A ritka megfigyelést Szekeres Zsófia és Heffenträger Gábor az Őrségi Nemzeti Park munkatársai osztották meg blogbejegyzésükben:
Tavaly májusban furcsa hangokat lehetett hallani a Rába völgyében. Természetvédelmi őrként sok hangot felismerek, nem lepődöm meg, ha a szajkó az egerészölyvet utánozza, vagy a seregély egy telefon csörgőhangját, de ez a májusi hang semmihez nem volt hasonlítható. Nagyon nagy hangerővel egy daru próbálta elcsábítani szíve hölgyét.
Olyan megdöbbentő volt a látvány, hogy elfelejtettem rejtőzködni is, így sajnos megzavartam a nászt. Ennek köszönhetően alig 500 m-re lévő les közelébe repültek át, ahonnan a vadász jelezte boldogan, hogy minek volt szemtanúja. Nagy volt az izgalom, kollégáim minden információt próbáltak beszerezni a korábban megfigyelt Marcal-menti költésről, amely ennek a szép madárnak az első fészkelése volt az országban.
A madarak hangoskodtak, táplálkoztak, nagyokat fürödtek a holtágak vízében egész nyáron, de fiókákat nem kísérgettek. Látványuk sokszor megörvendeztetett bennünket.
Idén azonban hangjukat sem lehetett hallani. Aggódtam, hogy kevés a víz, üresek a holtágak. Tavaly a Rábán hatalmas torlasz kényszerítette a folyó vízét az ártérre, de most csak ott volt víz, ahol a hódgátak visszatartották. Egy ilyen hódgát miatt kialakult mocsárban aztán megpillantottam őket május első napjaiban. Messziről, spektívvel figyeltem mozgásukat, mégis az volt az érzésem, hogy tudják, ott vagyok. Ha egy cinke méltatlankodott felettem, hogy miért kuksolok a bokor alatt, a daru már emelte a fejét, figyelt és lassan távolodott. Az egész májust egy helyben töltötték, az egyik ült a fészken a másik vagy elrepült egy kicsit a szomszédos rétekre táplálkozni, vagy társa mellett téblábolt.
Darvak Vas megyében
(null)
Június első napjaiban már a vizes területet elhagyva, igen lassú tempóban táplálkoztak a réten, felváltva emelgetve fejüket. Izgalmas gondolat uralkodott el rajtam: fiókát vezethetnek! A fiókák nem látszottak ki a fűből, megfigyelnünk nem sikerült őket egészen egy június 16-ai hajnalig, amikor ismét drónnal próbáltuk lencsevégre kapni őket. A kamera által közvetített képen alig kivehető világos foltok látszódtak, a földről próbáltuk betájolni melyik irányban kell keresnünk őket. Ahogy a drónnal loptuk a távolságot egyszer csak alakot öltött két világos test és mellettük a fűben két tompább színezetű fióka mozgott a növényzetben! Örömünk határtalan volt és minden bizonnyal pályafutásunk egyik emlékezetes csúcspontja maradja.
További megfigyeléseinkkel igyekeztünk a család nyugalmát nem megzavarni, így aztán több alkalommal nem sikerült megpillantanunk őket. Valószínűleg a szárazságnak köszönhető, hogy idén június végére el is hagyták költőhelyüket, pedig tavaly még egész júliusban a Rába völgyében tartózkodtak.
Nagy várakozással tekintünk a jövő év elé, a vas megyei darvakat szeretettel visszavárjuk!
