Szombat este újra elsétáltam az Anitába. Be akartam dobni egy pofa sört, a múltkor úgysem vittem túlzásba az üzletmenet dicséretét. Gondoltam, most gyűjtök egy kis pozitív tapasztalatot.
Odaérek, és ülnék le a kertbe, de se a külsőben, se a belsőben nincsen hely, így a pult oldalánál kötök ki. Sok a vendég, meleg is van, de a klíma pont fújja rám a hűvöset, csak úgy kellemesen. Szól a zene, ám még nem rendelek, mert meglátom az Anita feliratos, 5 literes bajor sörös kancsót fölöttem. Alig hiszek a szememnek, látom rajta a ragasztást és az évszámot:
2007.
Elkap a flow, eszembe jutnak a dolgok. Eszméletlen idők voltak akkoriban. Elkészült a 650 lóerős Corvette Cabrio, UEFA bajnok lett az AC Milán, a The Rolling Stones élőben nyomta a Puskás Stadionban, a Bakancslista pedig az év filmje volt számomra. Utóbbi azóta is az álmok kalendáriuma.
Kora nyár volt talán, de az időjárás mindenképpen meleg. Aznap tudtam le a töri érettségimet, hihetetlenül fel voltam dobva, de tényleg! Érzem most is a csontjaimban, hogy mennyire legyőzhetetlennek gondoltam magam. Akkor is jó sokan voltak. Pont itt támaszkodott Sándor, a mindenki által méltán tisztelt kidobó, akit mindannyian csak óvatosan, mosolyogva és nagyot bólintva közelítettünk meg. Kezében a korsóval, azzal az ötliteressel, ami aznap tört ketté. A vendégek skandálva rappelték a nevét az egész térben, amikor ki tudja hányadszorra, újra megdöntötte a saját rekordját, és kevesebb mint egy perc alatt legurította a torkán a nedűt, hogy aznap estére is megkezdje a hangulatot.
Versenyeztünk, én negyediknek következtem. Kiürítettem a fejem, és most is érzem, ahogy végigfutott a libabőr a hátamon, mikor maga a bajnok a kezembe adta a teli korsót. Letettem a pultra, és hanyagul dobtam az utolsó kis pénzemet a tétek közé. Éreztem, hogy meg fogom csinálni. A számhoz vettem és bólintottam, hogy indulhatnak a stopperek. A lányok már a felénél üveghangon sikítoztak, és egyből tudtam, hogy megvan. Magam sem értem, hogyan csináltam, de 56 másodperc alatt egyszerűen leöntöttem az egészet. Nem tudom, hányan próbálták meg még azon az estén, de senki még csak a közelembe sem ért. Pláne, amikor a második próba után Sanyi leejtette a korsót, és talán cinkelésből, de örök bajnokká kiáltottak ki.
Visszatérek a mába, kizökkentettek. A szőke pultoslány megkérdezi:
Tényleg te vagy az örökös bajnok? Neked küldik ezt a fiúk ott attól az asztaltól!
És már teszi is elém a nagy, habos korsó sört. Persze odamegyek a tízfős társaságba, valahonnan ismerősek páran. Egy igazán jót beszélgetünk, és közben azt érzem, újra 18 vagyok; a hangulat is ugyanolyan, mint akkor régen. Előkerül számtalan jó érzés. Kiderül, hogy ezek a mai fiatalok legalább ugyanolyan jó fejek, mint mi, akkoriban. Végre egy kicsit ki tudok kapcsolni. Jól esik újra gondtalannak és vidámnak lenni.
Ilyen hely az Anita. Ahogy egykoron, most is sokan hordják ide a vidámságukat.
Szponzorált tartalmat olvastál!
