Kétségkívül a tegnap egyik legfontosabb híre, hogy megszűnik a Klubrádió földi sugárzása. A rádió bíróságon próbált meg érvényt szerezni az általa vélt igazságnak, vagyis annak, hogy továbbra is használhassa a budapesti 92,9-es frekvenciát. 20 évvel a háta mögött szeretett volna a szerkesztőség továbbra is az éterben maradni, ám az NMHH arra hivatkozott, hogy a rádió korábban két alkalommal hiányos adatszolgáltatást nyújtott be, ez pedig szerintük akkora vétség, hogy a földi sugárzásnak el kell hallgatnia.
A Klubrádió az utolsó mohikán volt ebben a déli ültetvényesekkel teli világban. Hiába került most minden országosan elérhető média látómezejébe az ügy, ez már csak a jéghegy csúcsa. A hatalom az elmúlt évtizedben szépen lassan elhallgattatott minden olyan rádiót, ami mert ellenzéki hangot megütni, vagy csupán nem az ő kutyájuk kölyke volt.
De miért is olyan roppant fontos a rádió? Ki hallgat manapság rádiót?
Alapjában véve mindenki és senki. A rádiózásnak már régen nincsen meg az a kultúrája, mint ami a hőskorban volt. A rádió a televízió elterjedésével a háttérbe szorult, ám mégis: így is roppant jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor minden egyes péntek reggel a Kossuth Rádióban kezd fél nyolckor. Maradtak ugyanis idősávok, amikor az emberek kocsiban ülve rádiót hallgatnak, abból tájékozódnak. Ez a munkába menet és onnan hazaindulva a legmagasabb szám. Aztán ott vannak a háttérrádiósok, akik otthon házimunka közben, vagy az irodában nyekeregtetik a készüléket.
A rádiónak van még egy nagyon hatékony, információt közlő formája: a hírek. A pár perces, zömében akár 3-5 soros rádiós hírek pont a lényeget ragadják meg, könnyű őket befogadni, a hallgatóban pont az a néhány szó ragad meg, ami fontos ahhoz, hogy a hír tömör lényege rögzüljön.
Nem véletlen, hogy a kormány propagandagépezete kitalálta az egy perc híreket a tévébe. Ez gyakorlatilag a rádiós műfaj átültetése a képernyőre, a lényeg kiragadása és elültetése a nézőben/hallgatóban.
A rádiós szakma a 2000-es évek elején élte aranykorát Magyarországon. Sorra-másra alakultak helyi rádiók, Szombathely csúcsidejében egyszerre négy helyi adó is szólt. Ott volt a Rádió Szombathely a 97,1-en, a Nyugat Rádió a 88,4-en, a Frisss FM a 97,7-en, és az időközben az egyetemi gyakorlórádióból az evangélikus egyházhoz került, kis hatótávolságú, közösségi adó, a Credo Rádió.
Volt ilyen, olyan, amolyan.
Azonnal tisztáznom kell a későbbiek miatt, hogy én a Nyugat Rádió szerkesztőségének tagja voltam, a rádió közel 12 évének szinte elejétől a végéig.
Arról is rengeteget tudnék írni, hogy miért is lett szegényebb a helyi kultúra az egyes helyi adók megszűnésével, és azzal, hogy beszántották azokat a biztos pontokat, amik felkarolták, fellendítették a helyi könnyűzenei életet, de ezt majd valamikor máskor teszem meg.
Most ugyanis valami teljesen más miatt vagyok egyszerre mérges és szomorú.
Maguk az újságírókollégák sem vették észre, hogy mi is zajlik. Szépen lassan eltűnt az egyik, aztán a másik, végül a harmadik és ez így ment sorban. És csak hogy Szombathelyen maradjunk:
A Rádió Szombathely frekvenciája az akkori Lánchíd Rádiónak kellett. Szinte szóról szóra úgy írták ki, hogy az akkor még a Fidesz-közeli, G-nap előtti Simicska Lajos érdekeltségébe kerülő adó szólalhasson meg rajta.
A trükk - és ugyanezt alkalmazták a Nyugat Rádió esetében is - a következő volt: a pályázatot egy magas szövegarányú adó működtetésére írták ki. Ez azt jelentette, hogy a rádiónak ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudja, rengeteg munkatársat kellett volna alkalmaznia. Ez pedig hatalmas költségeket jelentett. Az eleve kereskedelmi besorolású Rádió Szombathely ezt nem érhette fel. Ezt csakis olyan szerkesztőség tudja megoldani, ahova számolatlanul folyik be a kormányzati pénz. Vagy támogatás, vagy reklám formájában. (Ugyanez a modell például a megyei napilapok esetében, ahol oldalas kormányzati propagandával járó hirdetési pénzek járulnak hozzá a fenntarthatósághoz.)
A Nyugat Rádió esete más volt. A rádió közműsor-szolgáltatóként működött, így is nyert pályázatot. Nagyon nem akarom bonyolítani, de a kategória megszűnt, ezt a frekvenciát is egy magas szövegarányú pályázattal írták ki. Lett is belőle Mária Rádió.
És akkor azért itt állnék meg egy ásónyomra.
A Nyugat Rádió ugyanis - bár tudom lesz, aki ezzel vitatkozni fog - de értéket, ismeretterjesztést képviselő, naprakész ellenzéki hangot felvállaló adó volt. Ami vitaműsorokkal, helyszíni élő bejelentkezésekkel, a helyi zenekarok zenéinek adásba szerkesztésével Szombathely élő része volt. Különösebb helyi vagy országos visszhang nélkül szűnt meg a létezése 2016 nyarán.
A Frisss FM helyén már Rádió 1 szól. Ez az összeborulás még akkor következett be, amikor Vajna András a.k.a Andy Vajna tulajdonolta a Rádió 1-et.
Az evangélikus egyház közösségi rádiója, a Credo maradt egyedüliként, ám közélettel, véleményformálással ez az adó nem foglalkozik, hiszen teljesen más a profilja.
Amikor a szemünk előtt megy végbe egy változás, és az a fővárosban, országosan történik, mint volt az az Index vagy most a Klubrádió esetében, akkor a szólásszabadság végét, a demokrácia lábbal tiprását sokan gyorsan és hangosan kezdik kiabálni.
De hol volt a szolidaritás a nagyoktól akkor, amikor közel a 80 ezer embernek szóló helyi rádiókat szántották be ilyen, vagy olyan indokkal?
Egy szóval sem akarom azt sugallni, hogy akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is. De lehet, hogy ha akkor ők is hangosak, akkor a Klubrádió utolsó mohikánját most nem szúrják hátba a zsíros déli urak.
