Az emberi lélek messze bonyolultabb annál, mint hogy én ebben a pár sorban ezt meg tudjam vizsgálni. Így maradok a saját tapasztalataimnál, amikor arról elmélkedek, hogy miért poroszkálnak sokan folyamatosan a belső sávban a városban.
Több ilyen út van egyébként Szombathelyen, ahol egy sokkal későbbi manőver miatt már jó előre elfoglalják a belső sávot az autósok.
Például csúcsforgalomban, jellemzően délután a Rohonci úti lámpánál a rendőrség felől érkezők már eleve beállnak a belső sávba. Olykor a Haladás büféig áll a kocsisor a belsőben, a külső sávban viszont 2-3 autó van csak a lámpánál rajtra készen. Azt hihetnénk, hogy itt mindenki balra, a Csónakázó-tó felé akar majd menni; de nem. Ugyanis a Rohonci út legvégén a külső sáv elfordul jobbra, a Bem József utcára, és csak a belső sávban lehet tovább haladni, Olad, Sé és Torony felé. Emiatt pedig már itt átsorol mindenki a belsőbe, biztos ami biztos.
Itt a bal oldali, belső sáv a csúcsforgalomban fullon van, a külsőben viszont csak pár autó szokott várakozni a zöld jelzésre.Fotó: Google Utcakép
Kicsit más a helyzet a Petőfi Sándor utcában, aminek végén, a Gekko Étteremnél lévő körforgalom miatt megszűnik a külső sáv. Emiatt a Petőfi Sándor utcában, már az Ady téri lámpák előtt szinte mindenki besorol a belsőbe, kívül pedig csak az megy, aki jobbra le akar fordulni a Kőszegi utcába. Onnantól a Petőfi Sándor utcában lévő külső sáv akár parkoló is lehetne, hiszen senki nem használja már az úttest azon részét.
Szintén csak a belsőt ismerik sokan a Zanati úton, hiszen már a Falconál ott haladnak, mivel ők a főút végi "halálkörforgalomba" igyekeznek.
Ugyanígy a Körmend és Balogunyom felől érkezők a Körmendi úton eleve a belső sávban kezdik meg az útjuk további részét a városhatárban, pedig az Aldihoz bekapcsolódó körforgalomig még sokszáz méter van hátra.
Félreértés ne essen: párhuzamos közlekedés során, azaz a városban a forgalomban nem kell szigorúan venni a jobbra tartás szabályát. Az autópályán igen, de az egy teljesen más történet; itt most szabálytalanság nem történik.
Ugyanakkor a tömött belső, és csontüres külső sáv látványa elgondolkodtató.
Ez egy öngerjesztő folyamat. A legtöbben azért haladnak már jó előre a megfelelő sávban (hiába teljesen üres a másik), mert félnek tőle, hogy később nem tudnak már megfelelően átsorolni. Emiatt a belső sávban egyre többen lesznek, ami miatt megint mások szintén az esetleges átsorolási nehézségtől félnek, így ők is mielőbb a belsőbe térnek át. Aztán lassan van egy pont, amikor már mindenki csak a belsőt használja, kivéve, ha éppen jobbra fog lekanyarodni.
De miért ilyen nehéz a sávváltás? Mert valóban: valahogy tényleg az van, hogy senki sem akarja beengedni a másikat. Halad a két sor, a külsőben hajtó autós kirakja balra az irányjelzőt, és kissé lassít. Van úgy, hogy 10 autó is elhalad mellette, mire valaki hajlandó legalább leemelni a gázról a lábát. Sőt, alkalomadtán tényleg odáig jut a külsőben haladó sofőr, hogy meg is kell állnia, mert tényleg záróvonal vagy megszűnő sáv következik.
Persze így is messze több már az autó annál, mint amennyit Szombathely elbír. De a közlekedés mindig is egy közös társasjáték marad, ahol nyertes nincs, csak sok játékos; de ettől még nem kell, hogy a többség vesztes legyen. Viszont a fentebb leírt viselkedési forma miatt már a rendelkezésre álló helyet sem használjuk ki.
Pedig ha mi egyszer-egyszer segítjük a forgalmat az elsőbbségünk lemondásával, később mástól ugyanígy visszakapjuk majd. Egymás mellett élünk, akár tetszik, akár nem. Akkor meg már meg is könnyíthetnénk egymás dolgát.
