Egy márciusi felmérés szerint nőtt a Jobbik támogatottsága, jelenleg 11%-on áll a párt. Ön hogyan értékeli ezt?
Ez egy nagyon fontos visszajelzés a választók részéről. Az elmúlt negyedévben negyedmillió új szavazót tudtunk megszólítani, ráadásul a bizonytalanok táborából. Vagyis nem úgy erősödött a Jobbik, hogy ezzel más ellenzéki pártokat gyengítettünk, hanem olyanokat tudtunk bevonzani a Jobbikhoz, akik eddig nem tudtak választani a pártok közül. A Jobbik erősödésével így az ellenzék egésze erősödött, ennek is köszönhető, hogy az összellenzék, ha szoros meccsben is, de továbbra is vezet a Fidesz előtt. A Jobbik mára egy egységes, fegyelmezett, erős párt lett, amely ráadásul képes megtalálni a közös hangot a többi ellenzéki párttal. Ha az ellenzék egésze is ugyanilyen erős és egységes tud maradni, akkor jövőre a kormányváltás elérhetővé válik.
Ez azért is érdekes, mert a párt komoly átalakulásokon ment keresztül, emiatt bőven volt fluktuáció a szavazói között. Kik most a Jobbik szavazói?
A felmérések azt mutatják, hogy a szavazóink jelentős részét középfokú végzettséggel rendelkező vidékiek alkotják. Vidéken vagyunk igazán erősek, országosan pedig a 40 év alattiak körében minden pártot megelőzünk, a Fideszt is beleértve. Mindez egyszerre biztató, és egyszerre jelöli ki a Jobbik kulcsszerepét a kormányváltásban. Mi ugyanis épp ott vagyunk erősek, ahol a Fidesz is. Olyan vidéki körzetekben, ahol vagy mi verjük meg összellenzéki támogatással a kormánypártot, vagy senki más. Igazi csatatér-körzetek ezek, ahol a győzelem nehéz, de elengedhetetlen a kormányváltáshoz.
A kormánymédia a Jobbikot szisztematikusan a baloldali pártok közé sorolja, ám alapításánál jobboldali, szélsőjobboldali elveket vallott. Mi ma a Jobbik?
Mondjuk úgy, hogy régen megtűrt a párt szélsőjobboldali hangokat. Az elnökké választásom után azonban konkrét és szimbolikus lépésekkel is világossá tettük, hogy mi a Jobbik. A holokauszt-emlékművet meggyalázó volt jobbikos képviselő, Kulcsár Gergely kizárásával világossá tettük, hogy nem tűrünk semmilyen szélsőséget. Eközben a párt elfogadta a Jobbik Elvi Nyilatkozatát, amelyben a Jobbikot keresztényszociális értékeket valló nemzeti néppártként határoztuk meg, ami azt jelenti, hogy a nemzet egészét képviseljük, azokat is, akiket a Fidesz – akár szegénységük okán – kirekesztett a nemzetből. Szolidárisak vagyunk a kiskeresetű dolgozókkal, a melósokkal, kisnyugdíjasokkal, - és ezt nem baloldaliságból tesszük, hanem keresztényi meggyőződésből. A hatalommal soha nem alkuszunk, de az országért mindig képesek vagyunk kompromisszumokat kötni. Ezért tudunk az ellenzéki összefogás egyik vezető ereje lenni. Megtaláljuk a közös hangot a többi párttal, márpedig most pont erre van szükség. Összefogásra és a közös nemzeti minimumok lefektetésére.
Mi a helyzet a pártból kiugrott parlamenti képviselőkkel? 2018. március 15-én többek között ezzel a szöveggel esküdtek meg a Szent Korona másolata előtt: "Amennyiben a Jobbik országos elnökségének kétharmados döntése szerint alkalmatlanná válok, úgy képviselői mandátumomat azonnal visszaadom." Akik továbbra is a Parlamentben ülnek, mint például Bana Tibor, ők legitim, vagy illegitim módon teszik ezt meg?
Jogilag legitim módon ülnek a parlamentben, erkölcsileg nem. A Szent Koronára tett eskü nem jogi fogalom, hanem erkölcsi.
Aki ezzel szembemegy, csak mert a saját érdeke úgy kívánja, az a választókkal is képes szembemenni, ha az érdeke majd egyszer úgy hozza. Ezeket az embereket azért sem tudom a választók figyelmébe ajánlani, mert aki a saját közösségét becsapja, az ugyanezt a választóval is bármikor megteszi.
Többek között Bana Tibor, a párt korábbi alelnöke is kilépett a Jobbikból nem sokkal azután, hogy Önt elnöknek választották meg. Mi vezetett idáig?
Jakab Péter, a Jobbik frakcióvezetője felszólal, miután megszavazták büntetését az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. november 30-án.Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Az elnökké választásom előtt is hangsúlyoztam, hogy miközben a Jobbik egy jobboldali, keresztény párt, én magam nem egy ideológiaközpontú, hanem egy emberközpontú pártot szeretnék, amelyik nem azt kérdezi az emberektől, hogy miben tetszik hinni, hanem azt, hogy miben segíthetek. Tibor ezt úgy fordította le magának, hogy én hátat fordítottam a nemzeti értékeknek és baloldali lettem. Rossz fordítás.
Beszéljünk kicsit aktuálpolitikai kérdésekről. Itt van máris egy rövid: Ön oltásellenes? Mert a kormány szerint rajtuk kívül mindenki az.
Magam is regisztráltam az oltásra, de eddig a kormánypropagandán kívül mást még nem kaptam. És ezzel sajnos az ország jelentős része ugyanígy van. Ezért szabadult el a járvány. Kormánypropagandával sem az életeket, sem a munkahelyeket nem lehet megmenteni.
Bár ez az interjú április elején jelenik meg, szinte biztos vagyok benne, hogy nem sokat fog változni a kormány járványkezelése. Elég, ha csak Szombathely kapcsán annyit mondok, hogy: oltópont. Fogalmazódott meg olyan kritika is, hogy az oltási terv arra sem volt tekintettel, hogy az állam működéséhez mely területen dolgozókat kellene beoltani.
Ha a terv ellentéte a káosz, akkor kijelenthetjük, hogy nincs oltási terv. Van helyette káosz. Más szó nincs arra, hogy miközben Orbán arról beszélt, hogy egy hétvége alatt be tudnák oltani a teljes magyar lakosságot, az oltási terv egy hétvége alatt összeomlott. Senki nem tudja, mikor kerül rá a sor, mint ahogy azt sem, hogyan indul újra az oktatás, ha például a tanárok nem kaphatnak soronkívüliséget. (Az interjú elkészülte óta a kormány előre vette a pedagógusok oltását, hogy az iskolák április 19-én kinyithassanak – szerk.) Itt is csak egy valamire fókuszál a kormány, a bizniszre. Az oltás megszervezése nem megy, ahhoz viszont volt eszük, hogy a méregdrága kínai vakcinát egy offshore-hátterű cégen keresztül rendeljék meg.
De ennél tovább megyek. Már tavaly azon folyt a vita, hogy ki kapjon és ki nem egyszeri fizetés-kiegészítést. A szociális dolgozók például nem kaptak.
Azt mondja a propaganda, hogy a kormány senkit nem hagy az út szélén. Persze. Csak egy országot hagytak ott azokkal együtt, akik valóban a frontvonalban küzdenek, ahogy a szociális dolgozók is. És tudja, mi a dühítő? Hogy eközben 22 államtitkárnak a kormány milliós jutalmakat szavazott meg egy olyan válságkezelésért, ami nincs is. Félmillió munkanélküli, kétmillió létminimum alatt élő magyar, összeomló egészségügy. Bértámogatás nincs, helyette Orbán együttérzést kínál a bajbajutottaknak. Abból meg nehéz kenyeret venni.
Tudja már, hogy elindul-e egyéni mandátumért?
Szeretnék, igen. A szülővárosomban, Miskolcon, ahol 2018-ban, akkor, amikor csak a Jobbik jelöltjeként indultam, mindössze 127 szavazat választott el az egyéni győzelemtől a Fidesz mögött. Szeretnék most revansot venni közös ellenzéki jelöltként. Bár vannak olyanok is, akik azt szeretnék, hogy csak a miniszterelnök-jelöltségre koncentráljak, mondván: Orbán legyőzése teljes embert kíván. Miskolc viszont nekem az örök szerelem.
Hogyha Ön miniszterelnök lenne, milyen válságkezelési intézkedéseket vezetne be?
Képviselőtársaimmal épp most nyújtottunk be egy mentőcsomagot. Eszerint azonnali és visszamenőleges hatályú, 80 százalékos bértámogatást adnánk a válság által érintett vállalkozásoknak. Az álláskeresési járadék idejét 3-ról 9 hónapra emelnénk, a gyermekeikkel otthonmaradó szülőknek fizetett pótszabadságot adnánk, megfékeznénk a végrehajtókat, a közpénz milliárdokat pedig – mondjuk a Tao-n keresztül – foci helyett az egészségügybe irányítanánk. Az egészségügyi dolgozókat nem inasozni kell, ahogy Orbán teszi, hanem támogatni. Pénzzel, felszereléssel, valódi megbecsüléssel.
A Fidesz támad, Önt például azzal, hogy milliomos, közben pedig parizert eszik. Most akkor mi az igazság?
Nagyságrendileg van 9 millió forint lakáshitelem és 4 millió forint megtakarításom. Orbánnak meg nincs semmije. Ő luxusrepülővel jár focimeccsre is, én meg parizert eszek. Így állunk. Attól, mert frakcióvezető lettem és ugyanannyit keresek, mint mondjuk a Fidesz frakcióvezetője, még nem kell urizálni. Lopni meg pláne nem. Közöttünk nem a fizetésben van a fő különbség, hanem abban, hogy én nem lopok. Helyette megmaradtam az, aki eddig is voltam. Egy vidéki gyerek, aki jólétet akar minden magyarnak.
