A győri Lázárinfó 5 tanulsága

Ahogy arról korábban szerkesztőségünk is beszámolt a Lázárinfó győri állomás igencsak emlékezetesre sikeredett. Az építési és közlekedési miniszter roadshowja amúgy is egy fura jószág a kormánypártok kampány gépezetében, de a sikerességét nem lehet elvitatni. 

Fotó: Lázár János Facebook

Fura mód épp az egyik legarrogán legmegosztóbb jobboldali politikus vette magára a néppel szót érteni kívánó, egyszerű jelmezbe bújtatott nagyember szerepét. Ezzel együtt jár a kredit Lázár Jánosnak, hiszen rója az országot rendületlenül, és a Fidesz-tábor megerősítéséért gőzerővel és valószínűleg sikeresen dolgozik.

A szerdai győri állomás főbb sarokpontjait már megírtuk és feldolgozta az országos sajtó is, ezért sokkal inkább azt próbáltuk meg elemezni, hogy milyen tanulságokat lehetett levonni testközelből a Lázárinfóról. 

A Fidesznek mindig igaza van - ha nincs, akkor is

Régi fabula ez az erővel és az erőből politizáló elitet illetően, és nem lehetett nem látni, hogy Lázár annyira flott, hogy őt egyszerűen nem lehet megfogni. Amikor a teremben kórusban felhangzott a „Hol van a pénz?” kérdés, az nem egy provokáció volt, hanem utalás egy nagyon is konkrét helyi ügyre, amiről a minisztert vagy nem tájékoztatta a győri Fidesz-frakció, vagy baromi jó színész a tárcavezető. 

A válaszból leszűrhettük, hogy a kényelmetlen kérdésre egyszerűen nem kell válaszolni, fel sem merült, hogy számokról, felelősségről vagy átláthatóságról beszéljenek. Sokkal egyszerűbb megoldás, hogy maga a kérdés lett problémává nyilvánítva. A Fideszt ért kritika az nem érv, hanem „agresszió”, kérdező nem állampolgár, hanem „hangoskodó”. Némi jópofáskodás, egy kis rendőri intézkedéssel fenyegetés, és így marad érintetlen a fideszes igazság.

Lázár kettős beszéde - dicséret az elején, pofon a mondat végén  

A miniszter régóta nagyon rutinosan kommunikál, és ez Győrben sem volt másképp, az ő alakjának pedig érdekes kontrasztja volt a két helyi fideszes politikus, Szeles Szabolcs és Fekete Dávid - jól láthatóan más a liga egyelőre. Lázár nagyon jól alkalmazta a cukor és az ostor analógiát. Pozitívan indított, felemelte a várost, elmondta, hogy Győr milyen fontos, fejlődik, értékes közösség etc. Majd egy mozdulattal hűtötte le a kedélyeket amikor a város „szégyenéről”, a „méltatlan viselkedésről” és a „nem ide való hangokról” esett szó.

Ugyanezt a retorikát alkalmazta a helyi városvezetés kapcsán is. Először tiszteletet kért Pintér Bence (TSZV-LMP-Momentum) polgármesternek, hiszen mégiscsak legitim felhatalmazást kapott a várostól, de egy perccel később már kicsit kocsmai stílusban tette helyre, mondván aki „30 százalékkal lett polgármester, az ne ugráljon!” Klasszikus erőfitogtatás, ezzel a miniszter jelezte, hogy megteheti akár ezt is, a dicséret pedig talmi csillogás, csak kommunikációs előszoba, és nem a cél.

A háborús propaganda mindent visz

Jó ideje - 2010 óta - tiszta sor már minden magyarnak, hogy a választások előtt a kormányzó pártok mindig keresnek egy témakört, aminek kapcsán megvédhetik a hazát. Ez lehet a rezsi, a migráció, a COVID, a háború, Brüsszel, bármi. Az analógia ugyanaz: ha a Fidesz-KDNP nem nyer, másnap jön az automatikus armageddon. 

Ez a győri fórumon sem volt másképp, teljesen mindegy volt, hogy miről esett éppen szó, a fórum előbb-utóbb eljutott oda, hogy háború van, veszély van, külső erők vannak, Ukrajna, Zelenszkij, Brüsszel. Egy helyi fórumon, ahol a győriek a saját városuk ügyeiről szerettek volna beszélni, pillanatok alatt világpolitikai riogatás lett a válasz. Teljesen tisztán látszott, hogy ez nem improvizáció, hanem reflex: ha szorul a hurok, akkor jön a háború, mint végső magyarázat mindenre.

Ha nem Fidesz, akkor biztos TISZA

Nehéz volt eldönteni, hogy mitől szeretnek jobban rettegni a fideszesek: a sokat emlegetett háborútól, vagy a TISZA Párttól. A politikusaik nyilván az utóbbitól, a szimpatizánsoknak meg kvázi mindegy, Orbán Viktor úgyis megvédi őket. Teljesen egyértelmű a cél, minden ami a kormányzó hatalom szerint rossz, az egyenlő a TISZÁval. Továbbmegyek, aki nem ért velük egyet bármiben is, az tiszás. Pont, vége ennyi. 

A Fidesz számára a nem fideszes emberek megszűntek létezni. A tiltakozók nem lehettek egyszerű győriek, akik aggódnak a városban - lehet, hogy - eltűnt pénzek miatt, nem lehettek csalódott választók, akik úgy látják, hogy az ország rossz irányba tart. Nem lehettek civilek, akik nem eszik meg a kormánypropagandát, hiszen a  Lázárinfón világos üzenet hangzott el: aki kritizál, az biztos a TISZA Párt embere. Ez a legkényelmesebb logika a világon. Így ugyanis nem kell meghallani a tartalmat, elég egy címkét ragasztani rá, és a város véleménye így válik egy pillanat alatt pártlogóvá.

Miért pont Lázár? És miért pont most?

Ez talán a legbeszédesebb tanulság. Ha Győr biztos terep lenne, nem kellett volna ide országos nehézsúlyú fideszes vezetőt küldeni. Lázár János nyilván nem azért jött, hogy beszélgessen, hanem hogy kontrolláljon. Hogy kiengedje a gőzt, keretek közé szorítsa az elégedetlenséget, és megmutassa: a Fidesz figyel, segít, beavatkozik, megvéd. 

Nem a legjobb napjait éli a helyi jobboldal, valószínűleg elkélt a miniszter segítsége, hogy irányba fordítsa, és mozgósítsa a tábort. Az ellenvélemény eddig sem számított, így aztán Lázár János jött, látott, felmondta a házi feladatot, okozott néhány kellemes órát a győri Fidesz-frakciónak és a keménymagnak, az őket ért kritikákat pedig leszerelte az éppen aktuálius szlogenekkel. Érdemi választ nem sokat kaptak a győriek, a miniszter cserébe innen is elvihetett egy WC-kefét Gáspár Evelinnek ajándékba - aminél pontosabban talán semmi nem illusztrálhatta volna az esemény színvonalát.

Szólj hozzá!