A győri zsinagóga 1870-ben épült fel. Az épület alaprajza „nyújtott téglalapforma. Ebből a sarkokhoz átlós előtérrel illeszkedő, a felső szinten nyolcszögalakban végződő tornyok szabályos nyolcszög alaprajzú központi teret metszenek ki. Utóbbit öntöttvas oszlopokkal alátámasztott kettős szerkezetű, tamburos fél-gömbkupola fedi, amely hangsúlyosan emelkedik ki az épület tömbjéből, tágassá, ünnepélyessé téve a belső részt” – írják az épület történetében.
Hozzátéve: „A homlokzatokat az emelt gömbsisakú saroktornyok teszik látványossá. A nagy rózsaablak szinte vonzza a tekintetet. Megfigyelhetők az ívelt záródású ikerablakok. A belső tér tengelyében a mizrah-emelvényen áll a lapos kupolával koronázott, három-háromoszlopos frigyszekrény. Mögötte található a tórafülke”
A vasárnapi kupolalátogatáson nemcsak ezt nézhették meg azok, akik regisztáltak az eseményre. Abban a lépcsőházban mentünk felfelé, melyet 1926-ban amiatt építettek át, mivel az emeleti karzatok „egy esetleges tűz esetén a három „csigalépcsőházon” keresztül nem elég gyorsan és biztonságosan voltak kiüríthetők” – szól az idézett krónika.
Előtte persze megnéztük a téli templomnak nevezett kistemplomot...
...illetve az első...
...valamint a kifeszített „vitorlákat” övező második emeleti karzatot is. Úgy van, ahogy írják: „Az egész belső térben kétszintes karzat fut körbe, kazettás mellvédjén Dávid-csillagok láthatók.”
Ezután vettük az irányt a kupola felé. Mely belülről úgy fest, akár egy hatalmas őslény csontváza: állványok és pallók futnak mindenütt.
Melyeken keresztültűz az épület szemein (vagyis a kupolaablakokon) besütő napfény. Szűk grádicsokon jutunk fel oda. Miután felértünk, a „kupolaszemeken”, vagyis a tetőablakokon át kinézhetünk.
Melyhez a keret és a rácsháló biztosít sajátos perspektívát. Körbefotóztuk a többi kupolaablakot is, aki nem éri be eggyel, kattintson a galériára, ott az összes, zsinagógában készült fotót megnézheti.
Próbáltuk érzékeltetni a mélységet a körbefutó palló kupolafal felőli, korlát nélküli pereme és a fal közötti hasadékba fotózva:
Nem biztos, hogy teljesen visszaadja a kép a realitást, de szédítő mélység ásít alattunk, arra várva, hogy lenyeljen, jobban tesszük hát, ha belekapaszkodunk a mögöttünk lévő korlátba. Pláne, hogy van még fentebb. Odajutva, lenézvén ez a kép...
...feltekintve pedig a kupola csúcsüvege tárul elénk.
Megérte felmászni, nem? Kicsit lentebb menve pedig...
...egy darab égbolttal szemezhetünk, sőt. Az egyik ablakhoz létra van rögzítve, felmászhatunk rá...
...kikukkantva a tetőre. (Van még egy-két ott csinált fotó: katt a fentebbi galériára.)
Ezután pedig további csuda dolgokra leltünk a második emeleti karzatra visszasétálva.
Ez az ablak, (mondhatni: a templom egyik szeme) nem semmi látvány. Persze van olyan szem is, ami némiképp hályogos...
...a másikon viszont átüt a szimbólum.
De térjünk vissza a kupolához, lentről fotózva.
A második karzatszinten pedig nyitott ajtó csalogat bennünket:
Hová vezethet ez a lépcső? Hát ide:
Ezzel a látvánnyal, az ablakokon beragyogó égbolttal szembesülve a hívő Isten, az ateista az Univerzum tenyerén érezheti magát.
A zsinagóga történetéhez hozzátartozik: az 1944-es deportálások következtében „a zsidó hitközség létszáma drasztikusan megfogyatkozott. Győrből és a környékéről 5700 embert deportáltak, s a visszatérés közülük csak mintegy 780-nak adatott meg. Ez nagymértékben meghatározta a zsinagóga további sorsát. A templom újraszentelésére 1946. március 15-én került sor, de a korábban nagy létszámú hitközség által létrehozott zsinagógát és iskolát a töredékére csökkent közösség már nem tudta fenntartani” – említi az idézett épülettörténet.
Így a hely állami, majd önkormányzati kézbe került. Jelenleg a felújított, rendbehozott épület zenei és képzőművészeti rendezvényeknek, kulturális programoknak, s persze a látogatóknak ad helyt.