Sok korabeli vicc célpontja volt a Polski Fiat 126-os, de manapság – ahogy a többi Kelet-európai autó is – már szinte eltűntek a magyar utakról. A mindennapos használatot lassan felváltotta a hobbicélú kispolszkizás, és szerencsére Szombathelyen is vannak olyan lelkes autóépítők, akik nem hagyják végleg elfeledni az aranyos kisautót. Kálmán Róberttel és testvérével, Kálmán Tamással beszélgettünk.
Klasszikus a kérdés, hogyan indult részetekről a kispolszkizás?
Őszintén megmondom, nem is Kispolszki volt az első autónk, hanem egy Mitsubishi. Szóval egy teljesen más, japán vonalon indultunk el, de aztán beleszerelmesedtem. Persze mondhatnám, hogy több érv is szólt mellette, mert amikor én megvettem az elsőt, egy kéket, akkor olcsó is volt, alkatrész is volt bőven.
Ez mikor volt?
Talán amikor én 14, vagy inkább 16 lehettem, akkoriban. Szóval a 2010-es évek eleje. Aztán megfertőzött. Először csak a hobbiautózás miatt volt, bohóckodtunk vele, de annyira élveztük, hogy eldöntöttük, utcára is kell egyet venni. Akkor jött a zöld. Pedig annak a színe sem tetszett még a képek alapján a vásárlás előtt, de amikor elmentünk megnézni Keszthelyre, és bekanyarodtunk az utcába, mondtam, hogy nekem ez kell. Talán ott indultam meg a lejtőn.
Akkor most hány Polskid is van jelenleg, ami üzemképes?
Három, a garázsban a zöld, az épület mellett a piros, meg a frissen megépített bordó, ami igazából kék [az eredeti színe volt bordó, de sokszor még mindig így emlegetik a fiúk – a szerk.]. Úgy találtuk ki, hogy a zöld az eredeti, gyári állapotú, látod is az OT-s rendszámot, aztán csináltuk a bordót [kéket], ami ilyen tuning stílusú. És akkor adódott, hogy mi hiányzik még: hát egy csajos verda! Úgyhogy a páromat is sikerült rábeszélni, bár annyira nem is kellett, csak felvetni az ötletet. Neki szereztük be a pirosat.
Az majd rózsaszín lesz, alufelnivel, sportlökhárítókkal és leültetve.
Mennyire egyszerű komplett autót vagy alkatrészt szerezni? Már csak a saját példámra gondolva, a 2000-es évek végén azért a boltban még szinte mindent lehetett kapni egy Trabanthoz, meg hát volt bontó a laktanya mellett.
Ez ma már sokkal nehezebb. Manapság a legegyszerűbb valahonnan az Isten háta mögül egy donorautót beszerezni, egy komplett kocsit. Így most ha nekünk is valami kell, csak kisétálunk a kertbe az egyik donorhoz, vagy a félretett és az évek alatt összegyűjtött alkatrészekhez, és akkor van.
Mennyi idő volt a kéket megcsinálni?
2 év, de rendesen oda is tettük magunkat.
Hát ez nem tűnik sok időnek, ilyen régi autókat sok-sok évig szoktak csinálni a hobbisták.
Igen, azért mondom, hogy nagyon sokat dolgoztunk rajta. Rengetegszer volt, hogy hajnalig sikáltuk az alkatrészeket, és hétvégén is egy program volt, hogy akkor haladjunk vele. Meg persze elég idegesítő, ha valamit összeraksz és nem jó, aztán lehet újra szétszedni.
Tudtok már lengyelül káromkodni?
Azt még nem. De hála Istennek azt mondhatjuk, hogy hiába kell egy felújítást megszenvedni, azért a Kispolszki alapjában véve egy egyszerű kocsi.
Vezettétek egy excel-táblázatban a költségeket?
Persze elkezdtem írni őket, aztán ahogy jöttek ki a nagyobb összegek, inkább abbahagytam. Egy középkategóriás autó ára lehet, hogy ráment, de ez nem erről szól.
Nézzük akkor meg közelebbről, miket csináltatok a kocsival, bár talán úgy tűnik, mindent is.
Igen, nos kezdjük itt elöl a ködlámpánál, most ez nem egy ilyen hűde nagy extra, de nagyon feldobja a kocsit. Nem mindenhol lehet kapni ezt a kicsi, talán a legkisebb méretű Hella-lámpát.
Ezen az autón nem tűnik kicsinek.
Pont ezért voltunk úgy vele, hogy erre vadászunk, mert az eggyel nagyobb már bután nézne ki rajta. Ez pont jó rá. Aztán elöl felraktunk színezetlen indexbúrát, de ami fontosabb, hogy ez az autó újabb, műanyag lökhárítós volt eredetileg, de mi a régebbi króm fajtát tettük fel.
Az ablaktörlő lapátokat is szédszedtük darabokra, csiszolgattuk őket, és úgy küldtük fel krómoztatni, mert nem sikerült beszerezni gyárilag krómosat.
Az alufelnik, a festés és a matricák már messziről látszanak, az ablakok hátul le lettek sötétítve, ja és bukóra nyithatóak. Ez is egy ritka extra. Hátul egy kis szárny, és lent a lámpabúra sem gyári, a piros részét én magam festettem ki, ugyanis már nem lehet kapni olyant, aminek gyárilag piros az alsó része, de az index viszont fehér.
Nézzünk rá a motorra; a légszűrőről látom, hogy az nem eredeti.
Ez a motor ilyen “halljak meg, gyári” kategória. Ő igazából egy gyári blokk, de Olaszországból beszereztünk hozzá pár kiegészítőt, ott ugyanis az eredeti, olasz Fiat 126-hoz az Abarth készített ezt-azt. Turbinaházfedél, olajteknő. Előbbihez a gázfordítót én magam szerkesztettem meg, ráment egy hetem. Hengerfejből levettünk pár millimétert, felcsiszoltuk a furatokat, felpolíroztuk a szelepeket, ilyesmi. Vettünk egy speciális kipufogót is. A váltó a vízhűtéses [BIS – a szerk.] Kispolszki váltójával van összekombinálva, így a fokozatok némileg hosszabbak. Lassabban gyorsul, de könnyebben tartja a végsebességet.
110-et kényelmesen viszi.
Sportvezérműtengelyt sem akarom kihagyni. Szóval kívülről tuning motor, de a belseje inkább arra épült, hogy maradjon megbízható, csak kicsit jobb, mint egy gyári. Nem akartam, hogy üzemórás legyen, aztán minden nyár végén fel kelljen újítanom a motort.
Az Abarth szelepsapka is fontos, tudod, plusz öt lóerő!
Üljünk be, mert látom, ott is vannak izgalmas dolgok... Szexeltetek már Kispolszkiban?
Igen. Elég sokszor. Vannak erre jó sztorik. Mondom azt, hogy ha az első ülést előre döntöd, akkor elég sok hely van, de ha még ki is veszed, akkor még jobb.
Nagyon vicces tud lenni egy Kispolszki a híd alatt megállva, a két első ülés kiszedve, meg még a kocsi mellé a hátsó ülésen lévő két bőrönd is letéve.
Szóval újrakárpítoztuk a belsejét, a műszerfal pedig egy újabb, Elegant verziós. Van benne egy áramtanító-kapcsoló, és két műszer is, pont belefértek a Dacia műszertartóba. A rádiót még csak tegnap fejeztük be, van egy mélyláda is a sofőrülés alatt. Ja, a két első ülés gyári sportülések, de miattuk le kellett venni a térképtartókat az ajtók belsejéről, mert nem lehetett volna már becsukni az ajtókat. A hátsó üléseken van fejtámla, itt elöl meg egy pici Abarth kormány is, műbizonylattal.
Biztos sokan megnézik, mikor kiviszitek a városba, de a telefonba azt mondtad nekem, hogy napokon belül mentek egy Kispolszki-találkozóra is. Hol lesz ez?
A Covid-helyzet miatt idén ez is más lesz mint eddig, de amúgy minden évben megszervezik, most Siófokon lesz. Nagyon sokan összejönnek, 200 feletti az autók létszáma. Jönnek lengyelek, de Németországból is sokan. Mindenféle Kispolszki, színben és kategóriában is.
Nagyon jó, ahogy bemész a kempingbe, és itt is prüttyögnek meg ott is prüttyögnek.
Az itthoni légkör baráti, sok tanácsot lehet kapni a fórumokban, segítenek szerelési kérdésekben, az adok-veszek is egyszerűbb.
Bár ezzel a kocsival sokat még nem mentetek, de mi a legfurább élmény, ami a Kispolszkikhoz fűződik?
Volt olyan, hogy a tetőn franciaágyat vittünk, és az osztrák határon megállított a határőr, hogy mi ez itt. Nézték az autót is, az ágyat is, de valahogy nem állt össze nekik. Ugye az ágy lényegesen nagyobb volt, mint a kocsi. Fel kellett bontanunk az ágyat, mert azt hitték, valaki van a huzatba csomagolva és át akarjuk vinni. De szállítottunk már vele hűtőt, mosógépet is. Tök jó pakolni, igaz nem bele, hanem rá, mert alacsony, és könnyen át is éred.