A VOLT Fesztivál június 23-i, csütörtöki napjáról írott cikkben észrevételeztem, hogy a kiszolgálás mindenütt gyors és profi volt, a beléptetéstől a feltöltőpontokon át a kaja-, és pia le(ge)lő helyeken keresztül a WC-kkel bezárólag mindenütt azt tapasztaltam: bármilyen igényem volt, néhány percen belül teljesült.
Fesztiválportya: Nekem ilyen lett a VOLT
Szemben a nemrég megtartott győri Food Truck Show-val, a VOLT Fesztiválra akkor sem mondhattam volna azt, hogy régen minden jobb volt, ha tényleg így lenne. Ugyanis még soha nem voltam ott, csak egy, hajdanán nagyon közelinek számító soproni ismerősöm élményeit hallottam róla korábban. Viszont a mostani odalátogatásom demonstrálta: aki először jár a VOLT-on, eltévedni az sem tud.
Akkor megkockáztattam: ennek oka lehet az is, hogy a csütörtök talán nem a legerősebb nap, valamint a komoly árrobbanás, a gazdasági helyzet miatt idén lehet, hogy kevesebben jöttek, mint a járvány előtti években. Nos, a létszám tekintetében jóval combosabb szombaton is ugyanazt az „ügyfélélményt” kaptam, jóval komolyabb tömegben sem kellett hosszabb időt várnom a fentebbi szolgáltatásokra.
Fotó: Papp László Tamás
A szervezők tényleg kitettek magukért, gondoskodtak róla, hogy aki bejön, annak ne kelljen semmiért kifáradnia onnan. Az odatelepített bolttól...
Fotó: Papp László Tamás
...a chillsátorig a legkülönbözőbb kényelmi szolgáltatások várták a fesztiválozókat, szóval az 500 forintos kényelmi díjért tényleg a helyünkbe hoztak mindent, ami szem-szájnak ingere.
Fotó: Papp László Tamás
És igen, tudom, szinte kötelező már leírni, mekkora drágaság van, hogy elszálltak az árak: nem vitás. De ha nyitott szemmel, tudatos fogyasztóként jár az ember a VOLT-büféssoron, némiképp olcsóbbra azért kihozhatja. A csütörtöki karperecemen maradt úgy 2000 forint körüli összeg, tehát a sörre való megvolt. A szombati karkötőre 5000 forintot töltöttem, vagyis a kényelmi díj levonása után 4500-ból kellett gazdálkodni. Célul tűztem ki, hogy ebből több mindent (ergo legalább két dolgot) enni fogok, úgy, hogy jól is lakom.
Fel volt adva a lecke, mert az igazán kiadós ételekből a kétfogásos kombó az minimum olyan 5000-6000 forint körüli összeg, ha nem több. Végül a győri Food Truck Show-ról ismerősen csengő csirkehúsos-burgonyás Meraki-pita (2500 forint) és egy nevére rászolgáló sárgabarack-lekváros óriáspalacsinta (1800) bizonyult az álompárosnak, melynek révén 200 forintom még maradt is. Szóval meg lehet oldani, de egy kis utánajárást valóban igényel. Hogy ez sem két forint? Hát nem. De aki ennyire sóher, inkább ne fesztizálozzon, mert Hofi Géza is azt mondaná rá:
Az ilyen ember miért nem marad otthon?
De mielőtt túltengene bennem a gasztrokommandós, lássuk a zenei étlapot, ami azért összecseng a kajavonallal, mert ott is sikerült viszonylag hamar jóllaknom. Még odaértem a Nagyszínpadon fellépő Platon Karataevre.
A Vízből van eléggé feldobott ahhoz, hogy utána még órákig cikázzak egyik helyszíntől a másikig. A hangzás és a tartalom finoman szólva se mindenki kedvence, nem igazán populáris zene, akkor pedig valamit csak tudnak, ha sikerült felverekedniük magunkat a Nagyszínpadra. Engem már legelső hallgatásra megfogott, van, akivel meghallgattattam, s őt inkább lehozta az életről, de én úgy éreztem: a zene hatására bárkit vissza tudok hozni az életbe, le tudom beszélni az öngyilkosságról,
előjönnek tőle a szuperképességeim.
Platon Karataev - Vízből van (Official Music Video)
'Vízből van' is the second song of Platon Karataev's upcoming LP. The song was written and performed by Gergely Balla, Sebestyén Czakó-Kuraly, Soma Bradák, a...
Szóval, ez a zene ami negatívat kihoz az egyik emberből, azzal a lendülettel a másikban teremt valamit, ami ezt kompenzálja, a hangulatpólusok kölcsönhatásba lépnek, a langyos unalom helyére olyan világot teremtve, ahol megéri harcolni az életért. Élőben hallgatva még jobban szétzúzza a tudatban épült gátakat.
Melőtt nagyon túlpörögnék, a Passenger jön segítségemre levezetés gyanánt...
Fotó: Papp László Tamás
...nem is vagyok elégedetlen, egész jó tudatgörbét húz az agyamban sercegű tű a barázdáimba. A közönség is visszasugározza ezt belém.
Fotó: Papp László Tamás
Így a tájba is belemélyedek a kamerámmal, amennyire ez lehetséges...
Fotó: Papp László Tamás
...míg az égbolt lángra nem lobban:
Fotó: Papp László Tamás
Mindeközben egy bazi nagy majomfej levegőbe emelkedése jövendöli Majka & Curtis eljövetelét.
Fotó: Papp László Tamás
A nap lazulósabb részét viszont a magam részéről én inkább az Aurevoirra bízom...
Fotó: Papp László Tamás
...érdekes felfedezéssel gyarapítva az interakciókutatás diszciplináját, bár könnyen meglehet, hogy ez csak számomra az. A csütörtöki cikkemben leírtam, hogy két meglepő interakcióban is lett részem aznap a VOLT-on. Nem írom le újra, aki kíváncsi rá, itt elolvashatja. Szombaton viszont (amikor jóval többen jöttek el) egyetlen ilyen sem történt. És minél jobban nőtt a tömeg, annál kevésbé láttam esélyt rá.
Ez a tömeguralom szabálya: egy tíz-, vagy akár százfős csoportban még feltűnik, ha valaki egyedül van, odalépnek hozzá, spontán kialakul valami párbeszéd. Egy ezerfős tömegben ez már senkit nem érdekel. A kívülállók láthatatlanná válnak. Mindenki bezárkózik a saját társaságába, aki azon kívül esik, nem egyén már, csak a tömeg része. A Platon Karataev-szám parafrázisával élve:
tömegből van a túlsó part,
amelyet a vízhez hasonlóan nem tudsz megfogni, nem lehet kötődni hozzá, mert kifolyik az ujjaid résein. De mielőtt a gasztronómia után most az egzisztenciálfilozófia kezdene elharapózni: igazából a Beton.Hofi mellett...
Fotó: Papp László Tamás
...a Hősök volt még az, mely falkánkívüli, magányos félnomád fesztiválportyázónak is tudott emberi léptékű, (sőt individuális) hatást adni.
Fotó: Papp László Tamás
A szintén a zárónapot tudósító Vágvölgyi András kollégához hasonlóan én is elnézést kérek Majka & Curtis, a Bëlga, illetve a Wellhello rajongóitól. Nem velük van baj, és nem is az említett együttesekkel, amelyekhez a viszonyom egyébként gyökeresen más.
Fesztivál a határon
Papp László Tamás kollégával egy időben merítkeztünk meg a két év szünet után megrendezett VOLT Fesztivál zárónapjának élményeiben. Magam 2013-ban és 2014-ben már jártam Sopron sajátosan családias, közvetlen hangulatú mega-bulijában, így volt (mostantól elnézést az olvasóktól a múltidő áthallásos, poénként nem mindig kihasználandó formája és a fesztivál neve közti rímelésért:) némi összehasonlítási alapom és okom.
De akadt valami, amiben e szombaton mindhárman osztoztak nálam. Lehet, hogy én vagyok rosszul behuzalozva, de nekem a fenti előadók tévében nézve, You Tube-ról hallgatva sokkal inkább átjöttek pozitív értelemben, mint a VOLT-on, élőben.
Fotó: Papp László Tamás
Úgy tűnik, ha valami ennyire mainstream (mert annak született vagy azzá vált), akkor ilyen nagy tömegben már csak úgy tudom nem pusztán elviselni, de élvezni is, ha van mellettem valaki, akivel együtt (akinek a kedvéért) képessé válok rá. Nem panaszként mondom, hisz tudósítóként, nem pedig magánemberként voltam ott. Viszont épp ezért nem tehetem meg, hogy ne azt írjam le őszintén, mint étteremkritikusként is: hogy az elém tálalt zenei fogások milyen benyomást hoztak elő belőlem.
Fotó: Papp László Tamás
De pont ezért gondolom nagyszerűnek az első VOLT-ot, amelyen személyesen jelen lehettem: a főáramon kívüli magányos úszó is megtalálja azt a sodrást, amellyel akkor is révbe jut, ha vízből van a túlsó part...vagy tömegből.
