Erős aktivitást tanúsít a magyar kormány a déli szomszédoknál. Ennek nyomán lapunk kezdettől végig kísérte a trieszti kikötői beruházást és tudósítottunk arról a szlovéniai konferenciáról is, ahol Janez Jansa és Orbán Viktor kormányfők új közös gazdasági és beruházási koncepciót vázoltak fel.
A szlovén szál akkor erősödött fel, amikor az olasz meggyengült. Szijjártó külügyér még Salvini olasz kollégájával tárgyalt a trieszti kikötőtől, meg is állapodtak, de Salvini váratlanul megbukott. Ezután a magyar pénzzel kitömött trieszti kikötő-projekt látszólag lekerült a napirendről. Úgy tűnt, végleg ejtik. Már csak azért is, mert a 31 hektáros, 300 méteres partszakasz erősen szennyezett.
5 Szijjártó-Salvini megbeszélés a trieszti magyar kikötőről
Korábban olajfinomító működött rajta, amit 1945-ben lebombáztak. A környezet megtisztítása nyilván egy vagyonba kerülhet, ehhez újabb euró milliók kellenek. Az is kiderült, hogy a kikötő nem alkalmas nagy hajók fogadására, pedig sokan Kínát látták az ügylet hátterében. Mondván, a Budapest-Belgrád vasútvonallal megvalósuló szárazföldi selyem-utat követheti a trieszti selyem-víziút.
Koper felé fordult ezután a figyelme Orbánéknak. Kiderült, itt is bevásárolnának, cserébe beszállnának a térségi fejlesztésekbe. Ezzel egy időben nagyobb beruházások-vásárlások indultak el a magyarok által is lakott Muravidéken. Mindebből érzékelhető volt, hogy a magyar vezetés mindenképpen szeretne tengeri tulajdont szerezni, legyen az bármekkora is...
Hazánk Trianon előtt középhatalom volt, Fiume (Rijeka) központú tengeri kijárattal. Ide tartozott a Kvarner-öböl éke, Abbázia (Opatija) is. Előbbi az áruforgalomban, utóbbi a turizmusban jeleskedett, közvetlen budapesti, vasúti összeköttetéssel. Az első világháború után a két város – és a kikötő - Jugoszláviához került. A nosztalgia viszont megmaradt, a nacionalista Orbán-kormány politikájából logikusan következett az illúziók, legalább is jelképes valóra váltása.
5 Tengerjárók a trieszti öbölben. Nem ők az érdekesek
És tényleg! A napokban a magyarországi Adria Port Kft 100 százalékos tulajdonába került a trieszti kikötő, s ezzel 1920 után ismét van tengeri kijárata az országnak. A partszakasz 300 méteres, 31 hektáros, rozsdaövezeti terület. De mégis csak a miénk: hol marad hát az ünneplés, hol maradnak a fanfárok?
Van oka a csendre a kormánynak. A helyi olasz sajtóban állandó téma a magyar ügylet, mert ennyi pénzt ennyire haszontalan, kieső területre még itt sem költöttek. Eddig 31 millió euró ment el úgy, hogy alig van látszata. A végső költséget több mint 100 millió euróra teszik. Ráadásul nem örökös a tulajdon, hanem 60 évre szóló koncesszió, amit az Adria Port igazgat. Mindez nem igazán sikertörténet, még a kormánymédiának sem.
Egyébként a cég tőkéjét éppen a napokban emelte 1,8 millió euróról 16, 8 millióra a külügyi tárca, egyúttal megemelve a vezérigazgató bérét bruttó 1,5 millió forintról 1,9 millióra. De miért gyorsult fel ennyire a trieszti történet, mi állhat a háttérben?
Van egy távolabbi, körvonalazódó politikai szál a történetben. A V4-es mozgalom mára gyakorlatilag szétesett, a megmaradó két tag, a lengyel és a magyar sem annyira dvá bratanki, vagyis két jó barát már. Például az orosz expanzió és Putyin tekintetében ellentétes a vélemény (Kaczynski kormányfő lediktátorozza Putyint, mig Orbán a barátjának tekinti).
5 "Kistengeri hatalom" lettünk. A trieszti magyar kikötő látványterve
Új szövetség kell hát, ezért a szlovén és az olasz irányú mozgolódás. Populista populistát keres, főleg a számukra kedvezőtlen amerikai elnökválasztás után. A szlovén kormányfő, Janez Jansa Orbán Viktor feltétlen híve, az olasz Conte viszont nem.
Csakhogy ő a napokban lemondott és a dolgok ezáltal nagyot változhatnak. Ha mondjuk kiírják a választásokat Olaszországban, azt szinte bizonyosan Orbán példaképe, Salvini és pártja nyeri meg.
Innentől kap értelmet a magyar kormányfő déli mozgolódása. Mind a koperi, mind a trieszti nyomulás, vagy inkább hídfőállás-építés. Egy új, populista tengely születhet Európa délkeleti részén, mégpedig egy valódi nagyhatalommal, Olaszországgal az élen. Ez már megrengetheti a veszélyt még mindig igazán nem érzékelő Európai Uniót.
