Bár nagy a hallgatás az ország téli energiaellátásáról, de a szakemberek már minden lehetőséggel kalkulálnak. Közelít az ősz, a tél, kell az energia. Az Orbán-kormányt kivéve egész Európában világos, hogy Putyin akkor zárja el a csapokat, amikor az majd a legjobban fáj. Persze, ettől még jöhet a „barátság" a csöveken...
Nehezen érthető, miért bízik még mindig vakon az Orbán-kormány a legsötétebb bolsevik időket idéző putyini rezsimben.
Olyannyira, hogy minden piaci ésszerűséggel szembe menve fenntartja az ár sapkát a benzinen. Népszerűségének ugyan jót tesz, – rekord mennyiségben fogy a nafta – de azért az mégis figyelmeztető, hogy hasonlót a nálunk sokkal gazdagabb országok sem engednek meg maguknak. De mi mindenben az elsők vagyunk. Abban is azok leszünk majd, amikor a szépen mutató ársapka már nem nyitja a tanksapkát.
De a fő kérdés nem is ez, hanem: honnan lesz energia, ha a kormány nem egyezik ki Brüsszellel? És ha nem hónapokig, hanem akár évtizedekig tart a válság? Az oroszok tartósan kiírták magukat Európából, a magyar kormánynak pedig nincs sok ötlete, hogy merre forduljon.
Az energia-kérdés a vasiakat különösen érdekelheti. Még sokan emlékeznek a nagy tiltakozást kiváltó toronyi lignit-ügyre. Az ügy, vagyis a bányanyitás, bár nincs napirenden, de oda kerülhet. A szükség nagy úr és ha az ársapkás kormány bajba kerül, akkor azzal főz majd, amivel tud, amije lesz.
Például lignittel.
Ráadásul a „vadzöld" németeknél, az osztrákoknál már fontolgatják a szénerőművek újraindítását. A lengyelek pedig le sem állították ezeket.
„Ami a földben van, legyen szén, vagy olaj, azt előbb-utóbb kibányásszák. Ez a főszabály", fogalmazott így egy vezető energetika szakember anno Szombathely, a lignit-ügy idején. Akkor szerencsére rossz jósnak bizonyult, a kérdés 2005 után lekerült a napirendről. Ám ott az „előbb-utóbb”...
A toronyi lignit, vagyis a gyenge minőségű barnaszén már csaknem 100 éve ismert a szakirodalomban. Dr. Vitális István királyi akadémiai, majd egyetemi tanár 1935-1946 közötti szénkutatásai erre emlékeztetnek (forrás: Bányásztörténeti Közlemények 2011, 2012 és 2013-as szám, Vitális Gy.).
„Ondódtól Kisrádócig a 18 kilométer hosszú, átlagosan 10 kilométer széles, vagyis kb. 180 négyzetkilométeres terület alatt – vasútvonalak közelében – óriási lignitvagyon fekhet. Az eddigi feltárások alapján nagyon valószínű, hogy a 3,4–3,6 méter vastag és a felszín alatt 60–80 méter mélységben fekvő lignitvagyon több száz millió métermázsa, amely fekűvízveszély-mentesen termelhető ki."
A kutató jelentésében a Szombathely-vidéki Szénbánya Rt. ondódi lignit bányájáról kifejti: „Az ondódi lignitbánya 2-es munkahelyén a fedő homok, a lignit 90 centiméter vastagságú, meddőbeágyazás nélkül. A 3-as munkahelyen a fedő szürke homokos agyag, a lignit 1 méter vastag. Meddő-közbetelepülés nincs, a fekvő szürke agyag, felette kevés víz gyülemlett meg.
Maróti Ferenc bányamester és bányavállalkozó 74,20–78,75 méteres mélységben harántolta a főtelepet, melyben állítólag három, összesen 3,63 méter vastagságú lignitpad van. A lignit vízveszély-mentesen fejthető. Az Ondód – Torony – Dozmat környéki lignitkibúvásokat megtekintve kereken 80 négyzetkilométernyi területen javasolja (a bányamester – a szerk.) a több százmillió mázsára becsülhető lignitvagyon lekötését. Ha helyesnek bizonyul az az állítás, hogy 60–80 méter mélységig 3,4–3,7 méter vastag lignittelep van, akkor olyan hatalmas lignitvagyonról lehet szó, ami figyelmet érdemel".
Jelenleg nyugvóponton a toronyi lignit ügye. Arról sem szól a fáma, hogy a válságra tekintettel ismét számba vennék a hazai szénvagyont, bányanyitásokat. Ennek a lehetőségét azonban nem lehet kizárni, éppen a kormányzati döntésképtelenség miatt. Egy biztos, azok az erők, amelyek megküzdöttek 2004 tájékán a toronyi lignit földben maradásáért, nem lehetnek nyugodtak.
