Az idei augusztus 20. ünnepi beszédet Bokányi Adrienn (Éljen Szombathely!) Szombathely tanácsnoka mondta az ünnepi beszédet, íme a teljes beszéd:
"Tedd az országot szabaddá, hogy élhessen a törvényei szerint" - Szent István királyunk fiához, Imre herceghez írt intelmeiből idézett szavaival köszöntöm Önöket augusztus 20-án, államunk alapításának ünnepén.
De mit is jelentenek Szent István ezen szavai? Államunk alapítója tisztában volt vele, hogy a magyarság számára a hőn áhított szabadság, önállóság, a saját törvények szerinti élet eléréséhez első lépésben éppen a rend megteremtésére, egy keretrendszer kialakítására és a hazánk mellett, a tágabb értelemben vett otthonunk megtalálására van szükség.
Fotó: Bokányi Adrienn Facebook-oldal
Most gondoljuk végig közösen, hogy mit is ünnepelünk pontosan ezen a jeles napon. Az államalapításon túl, Szent István királyunk emlékét és szentté avatását, valamint a független magyar államot, és annak ezeréves folytonosságát. Mindezeken kívül az új kenyér ünnepe is a mai, összekapcsolódva az aratási ünnepek népszokásaival.
De van a mai ünnepnapnak, az ünneplésnek egy ennél mélyebb rétege is, ez a nap egyrészt ugyanis a nemzeti egységünk jelképe, a magyarság egyetemes ünnepe határainkon innen és túl, másrészt pedig az Európához tartozás ünnepe is.
Sőt, egyszerre egyházi és világi ünnep. Szent István öröksége, a római-kereszténység, az államiság és az európaiság tette ugyanis lehetővé a túlélést hazánk és nemzetünk számára a legnagyobb válságok időszakában is.
És ha nem is ugyanolyan válságokkal találkoztunk, mint tették azt elődeink a korábbi évszázadok folyamán, de ha le szeretném vonni az elmúlt öt év szaldóját, akkor bőven kijutott nekünk is válságos időszakokból ezekben az években – világszerte, Európában, Magyarországon és itt Szombathelyen is. Egy szörnyű világjárvány, annak minden veszteségével, elszigeteltségével és kilátástalanságával. Embertelen háborús helyzet a szomszédunkban és a világ további pontjain. Energia-válsághelyzet, ami rávilágított törékeny emberi mivoltunkra itt a Földön és rákényszerített az önfegyelemre, a takarékosságra, a lemondásra, vagy akár a nélkülözésre is.
Ilyenkor fontos igazán visszanyúlnunk Szent István tanaihoz és szellemiségéhez, hogy erőt tudjunk meríteni elszántságából, erkölcsiségéből és alázatából, ami több mint ezer éve áll előttünk példaként és vezet minket, amennyiben mi hagyjuk ezt. Szent István szellemisége ugyanis egyszerre jelenti a hagyományok tiszteletét és a rendíthetetlenséget, valamint a megújulást és a flexibilitást is.
Mai divatos szóhasználattal élve ez a látszólagos paradoxon oldódik fel a reziliencia, a rugalmas ellenállóképesség tulajdonságában, ami Szent Istvánnak kétségkívül a sajátja volt már több mint ezer évvel ezelőtt.
Államalapító Szent István királyunk abban hitt, hogy Magyarországnak csak Európához tartozva van jövője, ami nem pusztán földrajzi, hanem vallási, politikai és értékrendbeli, erkölcsi hovatartozást is jelent. Ami egykoron bizony komoly fordulatot és sok áldozattal is járó megújulást jelentett a magyarság számára, az az azt követő évszázadok folyamán azonban sziklaszilárdságunkat adta Európa szívében mindenféle viharos időszak közepette is.
Szent István öröksége ugyanis nem más, mint a felvilágosult, összetartó és keresztény európai Magyarország, az a fajta stabilitás, igazságosság és szolidaritás, ami példaként állt évszázadok folyamán más, környező nemzetek előtt is. De azt talán csak mi magyarok tudjuk igazán, hogy Szent István országa valójában itt van velünk, mindannyiunk szívében. Éppen azon a helyen, ahol az igazságérzetet, az elszántságot, a szolidaritást, a lojalitást és a felelősségérzetet is őrizzük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mi felelősségünk is Szent István örökségének és szellemiségének megvalósítása, megőrzése és továbbvitele itt és most, 2024-ben, Szombathelyen. De nem kell eget rengető, hatalmas horderejű tevékenységekben gondolkoznunk. Mindez ugyanis gyakran egészen apró gondolatokban, tettekben, jócselekedetekben ölt testet.
Abban, ha kiállunk magunkért, a meggyőződéseink és az igazunk képviseletéért, de anélkül, hogy mások megsemmisítésére törekednénk vele. Ha képesek vagyunk rá, hogy szükség esetén a társadalmi érdeket, vagy éppen a városérdeket az egyéni érdekeink elé helyezzük. Ha a közért, a társadalomért vállalt munkát valódi szolgálatnak tekintjük. Ha nem ellenségekben, legfeljebb tiszteletben tartott ellenfelekben gondolkozunk. Ha kiállunk mások igazáért is, megvédve bajtársainkat, valódi közösséget építve. Amelyikben nem azt találjuk meg másokban, ami megkülönböztet, hanem azt, ami összeköt minket. Hogy aztán ezt a gondolatiságot és értékrendet adjuk tovább utódainknak, a következő generációknak is.
Ehhez kívánok Önöknek elég erőt, kitartást, nyitottságot és közösségi létet az elmagányosodással szemben!"
