Ma húsz éve, hogy a Postabank vezetősége egy rendkívüli értekezleten tájékoztatta a tulajdonában álló Kurír szerkesztőségét, hogy eladták a lapot. A politikai bulvárlap vásárlója a konkurens Blikket kiadója volt, ami azonnali hatállyal megszüntette a lapot. A rendszerváltás utáni sajtótörténet egyik első, utólag is láthatóan politikai okokkal megszüntetett lapja lett a Kurír.
A lapot lehet tekinteni az Orbán-kormányok első áldozataként is – legalábbis így anekdotázik a nem túl fényes évfordulón a lap egykori főszerkesztője, Szűcs Gábor a Mércén. Emlékezésében Szűcs kiemeli, hogy a Kurír stílusa bosszantotta a mindenkori hatalmat, a lap Mikszáth-i értelemben ellenzéki, kritikus volt. Lehetett szeretni vagy nem szeretni, de a lap bedöntésének módszere némileg más megvilágításba kerül a jelenlegi sajtóviszonyokban.
A nyolc és fél évet élt lap sorsa néhány hónappal a választások után pecsételődött, mikor a Postabank azzal indokolta a lap eladását, hogy ezzel "megtisztítják profilját". Ennek az volt az előzménye, hogy a résztulajdonos állam a bank teljes irányítását akarta átvenni a kormány óhaja szerint, így leválthatták volna az állami terjeszkedésnek ellenálló Princz Gábor vezérigazgatót is. Az egyik kisebbségi tulajdonos Reálbankra nyomást gyakoroltak a bankfelügyeleten keresztül, amely "váratlanul" eladta tulajdonrészét az államnak, így az érdemben a kormány irányítása alá került. A kialakuló Postabank-ügyre nem térnék ki. A Postabank, illetve Princz holdingja olyan rendszerváltozás után, gazdaságilag megrogyó lapokat tartott fenn, mint a Magyar Nemzet. A Kurír Szűcs szerint a kritikára adott bosszú áldozatává vált, ugyanakkor ebben az időszakban a Fidesz elkezdte megerősíteni saját médiáját.
