„Szünet után mindenki a 12-es számmal pályára lépő holland fiút figyeli. Jos Smeets, a próbajátékon levő holland első labdaérintése egy kapáslövés. Az irányzék nem is rossz, de belelépnek a bombába. Aztán a szabadrúgás után legurított labdát nagy erővel a léc fölé durrantja Smeets. Nem sok hiányzott..."
– olvasható a Vas Népe 1986. januári számában.
A lap arról a mérkőzésről számolt be, amikor a Haladás 2000 néző előtt látta vendégül a Dinamo Kijev csapatát 1986. január 28-án. Valerij Lobanovszkij edző nem bízta a véletlenre, az összes sztárfocistája pályára lépett az edzőmérkőzésen, amelynek 2:0 lett az eredménye az ukránok javára.
„Klasszisokkal jobb csapat a Kijev, ezen nem lehet vitatkozni. Ha egy kicsit bátrabbak vagyunk, akkor szorosabb eredményt érhettünk volna el. Örülök, hogy vállaltuk a két mérkőzést, mióta én edző vagyok ilyen jó csapattal nem játszott a Haladás. Smeets a héten velünk edz, játszik szombaton az Eisenstadt ellen is, aztán meglátjuk"
– nyilatkozta a meccs után Rátkai László, a Haladás edzője a lapnak.
A magyar futballtörténelem fontos mérföldköve volt ez, ugyanis ezután igazolta le a szombathelyi csapat a háború utáni Magyarország első légiósát.
A holland Jos Smeets 29 évesen érkezett Szombathelyre: a civilben vízvezeték-szerelő csatár úgy gondolta, kiváló ugródeszka lehet számára a magyar NB I-ben játszani. Rátkai edző a következőképpen foglalta össze véleményét a holland játékosról:
„Nem ügyetlen ez a Smeets, csak ne ívelgetné, hanem inkább lőné a kapu elé a labdákat.”
A Haladás az osztrák Eisenstadt ellen is leszervezett egy edzőmeccset, ahol Smeets játéka annyira megtetszett az osztrák klub vezetésének, hogy azonnal le akarták igazolni őt. Ám a holland tartotta a szavát, Szombathelyen maradt, így az akkor középcsapatnak számító Haladás egyéves szerződést kínált neki.
„Csoda történt, dollárért vásárolt külföldit egy magyar futballklub”
– írta egy osztrák újság.
„A vízvezeték-szerelő, aki egykor sztár volt” – ezzel a címmel közöl interjút a De Gelderlander című holland lap a futballistával, aki a cikk szerint 1985-ben éppen munkanélküliként a maastrichti Leonidas amatőr csapatában kergette a labdát. A csapat edzője jó barátságban volt a közeli (bár belga) Sint-Truiden csapatában játszó Fazekas Lászlóval. A magyar sztárral való jó kapcsolata révén nyílt lehetőség – a keleti nyitás részeként – csapata számára egy magyarországi, néhány bemutató mérkőzéssel egybekötött túrára.
A Haladás öregfiúi ellen játszott mérkőzés után bankettet rendeztek a holland vendégek számára: a békésen iszogató Smeets-hez ekkor fordult a magyar élvonalbeli klub egyik vezetője, és szerződést ajánlott a számára. Az egész csapat jót nevetett, Smeets maga is viccnek fogta fel a dolgot, és ennyit válaszolt: „Küldje a repülőjegyet!”
Kissé zavarba jött, amikor hazatérése után egy Amszterdam-Prága-Budapest repülőjegy várta. Munkája nem volt, így vesztenivaló híján elfogadta a szombathelyi klub ajánlatát.
A Haladás 30 ezer forintot fizetett neki a szerződéskötéskor, akkoriban ennyit rögzített a szabály. Smeets elfogadta, hogy a bértáblának megfelelően 6 ezer forint lesz az alapfizetése, ehhez kapott még eredményességi prémiumot, ha nyert a csapat. Plusz kapott még két amszterdami repülőjegyet, hogy haza tudjon menni, ha kedve támad. Miután elintézték a munkavállalási papírjait,
Smeets március 22-én 16 ezer néző előtt a bajnoki címvédő Honvéd ellen mutatkozott be az NB I-ben,
a válogatott védő, Sallai Sándor figyelt rá.
A Voetbal International nevű lap 4 oldalon keresztül mutatta be fotókkal az életét, hiszen mégiscsak az első holland volt, aki a vasfüggöny mögött képzelte el a karrierjét, nem a német vagy a spanyol ligában - talán ez volt az első alkalom, hogy Hollandiában említésre került a Perint patak, utalva arra, hogy a város annak a partján épült. A hazai tudósításokban Smeets a „tulipános fiú” becenevet kapta.
Akkoriban felröppent egy pletyka, hogy egy magyar nőnek is köze van az ittlétéhez, és a szerelem hozta Vas megyébe a csatárt. A gyanút fokozta, hogy egy nő várta is a meccs után, de róla kiderült, hogy a holland barátnője, Monique, aki amatőr szinten szintén futballozik, és tavasszal ő is Szombathelyre költözött.
Amikor Smeets interjút adott a Magyar Rádiónak, arról beszélt, hogy tanulmányútnak fogja fel az ittlétét, és ha majd edzősködne, akkor nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodik.
A biztató kezdést nem követte jó folytatás, az NB I-ben még ötször játszott, gólt nem szerzett.
Nyáron váratlanul elfogadta a Casino Salzburg ajánlatát és lelépett. Útlevélproblémákra hivatkozott, hogy miért nem repült el a Szovjetunióba edzőmeccsekre – másnap már Ausztriában volt, közös megegyezéssel távozott.
Salzburgban összesen egy meccsen játszott, aztán egy másik osztrák klubhoz igazolt, de ott sem eresztett gyökeret. 1988-ban hazatért, és nemsokára abba is hagyta a futballt. Fia, Bryan 1992-ben született, belőle is futballista lett, játszott az U17-es holland válogatottban, és vagy 300 holland másodosztályú meccsen is lehetőséget kapott.
Címlapfotó: Képes Sport, 1986. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám) / Arcanum