A győri Apáca utcában található Lamaréda Étteremben 2007-ben jártam először (s a tegnap ott ünnepelt születésnapomig utoljára.) Akkor még a Hírszerzőnél dolgoztam, az egyik pesti kollégám ruccant le, ő javasolta: ebédeljünk ott. Mely akkor nem hagyott bennem rossz emlékeket, ahogy maradandó pozitív nyomokat sem. De gond nem volt vele, s már akkor sem tartozott az olcsóbbak közé, viszont finomakat adtak.
Fotó: Papp László Tamás
Így olyan helynek tűnt, ahová előbb-utóbb visszatér az ember. Momentán inkább utóbb, mint előbb: tizennégy évvel később, fennállásom 44. évfordulóját ünnepelve a nejemmel a Lamarédára esett a választásunk.
A teraszon már nem volt sok hely, a legtöbb asztalt befoglalták, de azért találtunk. Szemben előző „trófeánkkal”, a felújított, új személyzettel nyitott Erzsébet Liget Étteremmel, itt nem kellett sokat várni a megrendelt fogásokra.
Leteszteltük a felújított győri Erzsébet-liget éttermet
A Szent Imre-templom és a kórházi rendelőintézet között elterülő zöldövezet közepén álló étterem korábban nem így nézett ki. Aki kíváncsi rá, hogyan festett régebben, vagy csak egyszerűen nosztalgiázna, itt talál róla fotókat. Erzsébet Liget Vendéglő - Győr, Erzsébet-liget - Pontos elérhetőségek, nyitvatartás, képek, vélemények - Etterem.hu Egy biztos: mind az étterem külső és belső része, mind az ott felszolgált ételek hagyományosabbak voltak a jelenlegi kínálatnál.
Meg se ittuk az alkoholmentes búzasört, (990 forint) illetve a Jameson whisky-t (1700 forint) kólával (590 forint) már jöttek is. Szemlátomást profi, összeszokott konyhai csapat viszi a helyet.
A XIX. század végén Kuster Ház néven ismert épületben már akkor étkezde működött, a szocializmusban pedig Szalai Lajos, a legendás Öcsi Bácsi által vezettett, halászcsárdaként üzemelő ÁFÉSZ-vendéglő. 2001 óta van a jelenlegi tulajdonoskör birtokában – olvasható az étlapon.
Eddig csak a ramen levest ismertem a szusiétteremek kínálatából. Miszólevest (csirkével, tojással, házi udonnal, wakame) itt ettem először.
Fotó: Papp László Tamás
Erről a japán kajáról Kadzsio Sindzsi Frankenstein-egyenlet című novellájában olvastam még kamaszként. (Borzongató sci-fi horrorthriller a javából, feltétlenül olvassátok el. 89. oldal.) Rendkívül ízletes, a hús porhanyós, az üveges jellegű tészta roppanva enged a fogak nyomásának. 2580 forintért ez nyilván el is várható, viszont a mellé kínált fűszerpaprika rendkívül szigorú, óvatosan kell bánni vele.
Fotó: Papp László Tamás
Nagyon durva, felér egy könnyfakasztó gránáttal, hogy a miniszterelnököt idézzük: ember kell ahhoz.
Nejem az italon kívül csak desszertet fogyasztott, az alpesi túrógombóc tejfölfagylattal, sűrű joghurttal és homoktövissel (1950 forint) így is elég kiadósnak ígérkezett. Látszott, hogy nem spóroltak ki belőle semmi lényeges összetevőt.
Fotó: Papp László Tamás
Főétel gyanánt ponzuval érlelt lazacfilét rendeltem, tőkfőzelékkel, sózott citrommal, kápiás tavaszi tekerccsel, 5520 forintért. A tekercs és a hal nem is okozott csalódást, nem a legnagyobb adag, de a színe-java.
Fotó: Papp László Tamás
Ugyanakkor a filé takarásában lévő tökfőzelékről nekem más elképzelésem van, illetve volt. Mutatom:
Fotó: Papp László Tamás
Hát...szerintem ennek nem így kéne kinéznie, s engem az íze sem feltétlenül győzött meg. A tökfőzelék számomra nem igazán ezt jelenti.
Ha az ember jó nevű belvárosi helyről ír kritikát, azonnal jönnek a hozzászólások: ennyi pénzért máshol háromszor annyit eszem. Ami igaz is, csak nem tudok mit kezdeni vele. Egy, a történelmi városmag szíve mellett, frekventált idegenforgalmi övezetben lévő éttermen aligha lehet számon kérni egy gyorsbüfé, kifőzde, üzemi étkezde vagy peremkerületi vendéglő árait. Nyilván egy ilyen kategóriájú étteremben nemcsak az ételt fizeted meg, hanem a helyet, az óvárosi hangulatot, az ünnepi élményt is.
Alapvetően nem is az árakkal van gondom (bár a lazac némiképp túlárazott volt), s nem is az adagok méretével. A hely belső részei...
Fotó: Papp László Tamás
...valamint a mosdó külleme, tisztasága, felszereltsége is teljesen rendben voltak.
Fotó: Papp László Tamás
Amivel már inkább gondom volt, azok a legyek. Melyek úgy jöttek a kajára, mint az angolszász bombázók 1944-ben Győrre. Amíg mosdón voltam, 2180 forintért befutott a csokoládé és málna duett (ganache, gél, tuille, sorbet) a páromnak komplett légvédelmi stratégiát kellett alkalmaznia, hogy megóvja az amúgy nagyon finom, cseppet sem émelygős csoki-gyümi kompozíciót.
Fotó: Papp László Tamás
Értem én, hogy a legyekkel s egyéb gerinctelen szárnyasokkal egy bizonyos ponton túl ebben az évszakban nemigen van mit tenni. De egy ilyen borsos árú étterem azért pár elektronikus rovarcsapdába beruházhatna esetleg, mert nem túl nyerő úgy enni, hogy fél kézzel a légitámadást próbálod elhárítani.
Nem hiszem, hogy ez csak engem zavarna, bár a Pegasus-botrány óta (Hofi Gézát idézve) akadhat olyan légy, ami kifejezetten engem akar beköpni. De itt jó eséllyel nem erről volt szó.
Ettől függetlenül inkább elégedetten távoztunk, s ízelőbimbóinkat nem kímélve hamarosan indulunk az újabb gasztroportyánkra.
További képek itt nézegethetők:
15
Folyt. köv.
