Krimi van egypúpú, krimi van kétpúpú és van skandináv: ez utóbbi külön műfaj a műfajban. A svéd, norvég, finn havas halál-kaszálásokat már kezdjük megszokni, ritkábban érteni, de az igazi csemege mégis az izlandi krimi.
Mert ugye, hogyan lehet ott kemény bűnözés,
ahol mindenki ismer mindenkit és ráadásul el sem lehet tűnni csak úgy?
Elvégre szigetről van szó. Ahol az emberek kettős látásmóddal bírnak: sötét nappalok, fehér éjszakák.
Már javában dúlták az európai, majd az angolszász könyvpiacot a svéd és norvég krimik, amikor jött egy izlandi vállalati jogász, Ragnar Jónasson és letette az asztalra az első művét, a Hóvakságot.
Ragnar JónassonMár az is jó nagyot durrant, de a fiatal reykjaviki nem lazsált, megírta a Sötétség (Dimma) című könyvét. Ezzel aztán a legjobb skandináv krimi írók közé hógolyózta magát.
Meg kell hagyni, a Sötétség igazi fejvakarós könyv. Főhőse, Hulda nyomozónő utolsó munkanapjairól szól. A sztorira való ráfordulással egy időben kapunk információkat - a párhuzamosan futtatott idősíkok révén – a szigetország gyermekvédelmi, szociális és bevándorlási helyzetéről, módszereiről.
Aztán egyre karakteresebben a nők csendes, de hatékony munkahelyi háttérbe szorításáról (ez most náluk változóban).
A kis szociális körkép után a nyugdíja készülő, vagy inkább idő előtt oda kényszerített nyomozónő, teljes nevén Hulda Hermannsdóttir, mogorva főnökétől búcsúzóul kap még egy ügyet és hozzá két hetet.
Egy fiatal, halott orosz lányról, Jelenáról van szó, aki tartózkodási engedélye megszerzésének napján tűnt el, majd másnap holtan találtak rá a tengerparton.
Az ügyet a nő kollégái hamar lezárták. Hulda öreg Skodájával elkezdi felkutatni a helyszíneket, személyeket és megidézni az eseményeket. Hamar kiderül, kollégái hanyagul jártak el, nem érdekelte őket sem az ügy,
sem a halott lány, aki számukra „csak egy bevándorló".
Hulda viszont jó rendőr. Nyomozati eredményekben sorra ráver a többiekre, de mégsem őt, hanem a sokkal fiatalabb, és mindig férfiakat léptetik elő. Most viszont megmutathatja, hogy mi a különbség a rang és a szakmai tudás között.
Az is gyorsan kiderül, hogy egyre több az olyan gyanús szál, esemény, amit szintén figyelmen kívül hagytak a nyomozók. A rendőrnőt saját, gyerekkori sorsa is motiválja, hogy igazságot szolgáltasson az áldozatnak, Jelenának.
A regény kopogós, nem leíró jellegű. A párbeszédek dominálnak, a fejezetek rövidek és a cselekményt megszakítják az eltérő idősíkok. Ezek a végén egy fókuszba gyűlnek és jó nagy poént hoznak.
Nem mellesleg, ez a módszer szintén a skandináv írók egyik kedvelt módszere és arra is jó, hogy a vége nagyot szóljon...
Szól is, de az említett poént nem lőjük le. Ellenben betekinthetünk az izlandi hétköznapokba. Láthatjuk, illetve olvashatjuk, hogy ez a kivételesen szép „hósziget" emberileg éppen olyan, mint bárhol máshol.
A nagy kivétel az időjárás. A tél hosszú és sötét, a nyár rövid, de világos.
Éjjel egykor még napfénynél borozhatsz a kiskertben.
A kiskert a jómód jele, a csóróbbak tömbházakban élnek, a szegények pedig albérletekben húzzák meg magukat.
Hulda is lakótelepi. De kitörhet innen, mert megismer egy nyugdíjas orvost, aki szimpatikus és ez kölcsönös. Az orvos jómódú és művelt. Hulda neki árulja el először, hogy férje ötven évesen halt meg. Kislányuk, Dimma, 13 évesen öngyilkos lett, Hulda egyedül maradt.
És most eljött a nyugdíjas korszak. De előtte még itt a Jelena-ügy és talán egy reménykeltő kapcsolat. Már csak egy napja maradt a testületnél: egyetlen nap eldönteni és lezárni a dolgokat.
És ekkor a nyomozónő elkezd bakit bakira halmozni. Miközben egyre közelebb jut az igazsághoz, szó szerint megágyaz egy tragédia-sorozatnak...
Jónasson könyve új színeket hozott a skandináv krimis palettára, szociális érzékenységével megemeli a tétet. Meglepő, vagy sem, még a turizmusra is lendítő hatással voltak művei.
Izland amúgy is keresett turisztikai célpont, a maga vulkános-gejzíres területével, hófödte csúcsaival, nyári zöldjével. Nem is szólva a sarki fények játékáról.
A Sötétség azonban ott is fenyegető. Könnyen beleeshet a gleccser-szakadékba az, aki azt hiszi: a hófehér világ nem lehet fekete.
