Doma Bencét a szombathelyi zenekedvelőknek nem kell bemutatni. Több éve láthatjuk őt gitárral a kezében zenélni. Azt viszont kevesen tudjuk, hogy hogyan jutott el oda, ahol jelenleg tart. Több évnyi gyakorlás és több zenekar után már saját bandájával is felléphet.
Bár most pénteken lesz még csak a második koncertjük, de az biztos, hogy idén sokan fedezik fel őket. A kezdetekről, zenei kedvencekről és inspirációkról beszélgettünk a Bolondok Aranya frontemberével.
Kezdjük az elején. Mikor és hogyan ismerkedtél meg a zenével?
Körülbelül tíz éve kezdtem el gitározni. Egyszer, amikor nővéremnél voltam, észrevettem a férje gitárját, amivel már akkor elkezdtem egy kicsit ismerkedni, mivel nagyon unatkoztam. Aztán elkértem tőle a hangszert, amit később elkezdtem nyúzni otthon. Az első akkordokat simán megtanultam, de egy idő után ez a lendület alábbhagyott.
Kicsivel később Bujtás Ervinhez jártam órákra, akit a mai napig a mentoromnak és a segédemnek is tartok. Én pedig a padavanja vagyok, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy az ő köpönyegéből bújtam ki. Körülbelül egy-másfél évet jártam hozzá, ekkor már megvoltak azok az alapok, amikkel elkezdhettem együttesben zenélni. Ezután pedig ismét magamtól folytattam a tanulást.
Nem a családból jött a zenélés? Inkább akkor te fedezted fel a kedvenceidet?
Szerintem az én családom anti-zenekedvelő. Nálunk nem volt sosem program az, hogy zenét hallgatunk. Egyszer viszont felfigyeltem egy Nirvana számra, ami nagyon megtetszett. A Nirvanát tartom a legfontosabb együttesnek az életemben, már csak azért is, mert a kilencedik osztályos nyaramat ők kísérték végig.
Tizedikben Beatlest hallgattam, később pedig a Radioheaddel és az Arctic Monkeys-zel, valamint a Metronomyval folytatódott a kedvencek sora. Hozzájuk általában mindig visszatérek. Inkább a brit indie zenekarokat szeretem, magyar zenét nem nagyon hallgatok. Kicsiként sportoló szerettem volna lenni. Ha nem a zenét választottam volna, legszívesebben fociznék. Ami vicces, mert óvodás koromtól hatodikig kosaraztam.
Miből inspirálódsz? Hogyan készülnek a dalszövegek?
Vannak olyan múltban történt események, amikhez szinte mindig visszanyúlok. Van egy-két pont amiből minden dal kiindul és másik útra érkeznek a végén. A kész dal megszületésére több metódus van. De egyre gyakoribb, amikor gitározgatom az akkordokat, aztán kialakul egy dallam, amivel együtt a szövegnek a gerince is megvan.
Nem az az ember vagyok, aki két hétig gondolkodik pár soron. Ez inkább egy intuitív folyamat nálam. Előbb tehát a dallam van meg, amit át lehet kicsit alakítani. A dalszövegeinket csak én írom, de ha elakadok, akkor kérek segítséget, mert a külső szem mindig jól jön.
Tudom, hogy már több együttesben is zenéltél. Hol játszottál eddig?
Volt egy kezdetleges formációm, az Instant Karma Orchestra. Itt a kanizsais énektanárom fiával zenéltünk. Emlékszem még castingra is mentem. Ez a történet sajnos egy koncertig sem jutott el. Utána az Újvilág Utcában voltam 2012 és 2015 között, majd a Karakban is gitároztam 2017-ig.
Ezután pár év szünet következett. Azt mondjuk megjegyezném, hogy mindig is akartam egy saját zenekart, de nem találtam meg hozzá a megfelelő embereket.
Miért? Túl domináns személyiség vagy az együttesen belül?
Hiányzott, hogy mások is legyenek benne, hiszen együtt jó alkotni. Azt gondolom, hogy most sikerült olyan emberekkel dolgozni, akikkel tényleg valami igazán nagyszerűt alkothatunk. Bár erről a domináns kérdésről a többieket kell megkérdezni.
László Máté: Bencének megvan a saját elképzelése, amihez szeret ragaszkodni. Már hallottam a Bence dalait korábban, viszont így egészen más, hogy együtt találjuk ki a dolgokat. Ugyan megvan a koncepciója, de ebbe nekünk is van beleszólásunk. Ez egy egészséges hozzáállás.
Milyen sikereid voltak eddig a zenélésben?
Nagyjából semmi. Viccelek! Játszottam a VOLT-on 2014-ben, a büki Gyógy-Bor Napokon is felléptem egyszer. Amikor például országos tehetségkutatón voltunk, ott sajnos nem lettünk díjazottak. De azokon a versenyeken ahol a megyében elindultunk, ott mindig sikerült dobogós helyezést elérni.
Van valami extrémebb sztorid, ami azért elmesélhető?
Ami fura, hogy szinte majdnem mindig valamilyen hangszerünk tönkremegy a fellépés előtt. Legutóbb a basszusgitár adta meg magát a koncert előtt. Innen is köszönjük annak, aki megátkozott minket. De megoldottuk, mert fel volt akasztva a Végállomás falára egy, és azzal játszottunk.
De voltunk egyszer Lendván az Újvilág Utcával, ahol csináltak velünk egy interjút, amit végül nem adtak le. Mondjuk azt megjegyezném, hogy itt olyan dolgokat fogalmaztunk meg, amik elég légből kapottak voltak.
Mik a jövőbeni célok, illetve hol találkozhatunk veletek legközelebb?
Három dalt felveszünk egy demóra és keressük a lehetőségeket. Mivel jelenleg nincs menedzserünk, és nem nyomjuk magunkat a neten, ez egy szerelemprojekt marad. A zenéink pedig később a Spotifyon és YouTube-on fent lesznek majd. Most pénteken, vagyis február 11-én lesz egy fellépésünk az egyetem B-Clubjában, ami egy jótékonysági esemény is egyben.
Egy Miki nevű kissrácnak gyűjtünk, aki oxigénhiánnyal született. Márciusban lesz Barcelonában egy beavatkozás, amihez közösen akarunk a Grabovski zenekarral egy kicsit hozzájárulni. Még a jövőnkhöz annyit tennék hozzá, hogy van egy történetünk, amit szeretnénk elmondani, és ha van, aki csatlakozik hozzánk, mert azonosulni tud vele, akkor mi nagyon boldogok leszünk.