Bánsági Éva & Kelemen Eszter cikke eredetileg az Azonnali.hun jelent meg.
Az Őrség és a Vendvidék hazánk legtermészetesebb tájai közé tartoznak. A turisták is nagyon szeretik ezt a folyók és patakok alakította, erdős-gyepes, mindig üde és zöld dombvidéket. Miközben ott sétálunk vagy biciklivel gurulunk a dombokon át, leginkább úgy megyünk el a rétek mellett, hogy nem is tudjuk, fél Európa természetvédelmi szakemberei irigylik ezen mezők élővilágát.
Ez a gazdag állat-és növényvilág a helyi kisgazdálkodóknak köszönhető,
akik jellemzően generációk óta a természettel harmóniában művelik a tájat, és ma is a hagyományos, kisléptékű rétgazdálkodást gyakorolják. Az ő tájhasználatuknak köszönhetően olyan sokféle a rétek növényvilága, ami biztosítja azt is, hogy sok lepkefaj találja meg az életfeltételeit az ország ezen csücskében.
Hagyományok, rugalmasság és hosszú távú szemlélet
Az Őrségben jellemző a kisparcellás gazdálkodási forma, a gyepek legalább felét még napjainkban is ilyen módon művelik, ennek köszönhetően pedig a védett növény- és állatfajok többsége is a rétekhez kötődik. Több eleme is van a hagyományos, helyi gazdálkodásnak, melyeknek pozitív hatása van az élővilágra.
Egyrészt, a kis parcellákat jellemzően a tulajdonosai gondozzák, akik emiatt hosszabb távon gondolkodnak és figyelnek arra, hogy a gyepek jó állapotban maradjanak. Kis gépeket használnak, amelyekkel kisebb területet és lassabban lehet lekaszálni, így
minden időszakban jelen vannak a tájban a kaszálatlan parcellák is,
amelyek menedékül szolgálnak a lekaszáltak részekről kiszoruló állatoknak, ráadásul innen tudnak később a kaszált területekre visszatelepülni.
Aztán, annak köszönhetően, hogy a tulajdonosok helyben élnek, rugalmasabban igazítják a gyepgazdálkodást a helyi természeti és időjárási viszonyokhoz, mint egy nagygazda, akinek több száz hektárt kell művelnie, műveltetnie. Aki néhány hektáron él és dolgozik, az látja, milyen hatással van a tájra, amit csinál, sokkal közvetlenebb a kapcsolata a természettel, emiatt gondoskodóbban műveli a területeit.
Az is gyakori az Őrségben, hogy a kisbirtokok tulajdonosai beleszülettek a gazdálkodásba, a felmenőik tájszemléletében, gazdálkodási mentalitásában nőttek fel. A szüleik, nagyszüleik még úgy gondolkodtak, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy hosszú távon fenntartható legyen a gazdaságuk, így vigyázzák, amit örököltek. Sok helyi gazdálkodó ma is így gondolkodik.
És az is fontos tényező, hogy a kisgazdálkodók részben saját maguk számára termelnek, emiatt mindent megtesznek azért, hogy jövőre, öt év múlva és húsz év múlva is megkapják a tájtól azt, amire szükségük van.
Felvehetnék uniós támogatást, de nem teszik
A fenti gazdálkodási gyakorlatot az Európai Unió is támogatja a Közös Agrárpolitika agrár-környezetgazdálkodási támogatásain keresztül. Az őrségi, vendvidéki gazdák mégis alig-alig élnek ezzel a lehetőséggel. Kutatócsoportunk az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakembereivel együttműködve keresi ennek az okát és megoldását.
Az Európai uniós agrár-környezetgazdálkodási támogatásokból akkor kaphat pénzt a gazda, ha természetkímélő módon műveli a területeit, tartja állatait. Ezeket a támogatásokat azonban kevés gazdálkodó veszi igénybe az Őrségben kötöttségek és a túlzott bürokrácia miatt. Ráadásul Európa-szerte megfigyelhető, hogy
a támogatások előírásai nem is minden esetben szolgálják hatékonyan a biológiai sokféleség megőrzését.
Vagyis, a jelenlegi támogatási rendszeren változtatni kellene - ehhez hozzájárulhat az a kutatás, amely az őrségi gazdák bevonásával zajlik. Kutatócsoportunk azt vizsgálja, hogy milyen új feltételek szükségesek ahhoz, hogy a gazdák tudják és akarják követni az agrár-környezetgazdálkodás elveit, megkössék a szerződéseket, és ezért megfelelő kompenzációban részesüljenek.
Az agrár-környezetgazdálkodási program hatékonyságának javítására többféle, máshol már bevált gyakorlat vagy épp folyamatban lévő kísérlet is ismert az EU tagállamaiban. A mi feladatunk az, hogy megtaláljuk, mi valósítható meg az Őrségben, ennek érdekében működünk együtt az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósággal, a helyi gazdálkodókkal, idegenforgalomban dolgozókkal és önkormányzatokkal.
Az őrségben folyó gazdálkodásról itt egy rövid videó
E szereplőkkel közösen hoztunk létre három évvel ezelőtt egy innovációs műhelyt, melyben e a fenti elképzelések megvalósításán dolgozunk. Azt akarjuk kideríteni, hogy mi a közös jövőképe a helyi közösségnek és a természetvédelemnek, és hogyan lehetne előre lépni a természetbarát gazdálkodás felé táji szinten.
A természetvédelmi céloktól a fogyasztói igényekig
Kutatásainkból az látszik, hogy az úgynevezett eredményalapú szerződésekre lennének leginkább nyitottak az őrségi gazdák. Az eredményalapú szerződésekben a rétek fajgazdagságának fenntartása érdekében nem azt határozzák meg a gazdálkodók számára, hogy milyen módszerrel műveljék a gyepterületeiket, hanem azt, hogy mely (védett) állat- és növényfajok állományát kell megőrizni vagy növelni a gazdálkodás során.
Az már a gazda dolga, hogy ezeket a természetvédelmi célokat hogyan éri el.
Persze ehhez érdemes folyamatosan konzultálniuk a természetvédelmi szakemberekkel, és ötvözni az általuk javasolt gyakorlatokat saját tapasztalatukkal, illetve a korábban, akár évszázadokkal ezelőtt kialakult helyi tudással. Emellett pedig a helyi termékek eladását segítő védjegyrendszer kialakítása is érdekli az őrségieket, ennek a végig gondolásában, kialakításában is segédkezünk mi és a nemzeti park munkatársai is.
A cél, hogy a helyben, kézműves módszerekkel megtermelt élelmiszerek minél ismertebbé váljanak a hazai fogyasztók számára. Ennek érdekében szeretnék megerősíteni az Őrségi Nemzeti Parki Termék védjegyet, illetve egy úgynevezett kosár-közösség létrehozását előre mozdítani a térségben.
Az elmúlt évek közös munkája jó alapot biztosít ahhoz, hogy kísérleti jelleggel elindulhasson majd egy újfajta, eredményalapú agrárkörnyezet-gazdálkodási szerződés az Őrségben. A Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai együttműködve botanikusokkal, zoológusokkal, illetve helyi gazdákkal már elkezdték ennek a munkának az előkészítését.
Meghatározták, hogy mely területeket lenne érdemes bevonni a kezdeményezésbe, és azt is, hogy mely fajok mutatják majd azt, hogy valóban természetkímélő módon folyik a gazdálkodás. Ettől az újszerű szerződési formától azt várják, hogy rugalmasabb kereteket biztosít a gazdálkodók számára, ezért többen kötik majd meg, mint a jelenlegi agrár-környezetgazdálkodási szerződéseket.
Így egyre több területen, sőt, akár táji szinten hoz majd eredményeket a természeti sokféleséget óvó mezőgazdálkodás.
Nyitókép: Kelemen Eszter
