a közművelődés működése garantálva legyen?
Jelenleg még csak kialakulni látszik a kultúrpolitikai rendszer. Ebben a pillanatban még nem pontosan lehet tudni, hogy kik felelnek majd a közművelődésért. Fontos, hogy a döntéshozók megértsék a közművelődés rendszer lényegét. Hogy egyszerre foglalkozunk közösségfejlesztéssel, rendezvényszervezéssel, iskolán kívüli tanulással, a lakosság mentális egészségével, település- és térségfejlesztéssel, kreatív és kulturális gazdasággal, tehetséggondozással. Hosszan lehetne sorolni. Ennek a finanszírozás egy nagyon fontos eleme, de szakmai megújulásra is szükség van. Megnézni, hogy más országokban ezek a feladatok miként valósulnak meg. És itt nem csak a sokat hivatkozott nyugat-európai mintákra gondolok, hanem hogy közép-kelet-európai országokban mindezek, hogy működnek. Új, korszerű, 21. századi módszerekre van szükség a kultúrában is. Ehhez lenne szükségünk egy állami keretrendszerre és támogatási struktúrára. A közművelődés jövőjének ebben kell állnia.
|
Tetszik, amit csinálunk? Támogasd adományoddal a munkánkat segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét! Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. A közlemény rovatban tüntesd fel, hogy az általad küldött pénz adomány. |
