Bár már javában benne vagyunk az éghajlatváltozásban, de még mindig az aggodalmak dominálnak az azonnali cselekvés helyett. Többek szerint ha most lépnék, már az is késő lenne, de nem is lépünk. Így aztán marad a másik út, az elszenvedésé. Súlyos viharok, áradások, jégesők válnak rendszeressé, a változások miatt új népvándorlás veszi kezdetét, a maga minden konfliktusával.
A vasi faluban élő Zoltán megfigyelőként rendszeresen küld fotókat a világhálóra, lejegyzi a változásokat. Mint mondja, szenvedélyévé vált az égbolt pásztázása.
Vegyük az elmúlt pár évet. Csak 2018-ban hat jégeső volt a környéken, nem sokkal előtte pedig egy pusztító szélvihar Nardán. Mindegyik az Alpok felöl jött, pillanatok alatt alakult ki a szupercella. De ezek még, úgymond, beleférnek a kilengésbe. Sokkal aggasztóbb, hogy beindultak azok a folyamatok, amelyek tartós változásokhoz vezetnek.
Azt mondanám, jojó üzemmódra váltott az időjárásunk, elkezdődött a lehűlés.
Ennek részeként egyre hidegebbek és nagy hőingadozásúak a tavaszi hónapok, például az április. Nekem mondjuk zsinórban harmadszor fagy el a gyümölcsösöm a tavaszi fagyok miatt. Nem kell sok év ahhoz, hogy már csak emlék legyen a magyar gazdának a dió, a cseresznye, a meggy
- utal a nem éppen szívderítő közeljövőre Zoltán.
Fotó: Pixabay
Zoltán kicsiben tett megfigyeléseit nagyban alátámasztják a profi éghajlatkutatók. A hónap elején sokan meghökkentek, amikor a Bakonyban, Zircen, 30 centis hó esett, rövid időre visszatért a kemény tél. Hát még ha tudták volna, hogy a zirci hó tengeri eredetű!
Ugyanis megváltozott az európai áramlási rendszer, felerősödött a meridionális hatás. Ez azt jelenti, hogy a sok ezer éves nyugati-keleti óceáni és kontinentális áramlást a melegedés miatt felváltotta a hullámzó észak-déli „gyorsfutam".
Utóbbi jellemzőjeként a felgyülemlett északi hideg levegő lezúdul délre – ezt a folyamatot éljük már lassan két hete – majd délről a szintén feltorlódott meleg, száraz levegő északra nyomul és hirtelen nagy hőingadozásokat okoz. Így lehet az, hogy az egyik nap még fagy, két nap múlva pedig 25 fokos meleget mérhetünk. Mindez felborítja az eddigi ökoszisztémát.
De a baj igazi jele az, hogy a Bakonyban a Barents-tengerről származó hó esik.
A Barents-tenger a Jeges-tenger öble, a klímaváltozás által leginkább érintett régió. Mára felületének nagyobb része jégmentes, ezáltal egyre nagyobb a kipárolgása. „Mintha egy fedőt vettek volna le róla és most kiáramlik a gőz", fogalmazta meg találóan egy éghajlatkutató.
A három ével ezelőtti, cudar hideg februárt alaposan kielemezték a kutatók, majd eredményeiket közzé tették a Nature Geoscience szakfolyóiratban. Az eredmények azt mutatták, hogy a havazás nagy része az Északi-sark felől, a Barents-tengerből elpárolgó víz miatt érkezett Európába.
Az atmoszferikus pára összetételét izotópos elemzésnek vetették alá. Kiderült, hogy az összes hó 88 százaléka, vagyis 140 milliárd tonna a Barents-tengerből származott. Ez a hatalmas párolgás az olvadó jégtakarónak volt köszönhető.
A jégtakaró lényegében egy fedő az óceánon. Hosszú távú csökkenése miatt, amely az Északi-sarkon megfigyelhető, egyre növekvő mennyiségű nedvesség éri el a légkört a tél folyamán. Ez közvetlen hatással van a dél felé eső területek időjárására, extrém havazásokat okozva.
De nem csak télen, hanem egyre gyakrabban tavasszal is. A kutatócsapat analizálta az időjárási adatokat 1979-ig visszamenőleg és arra az eredményre jutottak, hogy minden egyes négyzetméternyi elolvadt jégtakaró 70 kilónyi plusz párolgásnak, nedvességnek felel meg.
Fotó: Pixabay
A felfedezés megmagyarázza a mostanában tapasztalt váratlan tavaszi hóesést is, ami Európa nagy részét érintette. A tanulmány szerint a következő hatvan év alatt a Barents-tenger teljesen jégmentessé válhat. Ezzel pedig az egyik fő forrása lesz az európai hóeséseknek.
Hát így. Zoltán szerint ha lefordítjuk a tudományos nyelvezetet, akkor azt kapjuk, hogy egyre kiszámíthatatlanabb tavaszaink lesz, ha ugyan lesznek.
Az a rossz hír még nekünk, hogy ami északon meleg, az itt hideg lesz. A leáramló északi hidegpárák folyamatos felhősödést, ezzel Európában lokális lehűlést eredményeznek, lásd Barents-szindróma. A jövő az is lehet, hogy Finnországban megterem majd a búza, nálunk meg kiveszik a szőlő, megjelennek az olajfák. Ezzel sutba dobhatjuk eddigi életmódunkat
- vázol fel egy lehetséges, nem éppen bíztató jövőt Zoltán.
Hogy ne ez legyen, ahhoz „valakinek' vissza kell tennie a fedőt a tengerre. De ki ez a valaki?
Hát az emberiség: mi magunk a kis falvakban és nagyvárosokban. De ehhez gyorsan és nagyon meg kellene változnia a gondolkodásnak. Sajnos, az emberek többsége csak akkor eszmél, amikor már ég a ház. Vagy akkor sem, mert már egy ideje ég
- legyint a férfi, aki idén „heves jeges" nyárra számít.
