Nemesné Matus Zsanett, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatóhelyettese és Bagi Zoltán Péter, a győri levéltár igazgatója mutatta be
A Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18 századból
című, a levéltár gondozásában, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a győri önkormányzat támogatásával megjelent kötetet.
Fotó: Papp László Tamás
Melyet Bagi Zoltán Péter mellett Vajk Borbála, a levéltár munkatársa szerkesztett. A múzeum igazgatóhelyettese az előadásában elmondta: több helyen kutathatóak a győri céhekre vonatkozó források, a városi, a megyei, illetve az egyházmegyei levéltár mellett a Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjteményben is. E kötetben a győri német varga, fazekas, süveggyártó és takács céhek kiváltságleveleidt adják közre.
De mik is voltak a céhek?
A középkorban eredeteileg a honvédelmi vagy vallási célból alakult egyesületeket hívták így, később váltak egy adott szakmát, annak érdekeit képviselő, belső életét megszabó szervezetté. Győrben a középkorról fontos volt a szarvasmarha-kereskedelem, így a legfontosabbak az ehhez kötődő céhek voltak, a kötetben említettek mellett például a szíjjártók vagy a szűcsök.
Bagi Zoltán Péter és Nemesné Matus Zsanett.Fotó: Papp László Tamás
Amikor pedig ország három részre szakadása, a török hódítás miatt Győr egy határvidéki város lett, a katonai jelentősége is nőtt. Fontossá váltak a várépítő, kőműves, téglavető céhek, illetve az ott dolgozókat, s a katonaságot ellátó pékek.
S melyek ezek a céhes privilégiumok?
A céh szabályozta az adott hivatás gyakorlásának feltételeit, körülményeit. Így a munkaidőt, a munkabért, az ott dolgozók felvételének és felmondásának módját. Kezdetben a céhaszabályzatokat a székeskáptalan hagyta jóvá. Így akkoriban a céhtagság feltétele volt a misehallgatási kötelezettség, valamint, hogy csak katolikus kerülhetett be oda.
Fotó: Papp László Tamás
Később, Győr török által elfoglalása, majd visszavétele idején, amikor a katonai célok váltak fontossá, a győri főkapitány erősítette meg a céhes kiváltságokat. Az ország török Hódoltság alóli felszabadulása, a visszaszerző háborúk után, a XVIII. század Habsburg-abszolutizmus idején már közvetlenül az urakodó hagyta ezt jóvá. Így míg a német vargákét 1582-ben a győri főkapitány, a fazekasokét 1634-ben a székeskáptalan, a süveggyártókét 1649-ben III. Ferdinánd, a takácsokét pedig 1694-ben I. Lipót szentesítette.
A szabályzatok sok mindenre kitértek, még a szabadidős tevékenységekre is. Tiltották a céhtagoknak, hogy túlzásba vigyék az italozást, szankcionálták a szerencsejátékot (konkrétan a kockajátékot) de azt sem engedték, hogy egy céhtag csavargót vagy kétes elemeket lásson vendégül, vagy kezet emeljen a céhmesterre. Az ilyenekért többnyire pénzbüntetés, bérmegvonás járt. De arról is rendelkeztek a céhszabályzatok, milyen ellátás jár a céhtagok halála után az özvegyeiknek.
Fotó: Papp László Tamás
További részletek a kötetben!
