Sütő Gabriella szombathelyi születésű. 1986-ban diplomázott, majd rövid ideig tanított szakközépiskolában és szakmunkásképzőben. Gyakorlatot tervezővállalatoknál szerzett. Élete egy jelentős szakaszában Pécsett élt. 2003-ban költözött vissza Szombathelyre. Mindkét városban dolgozott építésigazgatásban. 2005-től lett városrendezési ügyintéző a Kutnyánszky László vezette főépítész irodán. Lakézi Gábor júniusi nyugdíjba vonulása óta a város főépítésze.
Mit is csinál egy főépítész? Milyen feladatokat kell ellátnia?
Örülök a kérdésnek, már csak azért is, mert sokan nem tudják, és ebből számos félreértés adódik a mindennapokban. Amikor az építési engedélyezés még az önkormányzatoknál történt, sokan azt gondolták, hogy az engedélyezési hierarchia csúcsán a főépítész áll. Pedig ez egy másik vonal.
12 A főépítészi feladatok jelentős részét az határozza meg, hogy a jogszabályok milyen építésüggyel, településkép-védelemmel, településrendezéssel kapcsolatos feladatokkal ruházzák fel a polgármestert, aki ezen szakmai kérdések megoldásával a városi főépítészt bízza meg.
Az egyik legmarkánsabb ellátandó feladatkör a rendezési terv készíttetése.
Amit, ha jól tudom, most már teljesen a kormány által előírtak határoznak meg.
Ez tulajdonképpen mindig is így volt. A törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet hierarchiát be kell tartani. Kormányrendelet írja elő a készíttetés, módosítás folyamatát, az eljárások fajtáit, a véleményezésre jogosult szerveket, a bevonandó partnereket, az egyes folyamatokra rendelkezésre álló időt.
Ezek a jogszabályi alapok azonban a közelmúltban meglehetősen sűrűn változtak.
Gyakran megtörténik, hogy érkezik egy rendezési terv módosítási kérelem, a benyújtó pedig azt gondolja, pár hét után már át is vezethetjük az általa igényelt változásokat.
Pedig ez egy szigorúan szabályozott, hosszadalmas, sokszereplős folyamat, amiben a Közgyűlésnek is többször kell döntést hoznia a végső elfogadás előtt. Arról nem is beszélve, hogy egy módosítási kérelem beadása nem jelenti azt, hogy automatikusan változni fog a rendezési terv abban a tárgyban.
Mondok egy példát. Egy belvárosi telek tulajdonosa kérelmezi, hogy a környéken ne lehessen magasabb és több lakást magába foglaló társasházakat építeni. Ebben az esetben is először azt kell megvizsgálni, hogy mi a város koncepciója a fejlesztésekről. Tudatosan, előre ki kell jelölni, meg kell tervezni a növekedés irányát. Történhet ez vertikálisan magasabb épületek engedélyezésével, vagy horizontálisan, a lakóparkok irányában. Amennyiben az a cél, hogy a belvárosban intenzívebb, sűrűbb, a peremeken pedig lazább, kertvárosias legyen a beépítés, akkor az ebbe a koncepcióba nem illeszkedő kérést nem tudjuk teljesíteni. Azok, akik ezen városrészen élnek, kénytelenek elviselni a nagyvárosi belvárossal járó intenzitást, hiszen nem célunk, hogy a Fő téren kertes családi házak épüljenek. Ez a példa sarkítás volt, de komoly feladat a centrumból kiindulva a kertvárosig lehatárolni az egyes övezeteket, meghúzni a nagyvárosias, kisvárosias, illetve kertvárosi övezetek határait. A döntés mindig kedvez valakinek, míg mások esetleg sérelmezik. Ezért is szükséges egy szakmailag jól átgondolt és elfogadott koncepció, amelyhez aztán az egyes kérelmek elbírálásánál igazodni kell.
Megérkeztünk a lakóparkok kérdéséhez. Mira Garden, Farkas Károly utcai épülő lakópark, amik már most komoly társadalmi vitát váltanak ki, hogy kell-e így, ennyi épület, ennyi lakás azokra a helyekre? A kérdésem inkább arra vonatkozik, hogy van-e olyan terület Szombathelyen, ahol a beruházók effajta kritikák nélkül tudnának nagyberuházásokat, lakóparkokat, lakótelepeket építeni?
A fejlesztési elképzelések először tervszinten, a szabályozási tervben jelennek meg. Érdemes egy pillantást vetni a város 1924-es rendezési tervére. Itt már megjelenik a város körül az a körgyűrű, amiből akkor még csak a Jókai úti szakasz létezett. Ez a szabályozás igazi, tudatos fejlesztésről tanúskodik, számos eleme meg is valósult mára.
Ezek után nézzünk a jelenleg aktuális térképre.
12
A város nem tud a végtelenségig terjeszkedni. Az új beépítésre szánt területeket először is a szabályozási terven kell kijelölni. Csakhogy az építési törvény alapján mindaddig, amíg beépítetlen területek vannak egy településen, nem lehet új ingatlanokat erre a célra kijelölni. Vagy a már beépítésre szánt részeket visszaminősítjük és ezzel azonos méretű új területet jelölünk ki építési telkek számára.
A meglévő területeken belül kell gazdálkodnunk, nem várható újabb lakóparkok megjelenése, amíg az Oladi platón, a Wimmer Ágoston utca és a Szent II. János Pál utca környékén lévő telkek be nem épülnek.
Új lakóterület kialakítás jellemzően két módon történhet.
Az egyik, hogy az önkormányzat megtervezteti és kiépítteti az úthálózatot és a közműveket. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a folyamat végig kontrollálható. Az elkészült munkák minősége megfelelő lesz, így pl. a jó minőségben kivitelezett utak karbantartása nem ró az önkormányzatra aránytalanul nagy terhet. Természetesen ehhez a módszerhez szükség van arra, hogy az erőforrások rendelkezésre álljanak.
12 A másik lehetőség a magántulajdonban lévő területek esetében az, hogy a terveztetés és kiépítés feladata a tulajdonosra, illetve a tulajdonosok által létrehozott közműépítő-közösségre hárul. Csakhogy ezeket az utakat akkor tudja átvenni az önkormányzat, ha műszakilag megfelelő minőségben készültek el. Ellenkező esetben a tulajdonostársulásoknál marad az úthálózat, vagyis a lakóknak kell hóeltakarításról, a kátyúzásról, a karbantartásról gondoskodni.
Az Olad plató esete mutatja a közműépítőközöségek által bejárt út buktatóit. A társulás koncepciója az volt, hogy a várható bekerülési költségeket ingatlanokra bontotta. A befizetések azonban nem az előzetes várakozásoknak megfelelően történtek, ezért a kivitelezés elhúzódott. Aggasztónak tartom, hogy a belső úthálózat a napjainkig sem készült el. Korábban, amíg a családi házak építési engedéllyel épültek, a használatbavételi engedély megadásának feltétele volt a közművek megléte, az utak kiépítettsége. Jelenleg az építkezés megkezdése előtt egyszerű bejelentést kell tenni. Megkezdődött a terület beépítése úgy, hogy nincsenek utak.
Térjünk vissza a belvárosba. Éppen egy napi aktualitás, hogy a Szent Márton városrészben lebontották az utolsó családi házat.
A Szent Márton utca északi részén 15 évvel ezelőtt egy, az úttól erősen elhúzott térfalat határozott meg a településtervező. Azóta a Szent Márton utca 55. szám alatti épülettől a Napházig így, erre a vonalra helyezték el a házakat. A mostani bontással, majd az ezt követő építéssel az utolsó, ebből a sorból kilógó épület is belép a helyére, a tervezett házsorba.
A tudatos várostervezés időnként szükségszerű bontásokkal is jár. Érdekes megnézni azokat a régi felvételeket, amin a Thököly úton még a Fő téri házak hátsó melléképületei álltak. Aztán amikor a forgalom érdekében az út szélesítése mellett döntöttek, meghagyták a Thököly utca déli oldalán lévő épületsort, az északi oldalba pedig belebontottak. Viszont itt keletkezett egy építésre alkalmas hely, ahol a négysávos utat szegélyező, a korra jellemző társasházak épülhettek. Így alakult ki a hátsóudvari látvány helyett a mai városias utcakép és a kiszélesített forgalmi terület. Ez akkoriban egy bátor döntés volt. A mostani kor építésze, várostervezője több szempontból támadott helyzetben van, meg kell küzdenie a meggyőződéséért. A közízlésen látszik, több esztétikai, vizuális nevelésre volna szükség.
Lesz valaha megint olyan az aktuális építészeti stílus, mint mondjuk a szombathelyi Fő tér régi házai? A díszes stukkókkal, szobrokkal? Van erre egyáltalán bármiféle ráhatása?
Korábban beszéltem arról, hogy a főépítész véleményezési hatáskörét is jogszabályok határozzák meg. Minden más esetben az én véleményem is csak magánvélemény. 300 m2-nél - veszélyhelyzetben 1000 m2 -nél – nagyobb épületekhez, helyi egyedi védelem alatt álló épületek átalakításához, bővítéséhez szükséges terveket kell csak benyújtani az építési engedélyezési eljárás megkezdése előtt a polgármesterhez.
Családi házra például nem lehet előírnunk a véleményezést.
De, ha azt az egy családi házat tízszerezzük, az már utca, lakópark lesz. Senki sem vitathatja, hogy meghatározza a településképet. Ha pedig lesz egy fekete-fehér-szürke lakópark, vagy egy másik, ahol a lapostetős kocka random váltakozik az organikus formavilággal és a „magyiterránnal”, sokan a főépítész felelősségét emlegetik. Azt kell mondjam, hogy ebben az esetben sajnos nem sokat tehetünk. A rendeletben, normatívan történő tiltás pedig nem cél, hiszen szinte mindent lehet, csak jól kell csinálni.
12 A belvárosban szükség van a főépítészi véleményezésre. Bár a legfrissebb szabályozás alapján egy műemlék épület melletti épületen tervezett átalakítás esetében - ha az a műemlékkel együtt jelenik meg - nem járhat el a polgármester. Mondjuk, a Nagyszálló szomszédságában lévő egyik épületen tervez a tulajdonos ablakcserét, akkor a kérelmét a kormányhivatal fogja örökségvédelmi bejelentés során elbírálni. Ebben az esetben előzetes tervtanácsi bírálatra is szükség van. A tervtanács ülésére viszont a főépítész is kap meghívót, így végül, ha közvetve is, de megmarad a véleményformálás lehetősége.
Általánosságban megállapítható, hogy a hatáskörök egyre inkább átkerülnek az önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz.
Az pedig, hogy az építészeti divatban mennyire van jelen a díszítettség, az a kor sajátja. Az építészet alkalmazott művészet, az épületet nem lehet kiemelni az őt létrehozó történelmi korból, mert attól hiteltelenné válna. Nem historizálunk. Jelenleg a sima, letisztult formák kerültek előtérbe. Az egyszerű, a funkcióval harmonizáló forma a megfelelő anyaghasználattal a jelen kor építészeti minőségében is tud elegáns lenni. Ellenben, ha nincs meg ez az átgondoltság, könnyen a silányság érzetét keltheti a kortárs épület.
A nemesebb anyagok használatát sokszor kerülik a befektetők, érezhetően törekednek az olcsóbb megoldásokra. Költségcsökkentés okán eltűnnek a jó textúrát adó igényes, pl. kőfelületek, marad a színezett, vakolt homlokzat. Néha sajnos a modern építészeti eszköztár alkalmazása is esetleges, ötletszerű, mert a homlokzati hangsúly elválik a mögöttes tartalomtól.
Mik a napi feladatok?
A rendezési terv generális felülvizsgálata folyik éppen. Bonyolult eljárás, hosszú ideje tart, ennek koordinálása az egyik fő feladatom most. Ehhez készül jelenleg egy új örökségvédelmi hatástanulmány az épített örökségekre vonatkozóan. Emellett a településképi véleményezési eljárások és néhány, a helyi rendeletben engedélyhez kötött munka településképi bejelentési eljárás során történő engedélyezése is itt zajlik.
12 Klíma külső motorok kihelyezésének kérdése még mindig sok munkát ad?
Igen, az önkormányzati rendeletünk ezt engedélyhez köti. Társasházi, lakossági kérésre került a jogszabályba, mert sok helyen random módon helyezték el a klíma kültéri egységeket. Ami az egyik lakónak érdeke, azt a szomszédja sérelmezheti. Igényként merült fel, hogy valamilyen módon próbáljunk meg rendet tartani, így lett ez is településképileg kontrollát tevékenység.
Jelenleg, ha egy társasházi lakó klímát kíván a homlokzaton elhelyezni, akkor elsőként a ház közgyűlésének jóváhagyását kell megszereznie.
Így valamennyi lakótárs számára egyértelművé válik a készülék helye, ami aztán a további szinteken történő elhelyezést is meg fogja határozni. Minden esetben azt javasoljuk, hogy a homlokzatokon lehetőleg takartan, az erkélyek, loggiak korlátai mögött helyezzék el a kültéri egységeket. Védett területeken pedig közterületről nem látszódhat semmiféle berendezés.
Ez egy napi szintű probléma, ha jól érzem.
Igen az, és folyamatos konfliktusforrás az ügyfeleink között. Nagyon sajnálom azokat, akik egy lapostetős épület legfelső szintjén laknak, vagy földszinten, játszótér mellett, állandó éjszakásként. A csukott ablakok mellett szükségük volna hűtésre, hogy pihenni tudjanak. A klíma kültéri egységek elhelyezésénél segítünk megtalálni a településképi szempontból leginkább elfogadható megoldást. Sajnos az utóbbi években a megfelelő életkörülmények indokolják a klimatizálást.
És, ha már az igények.
Az új, a most épülő társasházak sem felelnek meg a jelen követelményeinek. Nincs beépített redőnytok, központi klíma, hiányzik a kerékpártároló, a társasházak fölszinti lakásaihoz szükséges tároló a fűnyírónak, kerti bútornak. Ezek tervezői, de még inkább beruházói hibák. Felépül a ház, beköltözik a lakó és akkor szembesül vele, hogy kell redőny, aminek a tokja betakar az ablakba, a szomszéd nem engedi a klímát kihelyezni, mert zajos, a fűnyírónak pedig kell kerti fészer.
Ezeket az utólagosan megjelenő igényeket meg lehetne előzni egy gondos tervezéssel, amit az igényes befektető meg is valósít. Ezáltal olyan ingatlant tudna kínálni, amivel máshol nem tapasztalt kényelmet és komfortot biztosítana a vásárlóinak.
12 2003-ban indult a városi tervtanács. Akkor azt reméltük, hogy majd az építési dömping lecsengését követően kialakul egy igényes vásárlói réteg, akik a korábbi rossz tapasztalatok, hiányosságok után minőségre vágynak. Azt látom, hogy az elmúlt 18 évben az alaprajzi kialakítások vonatkozásában nem javult az átlagos társasházak színvonala.
De nem az történik, hogy a vásárlók már annak örülnek, ha nem 1-2 éves csúszással költözhetnek be az otthonukba? Nem olyan a piac, hogy széles választék áll rendelkezésre és a vásárló egy piaci helyzetben tudja eldönteni, hogy a hasonló négyzetméterű lakások közül melyik rendelkezik olyan kényelmi kialakításokkal, mint amiről az előbb beszéltünk.
Már a terveknél kellene kezdeni. Hogy a lakó gondolja végig, ha hazamegy, kinyitja az ajtót, hova teszi le a kabátját, a babakocsit, hol veszi le a cipőt. Mindjárt látszik, hogy annak a lakásnak nincsen egy rendes előszobája. Hol zajlik az élet, ki mivel tölti otthon az idejét? Erre egy átlagos alaprajzot elolvasva is bárki rájöhet. Az emberek sok tízmillió forintért vásárolnak egy házat, vagy lakást, és nem kérdezik meg az építész véleményét. Egy óra mérnöki munkadíjat kellene kifizetni.
Egy szűk szakmai szegmensből kitekintve nagyon sok minden segítség lehet egy átlagember számára.
Azt szűröm le, hogy nem csak az átlagember morog a mostanság a földből kinővő lakóparkok miatt.
Nem. Ezek szakmailag sem sikerek. Az általunk képviselt szempontrendszer nemcsak egy szűk szakmai elit véleménye, hanem a mindennapi életben is jól használható gyakorlati tapasztalat a vevő számára.
Lehet, nem jó helyen teszem fel a kérdést, de szükség van ennyi lakásra Szombathelyen, mint amennyi épül?
Ennek a megítélése valóban nem a mi, vagy az én feladatom. Amíg van fizetőképes kereslet, addig épülni fognak az ingatlanok. Mi annyit tehetünk, hogy a megadott jogszabályi kereteket figyelembe véve és időnként a saját, önkormányzati rendeletünket aktualizálva elérjük azt, hogy ezek a lakótelepek élhetőbbek maradjanak.
Ennek érdekében hoztunk egy olyan szabályozást, hogy az újonnan épülő ingatlanoknál lakásonként kettő darab parkolót kell biztosítani. Röviddel ezután a központi jogalkotás ezt megtiltotta. Sajnos jelenleg egynél több parkoló kialakításának kötelezettségét nem írhatja elő az önkormányzat.
12 Viszont itt megint előjön az építtetői igényesség. Mert ha én beruházó vagyok, akkor magamtól jut eszembe az a valós igény, hogy lakásonként 2, esetleg 3 autó elhelyezéséről gondoskodom.
Ez így van. Teljesen normális lenne ez a fajta gondolkodás. Az építtető nyugodtan megtehetné, hogy egy olyan ingatlant kínál, ahol a tárolásra, a gépkocsik parkolására is maximálisan odafigyel.
Kíváncsi vagyok, hogy saját ösztönzésből ezt hányan fogják megtenni.
Jelenleg egy társaság van Szombathelyen, amely belsőépítészi tervekkel kínálja a lakásait. A bútorozási alaprajzot jó ötletnek tartom, nagy segítség. Gyakran látni olyan „nappalikat”, amik inkább lakóelőterek, hiszen innen nyílnak a szobák ajtajai, a negyedik falon pedig az ablakok. Csak az elkészült lakásnál szembesül a vevő azzal, hogy nem tudja a funkciónak megfelelően berendezni.
Az, hogy két parkolóval és bútorozási tervvel ad el a beruházó egy lakást, még mindig ritkaságszámba megy.
