A munkálatokat az Egyházmegye megbízásából Tarr György restaurátor művész, műemléki restaurátor szakértő végezte.
13
Szily János püspök még győri őrkanonok korából ismeri meg a Székesegyházban dolgozó Melchior Hefelét és Franz Anton Maulbertschet - számol be a martinus.hu. Alighogy elfoglalja püspöki székét, meg is bízza az előbbit palotája felépítésével. Hefele a püspöki palota kész terveit 1778. április elején küldi meg Szilynek, aki ezután Szombathelyre hívja, ekkor kezdődnek az alapozási munkálatok. 1782 utolsó havára elkészül a főlépcső és a másik szárnyat is boltozatos tetőzet fedi. 1783-ra maradtak a befejező munkálatok.
Az építés ideje alatt a főpásztor folyamatosan tárgyal két művésszel, akiket a belső díszítés elkészítésére felkért. Franz Anton Maulbertsch a díszterem dekorációját, még Stefan Dorffmaister a Szent Pál terem pannóit és a Sala Terrena freskóit tervezi.
A palota lépcsőházából az előszoba folyosón keresztül juthatunk a díszterembe, amely Hefele stílusváltó munkája. A nagy terem festői szépségét Maulbertschnek köszönhetjük, aki az „Isteni gondviselés” allegóriájával 1783 őszén ajándékozta meg Szombathelyet.
Amint az építészeti foglalat, úgy maga a mennyezetkép is átmeneti jellegű, késői alkotás régi és új festői elemek találkozása, sőt ütközése a díszítőrendszer egészében: a rokokó áradó festői világa a kompozíciókban, az új klasszicizmus formai tisztaságának jelentkezése a részletekben. A figurális ábrázolások még a rokokó világát idézik, ám az architektúra feldolgozása a klasszicizmus világából idéz.
Még dolgoznak a kőművesek, amikor már szerződést köt a festővel a nagyterem és a házi kápolna mennyezetének kifestésére 1782. december 27-én. A püspök 1783-as év folyamán egyre türelmetlenebbül sürgeti a mestert, aki végre július 26-án előre küldi architektúra festőjét, August Rummelt, majd szeptember végén maga is megjelenik a helyszínen segédjével, Johann Meidingerrel együtt és még az ősz folyamán elkészül a művével.
13
A mennyezetképen a mester elemében van, a szín és fény, a drapériák, mozgalmas kompozíciók mély értelmű világában. A lapos mennyezetet a képmező peremétől számított félmagasságban, hűvös szürkés-zöldes színben tartott kazettás és antik rozettákkal díszített festett kupolával emeli a magasba, hogy középen megnyitva az égbolt egy szeletjét hozza le a terembe, harmonikus szépségű égi jelenettel. A négy sarokban jellegzetesen késő rokokó keretben grisalléban festett allegorikus alakok, közöttük virágfüzérrel, olajágakkal keretezett medalionban, játszó puttópárok jelennek meg.
A kazettás kupola közepén harmonikus égi apoteózis látható, az Ó- és Újszövetség, a keresztény és pogány világ megdicsőülés és kárhozat fölött trónoló Isteni Gondviselés allegóriája.
A festmény mérete a teljes mennyezeti felületen a holkerekkel együtt 12x12 méter, tehát 144 m2, a festmény nagyrészt „al fresco” technikával készült, nedves vakolatra. Ez a megállapítás a figurális részekre vonatkozik, döntően mészdús vakolatra, helyenként vastag mészhurkákkal dúsítva a plaszticitást, amely jellegzetes Maulbertsch-i eszközhasználat.
A falfestmény helyszíni kutatására 2019. október 1-én és 2-án került sor. Megfigyelhető volt a teljes kép szürkés elpiszkolódása, amely bevonatot képez, ezáltal jelentősen rontotta az esztétikai élvezhetőséget. Ennek ellenére Maulbertsch hihetetlen expresszivitásának köszönhetően a mennyezet megőrizte erőteljességét és virtuozitását. Az eltelt századok során a festmény erősen megrongálódott.
A festmény esztétikai és fizikai károsodása három fő tényezőből tevődött össze: A beázások, a repedésháló és a belógások, leszakadások problematikája.
Gyakorlatilag az összes károsodásért, amelyet a mennyezet elszenvedett az erózió a felelős, elsősorban a beázások - folytatja a honlap. A későbbi „esztétikai” beavatkozások a keletkezett károk mérséklésére történtek. A javítás lényege: egyszerűen átfestették, lefestették a sérült részeket. Ugyanakkor előfordult, hogy jelentősen módosították a kompozíciót. Az „Aranykor eljövetele” c. képen a tisztítás művelete tekintélyes beavatkozást változtatott meg. Az átfestések eltávolítása után formálódott a kompozíció; áldozati bárány feje, drapéria, újabb karját emelő figura vált láthatóvá.
13
Még a szennyeződések és átfestések eltávolítása előtt megfigyelhető volt a fenti festményen a főalak kettős glóriája. A beavatkozás során a második dicsfényben körvonalazódott egy másik arc aláfestése. Lehetséges, hogy a festő módosította a főfigura fejtartását, azonban ebben az esetben eltávolíthatta volna a „pentimentót”. Ezt nem tette meg, ezáltal felmerülhet a szándékosság kérdése. Vajon mi célja volt a kettős ábrázolással? A kettős ábrázolásra jellemző példa az Egyházmegyén belül, a becsehelyi Keresztelő Szent János plébániatemplomban látható. A megfeszített Jézus balra lehajló feje mögül, a képmező jobb oldalán feltűnik a másik Jézus arc. A szándékosság itt teljesen egyértelmű. Az elmaradottakból világossá vált Maulbertsch munkamódszere, eljárásai a már másutt megismert festészeti technikája megerősítést nyert. A megismert részek szakmai szempontból jelentősek.
A Szombathelyi Püspöki Palota Franz Anton Maulbertsch (1783) által készített mennyezetképe, a díszterem úgynevezett csapos fagerenda alsó síkján kialakított nád-stukatúr vakolatra készült. A síkmennyezet a koronázópárkányhoz ~ 90 cm átmérőjű körívvel csatlakozik. A különböző anyagokból épített, összetett hordozószerkezet korábban a rossz állapotú héjazat miatt többször beázott. A legnagyobb károsodás a keleti és déli holker mentén történt. Ezeket a hibákat, hiányokat már 1893-ban vakolással, a felületek jelentős átfestésével „restaurálták”.
