Novák Katalin fideszes politikus, köztársaságielnök-jelölt 2010-ben még nem politizált, hanem három gyermekét nevelte Németországban, ahol férje Veres István az Európai Központi Banknál dolgozott Frankfurtban. Erről pedig blogot vezetett, amit azóta töröltek ugyan, de az Internet Archive-ban a mai napig elérhető a posztok egy része – ezekből válogatott a 444 cikke.
„Németországban egy erdő szélén éltünk, csodálatos környezetben, más dolgom sem volt, csak a három gyereket kellett igazgatnom, nevelgetnem, órák hosszat játszottunk, délután piknikeztünk az óriási kertben, aztán levittem őket bokszedzésre, este pedig lementünk a szaunába, úsztunk egyet vagy begyújtottunk a kandallóba, és néztük a fantasztikus tájat. Volt két autónk, István kabrióval járt, és valóban tárva-nyitva hagyta, bárhová is ment. A falusi bolt élelmiszer-kínálata lenyűgöző, csütörtökönként még friss tengeri halat is árusítottak. Reggelente őzek, szarvasok között futottam, és csak hasonlóan jó körülmények között élő emberek vettek körül. (...)
A magas életszínvonal mellett is annyi pénzt tudtunk megtakarítani, amit itthon sok-sok év kemény munkájával sem. Aki járt nálunk, többnyire értetlenül fogadta, hogy lehetséges az, hogy eljövünk onnan. (...) Általánosságban tényleg könnyebb az élet Németországban. (...) Szerintem lehet nagyon boldog az ember Magyarországon, lehet kevésbé szigorú a piacgazdaságot, a demokráciát még csak két évtizede gyakorló emberekkel (egyben önmagával) szemben, élhet itt is őszinte és fontos értékek mentén.
Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.”
A fenti poszt 2010 októberében született, nem sokkal azután, hogy Novák hazaköltözött, hogy a Külügyminisztériumban dolgozzon, ezután egyébként hamarosan ritkulni kezdtek a posztok, végül be is fejezte a blogolást.
A 444 szerint egy 2010 márciusi posztjában a németországi és magyarországi óvodákat, pontosabban az óvónőket hasonlította össze.
„A hozzáállás, de a megbecsülés, az anyagi és erkölcsi elismerés is lehet az oka az óvónők viselkedése terén tapasztalt különbségeknek. Még nem sikerült úgy belépnem a csoportszobába, hogy az óvónő éppen ne játszott, rajzolt, zenélt vagy beszélgetett volna a gyerekekkel, nem láttam őket még sem cigarettázni, sem kávézgatni, sem unottan, fásultan, megtört arccal ücsörögni egy íróasztalnál.”
Egy másik bejegyzésében azt is kifejtette, hogy Németországban – legalábbis ahova a gyerekei jártak – fizetős az óvodai ellátás, aminek havi díja akkor 100 euró volt. „Ez nem kevés pénz, de az is igaz, hogy nem kell wc-papírt, fogkrémet, papírzsebkendőt, Szilviát, folyékony szappant vinni, és a jelképes csoportpénzzel kiegészített keretből jut bőségesen igényes alapanyagokra, színvonalas játékokra és az alkalmazottak - minden bizonnyal tisztességes - bérköltségére” – írta akkor Novák Katalin.
És az is kiderül, mennyire nem lehet megjósolni a jövőt: az egyik blogposztban Novák arról ír:
„Nem vagyok - és várhatóan nem is leszek - olyan pozícióban, hogy botrányra éhes újságírók virtuális életem szennyesében kutatva rám vagy családomra nézve terhelő félmondatokat emeljenek ki a Schmitten-blogból...”
