A politikus is ember - mondta Selmeczi Tibor humorista. Hogy igaza volt-e? Nos, ezt próbáltam meg kideríteni, amikor Szombathely alpolgármesterével, László Győzővel beszélgettem. A köztünk lévő csekély korkülönbségre és személyes ismeretségre való tekintettel tegeződve beszélgettünk.
Kedd délelőtt van. A Nap csodásan süt, az Órásház környéke nyüzsög.
14
Amikor megkerestelek hivatalos úton és azt kértem, hogy egy külső helyszínen találkozzunk egy kötetlen beszélgetésre, te azt javasoltad, hogy ide üljünk ki. Miért?
Azért is érdemes kijönni ilyenkor, mert ez egy élettel teli hely. Nézd meg, mennyi ember jár-kel, intézi a dolgait. Ez a Derkovits szíve. Az én életemben is fontos szerepet tölt be, több szempontból is.
Az egyik gondolom az, hogy innét indult a képviselői karriered, hiszen itt standoltatok sokat. De mi a többi?
Itt nőttem fel a környéken, a mai napig jó szívvel jövök ide.
Mondjuk, én is gyakran jártam itt, mert én meg a Kárpáti végén nőttem fel. Boltba, videótékába jártunk ide. De, hát gondolom, te is.
Hogyne! A Rohonci 9-ben laktam, aztán a Forró utcába költöztünk. Nekem a mai napig itt van a háziorvosom, Mugits doktor úr. De ide járok feladni a lottót is.
Nyertél már valaha?
Nem igazán.
De kettesed sem volt?
Azért kisebbek persze, de a nagyobbak elkerültek. Próbálkozni kell. A családban, amik voltak számok - nagypapámnak, édesapámnak -, azokat persze tovább kell vinni.
Ja, hogy te azokkal a számokkal játszol, amikkel ők?
Nem, csak én adom fel. De rendszeresen nem lottózom, inkább nagy ritkán Tippmixezek, ha a kedvenc csapatom játszik.
14
Talán azt is kevesen tudják rólad, hogy amerikai foci-őrült vagy.
Fogalmazzunk pontosan, Patriots-őrült. Most igaz, nem ők játszottak a Super Bowlon, hanem a Kansas City Chiefs a Tampa Bay Buccaneerssel. Tom Brady a kedvenc játékosom, így nem volt más választásom, megtettem a Tampa Bayt, persze csak a játék kedvéért egy jelképes összeggel. Nyert a Tampa.
A beszélgetésnek ennek a pontján kapcsolódik be Vágvölgyi Bálint kollégám, aki gyorsan elszakmázik az alpolgármesterrel az amerikai fociról. Nem vagyok a téma szakértője, így csak hallgatom, hogyan dobálóznak a nevekkel. Annyit azért kiszűrök, hogy László Győző nem annyira biztos abban, hogy a Patriots irányítója meg fogja tudni oldani a 2021/2022-es szezont. Na, meg sok az új igazolás is. Ez is elsülhet mindkét irányba. Amíg teljesen elveszíteném a riportalanyomat, gyors kérdéssel visszarántom az Órásház tövébe és folytatjuk. Hazai vizeken, vagyis, inkább hazai pályán.
Kosaraztál, a Falcoban. Meddig vitted?
A korosztályos csapatokban játszottam, 14 éves koromig. Volt kéztörésem, meg az ujjaim törtek el többször. A játék iránti szenvedélyem nagyobb volt, mint a tehetségem.
Meg gondolom, választanod kellett ebben a korban, hogy sport vagy tanulás.
Ez is, de inkább a sérülések. Sosem gondoltam azt, hogy magasabb szinten fogok kosarazni, meg nem is voltam hozzá elég jó. Ez a magasságom viszonylag hamar megvolt, így sokáig centert játszottam, aztán magasságban utolértek a többiek. Imádtam blokkolni, meg lepattanót szedni, meg védekezni, de a pontszerzésben nem jeleskedtem.
Édesapád katona volt, édesanyád pedig orvos. A sztereotípiák arra visznek el, hogy militarista nevelést kaptál. Kispolgári, nagypolgári életet éltetek?
Nálunk azért a fegyelem jelen volt, igen.
Nem is mentél bele gyerekcsínybe?
Nem is állt rá ilyenre az agyam. Szóval a nevelésemből fakadóan még ötletszinten sem merült fel semmi olyan, amivel kihúzhattam volna a gyufát. De hozzáteszem, nekem ezzel együtt volt nagyon boldog a gyerekkorom.
14
Kamaszkoromban sem volt ez a hú, de nagy lázadás. Kisebb dolgokban megnyilvánult, de csak azért, hogy lázadjak, nem mondtam ellen a szüleimnek. Fegyelmezett nevelést kaptam, de én ezt nem bánom. Jó iskola volt. És kaptam egy végtelen szeretetet, és tudtam, hogy otthon támogatni fognak, bármi is legyen.
A Nagy Lajos gimibe jártál. Büszke vagy rá, sokszor elmondtad már, - de hova jártál általánosba?
Alsóba az akkori Hámánba jártam, utána pedig a Paragváriba, a német tagozat miatt.
Mikor döntötted el, hogy ügyvéd leszel?
Anyuék szerint már 8 éves koromban mondogattam, hogy márpedig én jogász leszek.
Egy katona apával. Minden kisfiú katona akar lenni, te meg éppen jogász?
Nagyon sokat tudtam már akkor is beszélni, talán innét az indíttatás. Egyébként, amikor én megszülettem, arra apu már leszerelt, egy környezetgazdálkodási vállalatot vezetett. Szóval mondhatni, teljesen civil, szokványos munkája volt, aztán 1994-ben őt is beválasztották a közgyűlésbe, alpolgármester lett. Ekkor voltam én 12 éves.
Amikor én kiskamasz voltam akkor nálunk mindennapos téma volt a politika. Jöttek hozzánk a politikus barátok. Ezért is van az, hogy a rendszerváltás óta ismerek szinte mindenkit Szombathelyen, aki itt politizált. És legyen szó mind a két oldalról.
Régebb nem volt ekkora árok?
Nem. Ellenfelek voltak és nem ellenségek. Nekem van egy ilyen romantikus célom, hogy ezt egyszer valamikor visszahozzuk. Apu idejében még működött az, hogy a közgyűlés minden tagja le tudott ülni a másikkal és közösen elfogyasztottak egy évvégi vacsorát.
14
Az, hogy a közgyűlési teremben csatázunk, azzal nincs is baj. Csak nem mindegy a fegyvernem: vívni kell és nem sarat dobálni. Van egy határ, amin nem szabad túllépni. Az, hogy milyen emberek vagyunk, az fontos igazán. Valakinek a tisztességét nem fogom megkérdőjelezni csak azért, mert egy másik politikai oldal nézeteit vallja.
Visszatérve az előző kérdésedre. Engem nagyon fiatalon elkezdett érdekelni a közélet. Nem presszionált erre senki, egyszerűen csak érdekelt, hogy mi történik.
Emlékszem a taxis blokádra, amikor lezárták az utakat Szombathelyen is. De megvannak a romániai események is. Emlékszem, hogy néztem a tévében, mi történik, aztán kimentem a kamrába összepakolni a konzerveket, befőtteket, hogy elküldjük az erdélyi magyaroknak. De izgalommal követtem az iraki háborút is, Kuvait megszállását.
8-9 évesen a haveroknak, amikor beszéltem róla, akkor őket ez úgy még nem érdekelte.
Mikor léptél be az MSZP-be? És mi volt a végső löket, hogy belépj egy pártba?
2003-ban volt ez, ha jól emlékszem.
21 évesen.
Igen. Egyetemista koromban.
Ez nagyjából az a korszak lehetett, amikor sok elemző azt jósolta, hogy kétpártrendszer lesz nálunk is, akárcsak az USA-ban. Lesz a Fidesz és az MSZP, aztán most már tudjuk, hogy ez nem így lett. Nem is volt más alternatíva?
Nekem ez adta magát. Édesapám az MSZP alapító tagjai között van. Kiváltak az MSZMP-ből egy kongresszuson és megalapították az MSZP-t. Baloldali érzelmű ember vagyok, viszont akkor a baloldali pártok közül csak az MSZP képviselte azt az értékrendet, amit magaménak érzek.
Mi történt 2003 és 2018 között? A belépésed és a jelöltséged időszaka között, - a közéletre gondolok.
Én már 2003 előtt is tettem a magam dolgát. Segítettem a kampányokban - az első édesapám 1994-es kampánya volt -, tettem amit csak kellett. Választási bizottságokban voltam, aztán külsős delegáltként a jogi bizottságban, aztán így jött 2018 és itt indultam el, ebben a körzetben.
Miért váltottál az MSZP-ről a Momentumra?
Én az időközi választáson az Éljen Szombathely! jelöltje voltam, mások mellett a Momentum támogatásával. A helyi Momentummal pedig ezt követően is nagyon jól tudtam együttműködni. Aztán felmerült ötletként, hogy intézményesítsük a kapcsolatunkat, ha már ilyen jól megy a közös munka. Én látom a Momentumban azt a dinamizmust, amivel azonosulni tudok.
Mennyire volt nagy súly a válladon, hogy neked kell megmutatni, hogy mire képes az ellenzék, ha összefog?
Voltak olyan hangok, amik azt mondták, hogy ez nem sikerülhet. Hiszen ne felejtsd el, fél évvel voltunk túl az országgyűlési választáson, ahol a Fidesz megint elvitte a mandátumok többségét. Én megtettem, ami tőlem telt. Lejártam a lépcsőházakat, beszéltem minden választóval, bemutatkoztam, elmondtam miért kérem a szavazatát.
14 És, ha jól tudom, volt egy elég különös kopogtatásod is.
Hát volt, nem is egy (nevet)…
Melyik volt a legemlékezetesebb?
A Perintparti sétányon mentem be az egyik négyemeletesbe. Már a kapuban összefutottunk egy úrral, kedvesen üdvözölt, azt mondta, már várt rám. Fel is mentünk a negyedikre, bementünk a lakásba. Közben végig arról beszélt, hogy milyen jó környék ez, meg, hogy alacsony a lakás rezsije. A lakásban nem volt egy szál bútor sem, - ez kissé gyanús volt, rá is kérdeztem, mi ennek az oka. Ekkor derült ki, hogy azt hitte, én vagyok az új albérlő, aki jött megnézni a lakást.
Kínos volt?
Inkább vicces, nevettünk rajta. Mondtam, ha már így alakult, azért hadd adjak egy példányt a programomból.
Bár a vicces kopogtatások témáját még egy kicsit boncolnám, kedves idős hölgy lép hozzánk. Érdeklődve, hogy miről beszélgettünk. Látszik, hogy régi ismerősök ők ketten az alpolgármesterrel, hiszen így köszönti őt: szervusz, Kiscsillagom! Szóba kerül aztán a jövő évi választás. Meg, hogy mikor hova kell menni az előválasztáson, mik az esélyek, kik indulnak. A hölgy közénk ül, csak úgy pörögnek a környék témái, mit építettek meg, mire lenne még szükség. Majd’ 10 percig tart a társalgás, kivárjuk türelemmel a sorunkat.
14
Ezért szeretem csinálni, hogy így idejönnek az emberek és elbeszélgetünk, megtudom, milyen apróságban kellene még megoldás. Nem nagy dolgok ezek, de mégis hozzájárulnak a városlakók komfortérzetének javulásához. De, ha rosszul csinálod a dolgod, itt azt is megmondják neked. Nem szemérmeskednek.
Édesapád alpolgármesteri irodájában dolgozol. Véletlen?
Nem. Ez volt az egyetlen dolog, amit én kifejezetten kértem. Minden fiú fel akar érni az édesapjához. Megkaptam a lehetőséget, én bízom benne, hogy nem hozok rá és a családomra szégyent és büszkék lehetnek rám.
Volt már bent édesapád nosztalgiázni?
Persze. Az az érdekes, hogy nemcsak az iroda, de a bútorok, a fotelek is ugyanazok, amiket anno, 1994-ben apu választott.
Nem beszéltünk még a feleségedről, pedig nem hétköznapi módon ismerkedtetek meg. Ráadásul nagyon fiatalon.
A feleségem békéscsabai, egy vasutas gyermeküdülőben ismerkedtünk meg. Én 17 éves voltam, ő 16. Levelezéssel indult, aztán találkozgattunk és azóta, 22 éve együtt vagyunk.
Ki volt vasutas a családban?
Nagyapám és dédnagyapám. És bár édesanyám nem vasutas, de a szombathelyi MÁV rendelőben volt főorvos. A vasútnak nagy hagyománya volt a családban.
De ha már hagyomány, akkor 3-4, vagy több generáció óta mindenki Győző - már a fiúk - a családban.
Nagyapámtól ered ez. Ő volt László Károly Győző, aztán apám László Győző, én László Győző és az idősebbik fiam is László Győző.
14 Kimondott vagy kimondatlan kötelesség volt ez?
Valahol egy kimondatlan tradíció ez, ami nekem tetszett is. Azért tartottam fontosnak, mert nem széles a család. Úgy értem, édesanyámnak sincsen testvére, nagyszülők közül is csak kettőnek volt. Nekem valahogy ez a nagycsalád-feeling kimaradt. Két fiam van és remélem, hogy valamelyest ezt vissza tudjuk hozni.
Egy dolgot még így a végén mindenképpen meg kell beszélnünk. Nekiálltál hobbiból megtanulni svédül. Sok mindent el tudok képzelni a szabadidőm eltöltésére, de, hogy svédül tanuljak…
Az ember mindig képezze magát. Én beszélek angolul, németül, egy minimálisan spanyolul. 2015-ben vagy 16-ban (már konkrétan nem emlékszem) még ügyvédként dolgoztam, amikor egy ügyvédi horgászversenyen egy kollégával azon vitatkoztunk, hogy mennyi idő alatt lehet megtanulni egy idegen nyelvet nulláról. Ő azt mondta, hogy márpedig az lehetetlen.
Megmutattam neki, hogy egy év alatt az alapokig úgy el lehet jutni, hogy mondjuk egy ABBA számot eredetiben simán megértek.
Azóta is foglalkozol vele?
A nyelvet élő környezetben kellene gyakorolnom, az meg elég nehéz. De az alapok persze megmaradtak. A feleségemtől megkaptam svédül Stephen King AZ című kötetét. Hát, még nem jutottam a végére.
