Olyan, aminek rendesen elmesélhető sztorija is van, de az azért odavág, amikor elkezdenek a násznép között gyilkolni.
Valahol Mexikóban vagyunk, gazdagok klubjában, a „szép emberekkel". Ömlik a pezsgő, fogy a kaviár, sorra tűnnek fel a tévéből ismert celebek. A hangulat tetőfokon.
Figyelmet sem kelt az a késő érkezett vendég hölgy, akit az egyre gyarapodó, a városban tüntető tömeg zöld festékkel dobált meg.
„Ezek a zöldek, meg az anarchisták... Ezeket helyre kell tenni"
– mondja a ház ura, Iván, akit megtisztelt látogatásával Viktor, a magas rangú tartományi főügyész. Iván és Viktor, nem rossz párosítás, pláne, ha tudjuk: velejéig romlott, korrupt figurákról van szó. Még gyermekeik esküvőjén is bizniszelnek. Aztán elszabadul a nép és beüt a káosz.
A rendező, Michel Franco fényűző lakodalommal vezeti fel a szörnyűségeket, a demokratikus rend teljes összeomlását és a káosz kialakulását.
Ezt a „lakodalmas" módszert alkalmazta - máskor és más időben, de hasonló tartalmakkal - a híres lengyel rendező, Andrzej Wajda is a Menyegzőben (1972).
A lakodalmas gazdagok brutális lemészárlása még Mr. White-ot ( Breaking Bad) is megérintené, ha légyerővel is. De a véres képsorok mégsem öncélúak. Nyers valójában mutatják meg az elszabadult „népet", annak is az alját. Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is... A jelszó pedig: fogd a széfet és fuss!
Új világrend (16) előzetes
Egy felsőosztálybeli mexikói pár fényűző esküvője tragikus fordulatot vesz, amikor a társadalom peremén élők fellázadnak és kirobban a polgárháború. A menyas...
Aztán persze mindig megjelenik egy bölcs vezér – arccal, arctalanul – és a kezében tartott média „követelésének" eleget téve hozzá fog a rendcsináláshoz. Érdekes módon ez a rendtevés csak akkor indul be, amikor már megnevezik a bűnösöket: zöldek, liberálisok, anarchisták. Igaz, erre semmi bizonyíték, de beszélnek majd helyette a fegyverek.
Franco utalása nem kétséges: olyan világ közeleg, vagy már van is, amelyben nem számítanak a hagyományos értékek, de számít a csordahűség, a feltétlen engedelmesség. Amikor az egyenruhások megjelennek az utcán, eljön az új világ. Úgy lövik le a katonák a „rend nevében" az embereket, mint a kutyákat. Gyilkolnak, kínoznak, erőszakolnak.
Innentől egyértelmű, hogy az állam a legnagyobb bűnöző.
A film különösen aktuális Mexikóban, a drogkartellek hazájában, ahol a tartományok igazi főnökei a drogbárók. Egyre több katona, rendőr, tisztviselő válik árulóvá, áll szolgálatukba a pénz igézetében. Egyre több a gyilkosság és egyre nagyobb az anarchia.
Ám ez az új „világrend" nem csak Mexikót fenyegeti. Hanem minden olyan országot/nemzetet, amelyben folyamatosan gyengül, kopik és – talán ez a legrosszabb - tanácstalanná válik a demokrácia.
